Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt években nálunk is egyre divatosabbá váltak a vadvízi sportok, amelyek azonkívül, hogy a csapatépítő vállalati tréningek kedvelt foglalkozásai, a kalandvágyó természetjárók szórakozásai is egyben. Aki már megtapasztalta ezeket az élményeket az a környező országokban számos helyszínen próbálhatja ki különböző változatait: a rafting, a trekking, a vadvízi kajak, a hydrospeed vagy éppen a kanyoning szabadon űzhető Ausztria, Szovákia, Szlovénia vadvizein. Az első látásra nem éppen veszélytelen sportok azonban nem feltétlenül járnak nagyobb kockázattal, mint mondjuk egy hétvégi focimeccs a barátokkal. Szakszerű túravezetéssel és megfelelő felszereléssel elkerülhetőek a sérülések.
A fejet védő sisak mellett alap például a neoprén ruha és cipő, amely úgy véd meg a hideg víztől, hogy a szivacsos ruha pórusai közé befolyt vizet benntartja, amelyet aztán testhőmérsékletünk felmelegít, és így a néhány, mindössze 6–8 fokos hegyi patak is elviselhető. Ezenfelül véd a kisebb horzsolásoktól, sőt felhajtóereje révén segít a víz színén maradni. Persze mentőmellénnyel kombinálva sokkal hatásosabb, ez utóbbi különösen fontos, hiszen a vadvízben az erős sodrás, valamint a sziklák miatt nehézkes és veszélyes az úszás és sok a sérülési lehetőség. A mellény ráadásul nemcsak fenntart a felszínen, de még valamennyire melegít is. Fontos kiegészítő a neoprén cipő is, ami a ruha tulajdonságai mellett különlegesen kidolgozott gumitalpával a sziklákon való közlekedésben nyújt segítséget.
A vadvízi sport csak gyűjtőfogalom, amin belül számos fajtát különböztethetünk meg. Az eligazodást elsőre csak nehezíti, hogy a raftingot is előszeretettel használják a különböző típusú vadvízi hajókban történő evezés gyűjtőneveként. Ezzel szemben az eredetileg halászati célokra használt raftnak azokat a gumicsónakokat hívjuk, amelyben 4–12 fő tud egyszerre evezni. Az irányítás a hátul ülő kormányos feladata, a hajó előrehaladását azonban a legénység összehangolt munkája biztosítja. Ez az egyik legelterjedtebb, legnépszerűbb és legbiztonságosabb vadvízi sport.
A trekking ezzel szemben 2-3 személyes vízi eszköz, a kisebb méret azzal jár, hogy a hajó borulékonyabb, így sokkal aktívabb és összehangoltabb evezést igényel ennek a járműnek a kezelése. Az irányíthatóság legfontosabb alapelve, hogy a hajónak gyorsabbnak kell lennie a víz folyási sebességénél, így komoly fizikai munkát igényel a haladás. A vadvízi kajakozás, ha lehet, még ennél is keményebb sport. A jármű ugyanis itt nem a víz felszínén, hanem a hullámokban halad, ami jelentősen nehezíti mind az előrejutást, mind azt, hogy ne kerüljünk víz alá „lépten-nyomon”. (Ez utóbbi miatt célszerű megtanulni, a víz alatti átfordulást, az úgynevezett eszkimófordulót.) A vadvízi kenuzás ennél egy fokkal békésebb sport, itt a hátul ülő kormányoz, míg társai a hajó két oldalán eveznek, félig térdelő, félig ülő helyzetben.
Természetesen a vízi eszközök el is hagyhatók. A hydrospeed, vagy más néven vadvízi úszás esetében egy levegővel teli műanyag úszótest, és egy pár békatalp segítségével szállhatunk szembe a hullámokkal. A sportág igen jó kondíciót igényel, ha nem úszunk, akkor ugyanis magatehetetlenül sodródunk az árral, ami kifejezetten veszélyes. (Ezeket a túrákat éppen ezért kajakkal, csónakkal is kísérik, hiszen szükség lehet a segítségre.) Persze külön izgalmat jelent megtanulni a kanyarodást, a megfordulást és a kikötést, sőt a sziklák mögé beállva a szó szoros értelmében hullámlovagolhatnak is a résztvevők. Ennek speciális változata a cubing, ahol komplett búvárfelszereléssel – a neoprén ruha és az uszony mellett maszk, légzőpipa vagy palack, valamint ólomöv – próbálhatunk meg a vadvízi folyók medrének aljára – az áramlásokat kihasználva – leúszni. Az elsőre talán kevésbé bátraknak kezdetnek inkább a kanyoning ajánlható. Ez a vadvízi túrázás egyik legspeciálisabb formája, van itt hegymászás, csúszkálás, úszás, vagy ha kell, mélybe ugrás is. Itt ugyanis először – egy speciálisan megerősített neoprén ruhában – fel kell jutnunk a kiindulási pontig, majd a már előbb említett úton-módon eljutni a lentebb lévő célig, hiszen a kanyoningtúra útvonala a magas hegyek vízgyűjtőpatak-forrásait követi lefelé a kanyonon, a szurdokokban, a barlangokon vagy – több méter magasból – vízeséseken keresztül.
