Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
most már itthon is elérhető, természetesen az elmaradhatatlan hátsókerék-hajtással.
A BMW mindig is komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy modelljeinek legyen sportváltozata. A nemrég megújult 5-ös, valamint a hosszú idő után ismét gyártásba került 6-os sorozat esetében sincs ez másképp. A gyár azonban most valamit nagyon eltalált.
Ebben az autókba szerelt, az Év motorjának választott, 507 lóerős és 520 Nm-es, tízhengeres erőforrásnak van elsődleges szerepe. Ezzel a M5 4,7, az M6 4,6 másodperc alatt teljesíti nulláról százra az állórajtot. (Az egytized másodperc különbség oka a légellenállási mutatók eltérése, hiszen az ötös mégiscsak egy családi utazóautó.) Persze a lóerőket valahogy el is kell juttatni a kerekekhez – ezt a feladatot itt egy hétsebességes, kézzel is kapcsolható, automata SMG váltó látja el. Bár a sebességet jelző skála 330 km/óráig van megrajzolva, az elektronika 250-nél letiltja a motor további erősödését. Pedig érezni: menne tovább is.
Ez utóbbi nem csupán a szokásos marketingszöveg – a hazai premier kapcsán néhány szerencsésnek megadatott a lehetőség közúton és versenypályán is kipróbálni az autókat. Egy biztos, a két modell nem olcsó, de a felszereltséget (alapban jár a parkolást segítő rendszer, a minőségi hifi és az adatokat a szélvédőre kivetítő Head-Up Display) és a teljesítményt nézve kifejezetten jó vételnek számítanak.
Jó néhány gyártó állíthatja magáról, hogy sportlimuzint gyárt, de a BMW az elmúlt 20 év alatt már a negyedik M változatot hozza ki az ötös szériából. Ráadásul komfortos és elegáns szedánt nem sokan kínálnak 500 lóerős motorral. Mindezt úgy, hogy a mindennapi használat kényelmét nem kell feláldozni. A „konzervatív” vonalvezetés megmaradt, de azért mégis látszik, hogy itt valami többről van szól. Az apróbb külső változtatások – többek között más kötény és sárvédő, négy kipufogóvég – mellett természetesen sportosabb lett az enteriőr is, ugyanakkor nem csökkent a menetkényelem, az aktív és a passzív biztonság, sem pedig az utasok, illetve a poggyászuk rendelkezésére álló hely. Az M6 esetében a kényelem már egy kicsit relatívabb dolog, bár a 2+2 üléses sportkupé elöl nem kényszerít kompromisszumokra, és néha tényleg jól jön az a hátsó üléssor. Külső és belső változtatások természetesen itt is megtalálhatóak, persze a hatos kupé vonalai már alapban sportosabbak a limuzinénál.
Mindez itt nem fontos, hanem az, hogy elindulhassunk az autóval. A motornak 3000-es fordulatig egészen polgári a hangja, ezután viszont elszabadul a pokol, és ezt nem csak lóerők kitörésére lehet érteni, de a motor hangja is olyan szép, hogy érdemes túráztatni. Alacsony fordulatszámon egyébként nem is nagyon különbözik az autó a „sima” változatoktól, bár érezni, hogy a futómű és a kormány feszesebb, és a fék harapósabbak. Apropó fék, az 507 lóerőt meg is kell tudni állítani, az adatok szerint 100 km/óráról kevesebb mint 36, míg 200-ról 140 méter megtételével megáll az autó. Az igazi kellemes meglepetést viszont a kormánykerékről is vezérelhető váltó nyújtja, amely érezhető rángatás nélkül gyorsítja a BMW-t álló helyzetből egészen a csúcssebességig. Az SMG Drivelogic funkciójának jóvoltából automata állásban öt, míg kézinél hat program közül lehet választani, mennyi is legyen a váltások ideje, és itt a hatodik már magában foglalja a rajtautomatikát is.
