- Nyolc év, nagyrészt Ausztriában töltött külszolgálat után tért haza Magyarországra. Miért éppen a brit kereskedelmi kamaránál vállalt tisztséget?
- Bécsből 2003-ban érkeztem haza, 2004-ben lettem a kamara vezetőségének tagja és 2005-től töltöttem be az elnöki posztot. A kamarai tevékenységem önkéntes vállalás volt, egyfajta belső késztetés - igazi megmérettetési lehetőségnek és kiváló tanulási terepnek gondoltam, ahol bővíthetem ismereteimet, és nem titkolom, a szervezet által képviselt értékekkel is könnyű volt azonosulni. Emellett a Shell vezetőjeként meggyőződésem volt, hogy ha itt is sikerrel végzem tevékenységem, az a vállalat presztízsét is emeli.
- Milyenek jelenleg a magyar-brit kereskedelmi kapcsolatok?
- A brit, illetve a brit érdekeltségű cégek ma az egyik legnagyobb befektetői relációt jelentik. A két ország közti kereskedelmi kapcsolatok stabil alapokon nyugszanak. Az invesztorok nagy része a pénzügyi és a marketing-kereskedelmi tevékenységben van jelen, kevesebb a termelőberuházásokban megjelenő befektető. Azt lehet mondani, hogy a britek talán kicsit későn érkeztek Magyarországra, hiszen a németek, az osztrákok és az amerikaiak addigra már lefedték itthon a piacot, a beruházások pedig sokszor a piacszerzéshez kapcsolódnak. Történelmi okokból is erősebb a német - és sok ágazatban akár az olasz - befolyás is.
A tevékenységünk fő érdeme, hogy láthatóbbá váltak, eklatánsabbak a brit képviselők a mai magyar társadalmi, gazdasági életben, markánsabban szólalnak meg, aktívabban jelenítik meg a képviselt értékeket - az átlátható és felelős üzletmenet, illetve a verseny elsődlegességét - és hatékonyabban érvényesítik érdekeiket. A kamarának jelentős része van abban is, hogy elindult az együttműködés, a konzultáció a politika képviselői - a pártok, az országgyűlés tagjai, a kormány - és a külföldi tőke között. Hiszem, hogy az együttműködésre kell alapoznunk a jövőt.
- Az OBE odaítélésekor külön kiemelték a magyar kormánnyal folytatott aktív párbeszéd kialakításában betöltött szerepét. Hogyan ítélik meg a külföldi befektetők a jelenlegi magyar viszonyokat? Elriasztja-e a befektetőket a belpolitikai helyzet?
- Itthon leginkább a kiszámíthatóság hiányzik, a távlatos, négyéves periódusokon túlmutató tervezés és az országképben való gondolkodás. Fel kell építeni egy programot, amely előretekint, amelyben rögzítjük, hogy hová szeretnénk eljutni és milyen utat választunk ehhez, valamint hogy milyen alternatívák és milyen elágazások vannak. Ebből a befektetők le tudnak vonni bizonyos következtetéseket és kapcsolódásokat, ennek hiányában viszont lehetetlen tervezni. Az országnak alapvetően megtisztulási folyamatra van szüksége. Bár ma mindenki a pénzügyi és gazdasági válságról beszél, nem lehet elfelejteni, hogy itthon erkölcsi és morális válság is van. A baj az, hogy nincs az a kényszerítő erő, amely kizökkentene minket abból a megszokott rendetlenségből, amelyben ma leledzünk, s amelyben mi - valljuk be őszintén - megtanultunk jól élni. A befektetők a munkaerőpiacot értékelve úgy fogalmaznak, hogy a magyarok kreatívak, tudnak variációkban gondolkodni.
Ez igaz, hiszen mi mindig ügyeskedünk, "vircsaftolunk", ám amikor be kell ágyazódni egy más értékekkel, elvekkel, normákkal rendelkező nemzetközi közösségbe, amely az egyéni boldogulást összeköti a rendezett, szervezett együttműködésre építő együttéléssel, ez bizony konfliktusokat eredményez, és nemritkán kudarcot is vallunk. Ezen kellene változtatni, és ez bizonyos mértékig a pozitív példák közvetítését csak elvétve bemutató média felelőssége is.
- A nevét gyakran említik a fenntarthatósággal, a vállalati felelősségvállalással kapcsolatban, a Shellt pedig az ILO is jutalmazta esélyegyenlőségi politikája miatt. Mennyire hangsúlyos ma ez a téma vállalati körökben?
- Ezt a kérdést éppen most vizsgáltuk egy 7000 vállalati vezetőt magában foglaló adatbázist felhasználva egy kutatás keretében, és azt tapasztaltuk, hogy kevesen érdeklődnek a társadalmi problémák iránt. A fenntarthatóságot sokan csupán a környezetvédelem tárgykörére redukálják, pedig a fenntarthatóság a többi érintettel szembeni felelősségvállalást, példamutatást is jelent. Fontos, hogy a vállalaton belül is tudatosabban éljünk, hogy a cégek nyújtsanak erre lehetőséget, hiszen innen is tovább terjedhet a pozitív példa a munkavállalók családjába, baráti környezetébe, személyes kapcsolataik révén.
- A kamarán kívül számos szervezetnek, szövetségnek a munkájában vesz részt. Hogyan jut minderre ideje?
- A pozícióim a tényleges munkán túl rengeteg társadalmi eseménnyel és kötelezettségvállalással is járnak, ezért meg kellett tanulnom szigorúan beosztani az időmet. Segít ebben az asszisztensem és természetesen a stabil családi háttér, a megalapozott kapcsolat is sokat számít. Én ebben szerencsés voltam, hiszen már mintegy harminc éve boldog házasságban élek. A másik, ami hasonlóan fontos, az úgynevezett job satisfaction - hogy amit csinálok, azt szívesen, élvezettel csinálom, így az idő nem merül fel igazán korlátozó tényezőként.
Szerencsi Ágnes