Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Önt a közelmúltban Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki. Aktív magyar bankár ilyen magas kitüntetést még nem kapott. Miként éli meg az ember, ha bankár, azt, hogy olyankor kap egy ilyen kitüntetést, amikor az állam épp „megcibálja a bankok bajuszát” a bankadóval?
– A bankrendszer helyének kvázi megkérdőjelezése nem a személyektől függ. A bankok, pénzügyi közvetítők szerepe a magyar gazdaságban nincs olyan szinten elismerve, mint az más európai országokban vagy az Egyesült Államokban megszokott. Ha csak azt nézzük, hogy a magyar gazdaság fejlődéséhez, a beruházásokhoz milyen mértékben járulnak hozzá a pénzintézetek a tőketranszferekkel, akkor szerintem észre kellene venni, hogy mit is számít egy országnak egy jól működő bankrendszer. Arról, hogy a bankrendszer is politikai csatatér lett, maga a bankrendszer nem tehet.
– Az önt jelölő szervezetek egyike a Joint Venture Szövetség volt, amelynek – akárcsak a másik jelölő szervnek, a Magyar Bankszövetségnek – alapító tagja és alelnöke. Érdekelne, hogy ott, abban a szervezetben, miként kommentálták a tavaly őszi eseményeket annak függvényében, hogy a szervezet erős lobbierővel bír?
– Nekik nem dolguk ezt megítélni. Más területen mozgunk. A vállalati lobbizásban – amelyben szerintem a Joint Venture Szövetség és más szervezetek is erősnek mondhatóak – a bankrendszer nem vesz részt. A bankban mi – és itt HVB-ről beszélek – szolgáltatásokat akarunk nyújtani, de nem tekintjük célunknak, hogy politikai lobbizásba fogjunk. Visszatérve a bankadóra. A tulajdonosnak két lehetősége van: vagy a fennálló, új rendszerben igyekszik megtalálni a számításait, vagy, ha erre nincs mód, végig kell gondolnia, hogy ebben a környezetben akar-e működni. Azt hiszem kijelenthetem: a bankadó nem olyan szintű kérdés, amely egy összességében jól működő és jól jövedelmező banknak a sorsát megkérdőjelezné a tulajdonos által elvárt jövedelmezőség szempontjából.
– A kitüntetését a Magyarországon eltöltött 30 éves sikeres működéséért kapta. Gondolom, hogy az első időszak kissé nyugodtabb volt.
– A képviseleti időszak – 1975 és 1978 között – nem volt annyira megterhelő, bár hozzá kell tennem, hogy elvárások azért voltak: a tulajdonos minimálisan azt várta, hogy a budapesti iroda megtermelje saját költségeit. Ugyanakkor ezt követően a CIB-nél eltöltött időszak messze nem volt nyugodt. Az akkori politikai és gazdasági körülmények között nem volt könnyű egy bank lehetőségeit megtalálni, jövedelmezőségét biztosítani.
– Akik jól ismerik önt, úgy vélik, hogy az elegáns, konzervatív bankvezérben egy karakán, néha makacs vitapartner is rejlik. Ez a hírek szerint a tulajdonosokkal szemben is megmutatkozik.
– Hadd reagáljak a divatos formulával: „sem megerősíteni, sem megcáfolni” nem kívánom a hírt. Csak olyan esetben engedem meg magamnak, hogy megmakacsoljam magam, ha 100 százalékig meg vagyok győződve az igazamról. Ami a tulajdonosokkal szembeni vitát illeti: az egyetlen döntő érv, ami súlyt ad a szavaimnak, az a bank teljesítménye. Vállalásaim teljesítésével pedig 15 éve egyetlen egyszer sem maradtam adós a tulajdonosok előtt.
– A teljesítményhez mennyire szükséges, hogy a vezető hozzáértő, stabil emberekkel vegye körül magát?
– Erre feltétlenül szükség van. Nemcsak jó, hanem stabil gárdára is szükség van. Ha túl nagy a kollégák fluktuációja, az szerintem sok pluszráfordítást okoz és sok időt emészt fel.
– Ilyen kérdésben is volt vitája esetleg a tulajdonossal?
– Voltak itt olyan emberek, akiket nem én választottam ki, de idővel a teljesítmény alapján kiválasztódtak azok, akikkel azóta is együtt dolgozunk a HVB sikeréért. Nem tagadom, voltak olyan vezetők, akiket a tulajdonosok küldtek, ám mivel kiderült, hogy nem felelnek meg, eltávoztak a banktól.
– Mennyire keményen követel ön, mint vezető?
– Ezt ne tőlem kérdezze...
– Mégis, mit gondol erről?
– Általában a banki dolgozóktól nem várok el többet, mint amit saját magam hajlandó vagyok nyújtani a bank számára. Lehet, hogy sokan úgy érzik, túl sokat kívánok, de én ezt nem hiszem.
– A rendkívül erősen versengő piacon nem frusztráló, hogy rendre felül kell teljesíteni az előző év adatait?
– Akinek ez valóban frusztráló, annak sem lehet ilyenre oka a 2004. évi eredményeket látván. Ezzel szemben azonban a hazai bankrendszer bizonyosan nem lesz képes még megközelíteni sem 2004-es teljesítményét – ezt már lényegében tavaly ősz óta mondom, s eleinte bizony, egyedül voltam a véleményemmel. Ez a prófécia persze inkább csak a 2005-ös évre szól, hiszen 1-2 év után a normális fejlődési folyamat lehetővé teszi majd sok banknak, hogy elérje a tavalyi abszolút számokat.
– A csökkenő nyereség átalakíthatja-e a piacot? Elindulhat-e a konszolidáció?
– Azt el tudom képzelni, hogy néhány kis- vagy középbankot fiókteleppé alakítanak, de azt hozzá kell tennem, hogy ennek jogi- és adóháttere még koránt sincs készen. Talán ezért nem akart eddig még senki belevágni ebbe.
– Osztja azt a véleményt, hogy Magyarországon legfeljebb 3-4 univerzális banknak van helye?
– Korábban én is így gondolkodtam. A pillanatnyi helyzetben úgy látom, hogy a magyar bankrendszer szétszakadt: van 7 bank, amelyek mérlegfőösszege 1000 milliárd forint közelében vagy a felett van. Ők alkotják majd vélhetően a felső ligát: ha ezek jövőjében esetleg változás következik majd be, akkor az bizonyosan nem a magyar bank működéséből, hanem valamilyen anyabankok közötti tranzakcióból következik majd. Vélhetően ez a hét pénzintézet működik majd tovább. Jövőjük az euró bevezetésével kérdőjeleződhet meg majd ismét, hiszen akkor számos, eddig jelentős profitot hozó tevékenység – konverziók, treasuryszolgáltatások – elsorvadnak, illetve jórészt összevonásra kerülnek. Nem szabad megfeledkezni a kamatmarzsról sem, amely talán még korábban hozzásimul majd az euróbankok kamatszintjéhez.
– A HVB Matthias Kunsch vezetésével ér el az euróbevezetéshez?
– Ha a magyar eurócsatlakozást 2010-re tesszük, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Pontosabban, operatív szinten, első számú vezetőként bizonyosan nem veszek majd részt a bank működésében. A HVB-nél elvben 60 év a nyugdíjazási korhatár, én a jelek szerint azért túlszolgálom majd az időt, mert egyelőre nincs nagy tolongás a székemért.
– Az utódkijelölés kinek a feladata?
– Nagymértékben be vagyok kapcsolva a döntéshozatalba. Szeretném, ha a HVB Bank engem követő vezetője megfelelő szakmai tapasztalatokkal, széles körű piaci ismeretekkel rendelkező magyar szakember lenne.
