Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Többször említette, hogy bár sportriporteri pályája véletlenszerűen kezdődött, tehetsége ebben a szakmában bontakozhatott ki leginkább. Milyen adottságokra volt szükség a hatvanas-hetvenes években?
- Az én esetem annyiban volt speciális, hogy nem az újságíráshoz, hanem a televíziózáshoz volt tehetségem. Az ügy szerencsés vonatkozása, hogy színházi rendező akartam lenni. A nem fikciós tévézést ugyanis általában nem rendezik; így magamat tudtam rendezni, felismertem bizonyos szabályszerűségeket és az ismétlődő hibákat. Amikor elkezdődött a televíziózás, akkor például zajosan ünnepelték, ha két ember önfeledten beszélgetett a képernyőn, a nézőt mintegy kizárva, amolyan „kulcslyuktévézést” létrehozva a képernyőn. Rájöttem, hogy ez nem jó, mert a közönség így magára marad, holott ő is része kell hogy legyen a műsornak.
- Annak ellenére, hogy rendezőnek készült eredetileg, a Testnevelési Főiskolát is elvégezte, miután a tv-hez került. Eredendően vonzódott a sporthoz vagy ez is véletlenszerűen alakult ki?
- Mániásan imádtam a sportot, kiskamasz koromban alig volt olyan sportág, amelynek eseményeire nem jártam ki. Emellett a szakmai és az adatszerű részéhez is konyítottam. A rádiózásnál is - az angol nyelvű adásnál dolgoztam - a sport lett a területem; így például a Real Madrid 1958-as budapesti mérkőzését angolul közvetítettem.
- A TF elvégzése mégis arra utal, hogy önt nagyrészt a bizonyítani vágyás és a tökéletességre törekvés motiválta pályáján.
- Ez így van végül is, de az igazságérzetem megköveteli, hogy megjegyezzem: nem csupa szép szándék vezérelt. A tv-nél nagy meccset vívtunk a létezésünkért, mert az elektronikus média birodalmában a rádiós újságíróké volt a primátus, főként Szepesi Györgyé. Az más kérdés, hogy csakugyan sikerorientált ember vagyok. Ha valamit nagyon akarok, lehet, hogy véres fejjel kell visszavonulnom, de a kísérletet megteszem.
- Mi a véleménye a szakma színvonaláról?
- Ma azt mondják, hogy egy csatorna legfontosabb arca a híradó vezetője. Régebben lehetetlen lett volna, hogy az a bemondó legyen a legfontosabb, aki a híradót felolvassa. Ma az innen-onnan kikerülő emberek között ugyanolyan tehetségesek vannak, mint korábban. A probléma ott kezdődik, hogy a velük szemben támasztott igények sokkal korlátozottabbak. Korábban akkor lehetett sikeres valaki, ha sokféle irányban ki tudta bontakoztatni személyiségét és tehetségét, ma azt igénylik, hogy specialista legyen. Így könnyebb is őket kicserélni, mert nem tesznek olyan mély benyomást az emberekre, hogy fájdalmas legyen a hiányuk.
- Viszonylag kevés sportriporter mozog a pályán. Ennyire belterjes a szakma, nehéz bejutni vagy mérsékelt a lehetőség?
- A sportújságírás az újságíráson belül olyan szakterület, amely a többi ágnál jobban igényli a szakismeretet. Így a kellő műveltség és az íráskészség, valamint a sportban való jártasság egyaránt szükséges, és ez nagyon ritkán találkozik össze. Így aztán sokkal több az olyan, akinek a szakmai ismeretei jók, de hiányos a műveltsége, korlátozott az íráskészsége.
- Mennyire lehet tanítani ezt a szakmát?
- A magunkfajta premierje maga a felvétel vagy az adás, próbája nincs, hisz a tévében nincs mód utólag átolvasni az anyagot. Emiatt az írott újságírás könnyebben tanítható, talán meg is tanítható. A tévés pedig beszél, és a beszélt nyelv egészen más mint az írott. Ahhoz, hogy aktív szókincse legyen és választékosan tudjon beszélni, fontos, hogy a riporter olvasson és bizony írjon is.
- Tanítványai ma a kereskedelmi televízióknál dolgoznak többnyire, önt alig lehetett látni e képernyőkön.
- Voltam egy rövid ideig a Tv2-nél, ez volt az egyetlen alkalom, hogy hívtak, tanácsadóként. Itt újították fel a Kapcsoltam című műsort is. Aztán távoztam, mert rájöttem, hogy nem illek az igényelt képbe. Nem tudtam volna magam hozzászabni például ahhoz, hogy a 19-49 éves korosztály számít embernek, az ő nézőszámuk dönti el egy műsor sorsát. Vagyis, egy műsorom léte azokon múljon, akiknek legkevésbé van igényük tévénézésre. Berzenkedve kérdezem, milyen világ ez!?
- A sportra, illetve az olimpiára is ilyen mértékben igaz a kommercializálódás?
- Az olimpia is nagy változáson ment át. Az első nemzetközileg közvetített olimpián is dolgoztam, ez volt az 1960-as római. Akkor ez a sport ünnepe volt elsősorban, és a televíziózásé, mivel megvalósulhatott a világméretű közvetítés. Az 1964-es tokiói olimpián már fejlődött a technika, műhold segítségével közvetítettek. A reklám primátusa valamikor Los Angeles táján kezdődött, Szöulban már pregnánsabban mutatkozott, aztán tovább kommercializálódott az olimpia. Döbbenetes volt, amikor kiderült, hogy bizonyos sportok kiesnek az olimpiából, mert nem jól közvetíthetőek, túl hosszúak. A legfontosabb szempont az, hogy elég látványosak-e ahhoz, hogy a reklámozó megvásárolja a reklámhelyet. A legtöbb kárt tehát a televízió tette az olimpiában, ami a sportot illeti; és egyszersmind a legnagyobb hasznot is az hozta, mivel az egész föld lakossága számára hozzáférhetővé tette.
- A pénz tehát központi kérdés. Milyen lehetősége van a köztévének nem állami forrásból pénzhez juttatni szerkesztőségeket vagy műsorokat?
- Olyan támogatáshoz nem lehet hozzájutni, amely például a sportműsorokra szólna általánosan. Másfajta támogatásban lehet gondolkodni - mint például a szponzoráció -, de ez sem működik jól. Olyan feltételeket szabna a támogató, amit a médiatörvény miatt lehetetlen teljesíteni. Szponzorok nélkül viszont nem megy, főként a magas jogdíjak miatt. Nézze meg, mennyi reklámmal, hirdetéssel futnak most az Eb focimeccsek. Olyan ez, mintha egy rákos daganat lenne a sport-televíziózás testén: jelenleg nem gyógyítható, tudomásul kell venni.
- Hallhatjuk önt az athéni olimpián?
- Eredetileg nem közvetítettem volna. Négy olyan embert kértünk fel vendégszereplésre, aki már nem dolgozik nálunk - többek között ilyen Csisztu Zsuzsa is. Egyikükkel azonban nem tudtunk megegyezni, így a kajak-kenu rám maradt.
- A közelmúltban megválasztották a Nemzeti Sporttanács elnökének. Mit szeretne tenni ezen a poszton?
- Egyelőre kérdés, hogy lesz-e ebből egy olyan pártokon felül álló szervezet, amely a magyar sport stratégiáját hivatott meghatározni. A magyar sportban például válsághelyzetben van az utánpótlásképzés. Zsugorodnak az olimpiai sikerek, amiben nagy szerepe van a tömegsport zsugorodásának is. Ha működőképes a tanács, akkor ez egy nagyon fontos feladat lehet, és én szívesen szentelek erre bármennyi időt a hátralévő aktív éveimből. De ha ezek csak szólamok, vagy ha a tanács önmagát nem veszi komolyan, akkor ez elvesztegetett idő és én ki is szállok.
