A Becker–Posner közgazdasági szakblog nemrég foglalkozott az idősek egészségügyi ellátásának költségeivel, ezen belül az élet meghosszabbításának anyagi kihatásaival, aminek nyomán parázs vita alakult ki a kérdésről. A probléma jelentőségére utal, hogy az Egyesült Államokban az egészségügyre költött minden negyedik dollár a 65 évesnél idősebbek kezelésére megy el, és ha a mai trend folytatódik, akkor 2050-ben az amerikai GDP negyedét az egészségügyi szektorban költik el. Az egyik szerző, Richard Posner jogász úgy érvelt, hogy az egészségügyi kiadások növelése valóban hozzájárulhatott a várható élettartam növeléséhez, de ez nem az időskori ellátásokra költött összegekkel, hanem a gyermekhalandóság csökkenésével magyarázható.
Az élethossz egy évvel történő meghosszabbítása 65 éves kor felett becslések szerint 145 ezer dollárba kerül fejenként, miközben ugyanez a teljes népességre vetítve 20 ezer dollár. Posner saját édesapjának példájával érvel, aki 96 éves korában hunyt el, és élete utolsó hat hónapja alatt 300 ezer dollárt költött rá az egészségbiztosító – ez szerinte bizonyosan magasabb összeg, mint amit maga a páciens áldozott volna élete féléves meghoszszabbítására, azaz ezek a kiadások társadalmi szinten sem hatékonyak.
Kolozsi Pál