A globális vállalatok egyik legnagyobbika, az egészségügyi berendezések gyártásában is érdekelt General Electric adatai szerint az egészségügyi kiadások világszerte négyezer milliárd dollárt tesznek ki, vagyis a föld országai ennyit költenek összesen gyógyításra. A kiadások azonban nagyon aránytalanul oszlanak meg. Messze a legtöbbet az Egyesült Államok költi e célra, ám az ottani egészségügyi ellátás teljesítménye mindössze a 37. helyre szorult a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) 2000-ben végzett felmérése szerint. Nem véletlen ezek után, hogy a legutóbbi elnökválasztási kampányban az egészségbiztosítás problémái központi kérdésként vetődtek fel Amerikában. (Az USA 2004-es egészségügyi kiadásai 1,8 ezer milliárd dollárt tesznek ki, ami növekedést jelent a 2003-as 1,6 ezer milliárdhoz képest. Ugyanakkor 2014-re várhatóan megduplázódik a költések nagysága, becslések szerint elérheti a 3,6 ezer milliárd dollárt.)
A világ legjobb egészségügyi rendszere Franciaországban működik a WHO szerint, ám ennek fenntartása gyakorlatilag csődbe viszi az ottani társadalombiztosítást – olvasható a francia szaksajtóban, minthogy 2000 óta már fél évtized telt el, és kiderült, hogy ami nagyon jó, az sajnos nagyon drága is. Mindez azt jelenti, hogy az egész világon a tb- és egészségbiztosítási rendszerek reformja van napirenden.
Ami az egészségügyi rendszer teljesítményét illeti, a franciák után az olaszok következnek, majd a kisállamok jönnek a WHO-ranglistán (San Marino, Andorra, Málta, Szingapúr), amely 191 országot rakott sorrendbe. A nagyobb országok közül – a már említett Franciaországon és Olaszországon kívül – igen jól teljesített Spanyolország, majd – kissé meglepő módon – Omán, illetve Ausztria és Japán. Az egyébként e célra viszonylag keveset, a GDP hat százalékát költő Nagy-Britannia is képes volt a 18. helyet megszerezni az ellátás színvonalát figyelembe véve. Érdekesség, hogy a WHO szerint Európában a mediterrán országokban jobb az orvosi ellátás színvonala, mint az egyébként sokszor fejlettebb északi és nyugati országokban.
Áttekintve a globális mutatókat, a gazdag országokban jobb, a szegényebb országokban pedig ennek megfelelően rosszabb az egészségügy helyzete. Ezért a megállapításért egyébként kár lenne 191 országra kiterjedő felméréseket végezni, viszont a WHO szakembere, a szervezet éves jelentéseinek összeállítója, Wim Van Lerberghe ennél érdekesebb következtetéseket is levont az összesített adatokból.
Az Egészségügyi Világszervezet illetékese a NAPI Gazdaságnak elmondta: legfrissebb jelentésük pár napja készült el. Bár ebben most nem a pénzügyi mutatókat elemezték, hanem a csecsemő- és gyermekhalálozást, illetve az egyéb szülési, születési problémákat mérték fel a világon, egyértelműen látszik az a tendencia a 2005-ös dokumentumból, hogy Fekete-Afrikában talán a legrosszabb az egészségügyi helyzet, és ez összefügg a gazdasági problémákkal is. A gazdagabb országok (Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Japán) viszont egyértelműen jobb mutatókat produkálnak a gyógyításban is.
Ez nem is volna meglepetés, de a szegény és a gazdag országok egészségügyi kiadásainak szerkezetében paradox jelenségeket tapasztaltak – magyarázta Van Lerberghe. Feltűnő ugyanis, hogy a gazdag országok sokat költenek a gyógyításra, és ennek megfelelően persze jók a teljesítménymutatóik is, ám a kiadásaik struktúrája döntően különbözik a harmadik világ országaitól. A fejlett nyugat-európai országokban ugyanis a közkiadások teszik ki az összes egészségügyi finanszírozás nagyobbik részét, míg olyan államokban, amelyek szegényebbek (például India), a magánemberek, a privát szféra téríti meg a költségek jelentősebb részét. Ez a paradox helyzet vezet ahhoz, hogy az egészségügyi ellátásban drasztikus különbségek vannak a különböző országok között, talán még drasztikusabbak, mint amilyeneket a gazdasági helyzet indokolna. Indiában például az egészségügyi kiadások 80(!) százalékát fedezik a magánemberek, míg a fejlett államokban éppen fordított az arány: mindössze 25 százalékot fizetnek az állampolgárok maguk, a többit valamilyen közpénzből térítik meg. Kivételt talán csak az USA rendkívül rosszul teljesítő, a világ legdrágábbjának számító egészségügyi rendszere jelent: az Egyesült Államokban 56 százalékban magánforrásokból finanszírozzák az egészségügyi kiadásokat.
Szegő Miklós Iván