Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem nagyon találtak szavakat a Sotheby'snél arra, ami a múlt szerdai impresszionista és modern árverésen történt: nemcsak az eddigi aukciós világrekord dőlt meg teljesen váratlanul, hanem egyetlen árverés sem ért még el Londonban akkora összforgalmat, mint ez. Alberto Giacometti életnagyságú bronzszobra, a 12-18 millió fontos becsértéken indított Sétáló ember jutalékkal együtt 65 001 250 fontért kelt el (Napi, 2010. február 5-6.), ez a ház által alkalmazott árfolyamon számolva 104 327 006 dollár - az eddigi aukciós világcsúcsot Picasso Fiú pipával című képe mondhatta magáénak, ezért 2004-ben 104,2 millió dollárt adtak, ugyancsak a Sotheby'snél. A licitharc rövid, de élénk volt, végül egy telefonos ajánlattevő nevében szerezte meg a Sotheby' egyik vezető szakembere - a vevőnek nemcsak a neve maradt titokban, hanem az is, hogy a világ melyik tájára való. Az 1961-ben, tehát még a svájci olasz művész életében készült öntvény eredetileg a Dresdner Bank tulajdonában volt - értékét az is növelte, hogy nem sokszor cserélt gazdát -, onnan került a válságban megrendült pénzintézetet egy éve felvásároló Commerzbank kollekciójába.
Ugyancsak 12-18 millió fontra becsülték Gustav Klimt Templom Cassonéban című 1913-as tájképét (képünkön) és ezt is egy telefonos vevő vitte el 26,9 millió fontért, de szép összegeket adtak galériás vevők például egy Egon Schiele-rajzért (4,8 millió font lett, 3-5 milliós becslés után) vagy egy Ernst Kirchner-képért (2,9 millió font 1-1,5 milliós becslés után). Összességében a 39 tételből 31 gazdára talált, értékben számolva 96,5 százalékos rátával dicsekedhet a ház, a 146 828 350 fontos összbevétel pedig önmagában is londoni rekord, mint ahogy a képek 4 736 398 fontos átlagára is. (Az előzetes összesített becsértékek sávja 69-102,1 millió font volt.)
A rendkívüli eredmény elhomályosította a nagy rivális Christie's egy nappal korábbi hasonló aukcióját, pedig azzal se vallottak szégyent a szervezők. A 66,7 millió fontos összbevétel alig maradt el az összesített felső becsértékektől - a sáv 48,3-69,1 millió font volt -, a legdrágább kép, Picasso Női feje (Jacqueline) jutalékkal együtt 8,1 millió fontos árával megduplázta 3-4 millió fontos becsértékét. Jó árat ért el 7,1 millió fonttal Kees van Dongen La Gitane című képe is 5,5-7,5 millió fontos becslés után, csakúgy, mint az egyre kapósabb orosz avantgárd festő, Natalja Goncsarova 1916-ban festett Espagnole-ja, amely először került aukciós kalapács alá és 4-6 milliós felső becslés után 6,4 millióért talált gazdára - utóbbi a művész új aukciós életműrekordja.
Az impozáns számokból nagyjából ugyanazokra a következtetésekre jutottak a szakértők: a válságot egy éve még igencsak megszenvedő műtárgypiacon végleg bejött a nagy házak stratégiaváltása. A korábbinál jóval kevesebb művet visznek kalapács alá egy-egy alkalommal, azokat viszont gondosan megválogatják, ha úgy tetszik, a mesterművek piaca van kialakulóban. Az egyéb befektetési lehetőségek hullámzásában megint egyre biztosabb menedéknek látszanak a műalkotások - de csak a "blue chipek". Akinek igazán nagy értékű műtárgya van, az egyre nyugodtabban adhatja be aukcióra: szakértők szerint mára biztosan ki lehet jelenteni, hogy nem tűntek el a szupergazdag vevők, legfeljebb máshonnan érkeznek, mint korábban - az orosz milliárdosokat, amerikai tőzsdecápákat pótolhatják például a kínaiak. A csúcskategória alatt azonban még nem érdemes túl sokat várni az árverésektől, a közepes értékű műtárgyakra, festményekre koránt sincs olyan élénk kereslet - ezek eladásával most jobb kivárni annak, aki megteheti.
