Szent Biblia, az az Istennec Ô es Wy Testamentumanac Prophétác es Apostoloc által meg iratott szent koenyuei - olvasható a magyar kultúrtörténet egyik legfontosabb, legjelentősebb művének, Károli Gáspár szentírásfordításának, a híres-nevezetes vizsolyi bibliának a címlapján. Az 1590-ben kiadott, Mantskovit Bálint által nyomtatott mű egyik példánya most Londonban, a Christie's árverezőháznál kerül kalapács alá, november 28-án.
Az aukciós ház szakértői 30-50 ezer fontra becsülik a kötetet, amely három részben tartalmazza a szentírás első teljes magyar nyelvű fordítását. A sötétbarna, bőrkötésű példány rendkívül ritkának számít, hiszen például Amerikában egy sincs belőle, Nyugat-Európában pedig csak többnyire hiányos darabok fordulnak elő, többek között Bécsben, Koppenhágában, Readingben (Dél-Angliában, a helyi brit és külföldi szentírásokat gyűjtő bibliatársaságnál). A történelmi Magyarország területén viszonylag sok példány lelhető fel a vizsolyi bibliából, de például az Országos Széchényi Könyvtárnak csak hiányos kiadványai vannak (igaz, kettő is). A vizsolyi bibliát eredetileg sok száz (nagy valószínűséggel 700-800) példányban nyomtatták ki, közgyűjteményekben összesen 54 darab található belőle.
Az ötvennégybe beleértendő az a néhány példány is, amelyek Nyugat-Európában maradtak fenn.
Hazai árverésen szerepelt már vizsolyi biblia: egy nem komplett kiadvány 1978-ban, az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál 15 ezer forintról 16 ezerre emelkedett a licit során.
Ami a most elárverezendő kötet provenianciáját, vagyis származását, korábbi tulajdonosait illeti, a Christie's tájékoztatása szerint Győr Gáspártól, egy rozgonyi lelkésztől - aki egy évvel kinyomtatása után, 1591-ben szerezte meg a művet - került Georgius Literatus Zolnaihoz 1618-ban, majd több más bejegyzés után Petrus Viczaihoz jutott el a darab 1713-ban. Ő az utolsó, akinek a teljes nevét ismerjük a korábbi tulajdonosok közül.
A Christie's, mint minden egyes jelentősebb árverési tételről, most is alapos ismertetést ad internetes honlapján a vizsolyi bibliáról. Megtudhatjuk, hogy - mint már említettük - ez az első teljes magyar nyelvű szentírásfordítás, előtte ugyanis csak a biblia egyes részletei jelentek meg nyomtatásban Magyarországon (1549 és 1567 körül). A vizsolyi biblia a protestáns fordítást jelentette, de a szerző nem csupán Károli Gáspár gönci lelkész volt (akinek a nevét Szerb Antal egyszerűen Károlyinak írta, s ezt a formulát a Christie's is használja), hanem az aukciós ház szerint legalább három másik, ismeretlen társa is részt vett a munkában.
A Károli-biblia hatása máig meghatározó: első kinyomtatása óta 293 teljes vagy részleges pótlólagos kiadást számolt össze 1940-ben Erdős Károly. A vizsolyi biblia szövegét ugyan azóta sokszor átdolgozták, javították, de a magyar irodalom és kultúrtörténet egyik legjelentősebb műve maradt évszázadokon át, s a magyar nyelv fejlődésére is óriási hatást gyakorolt.
A Christie's szerint a vizsolyi biblia a magyar protestantizmus mellett a nacionalizmus egyik első kifejezője is volt. Az ország északkeleti, viszonylag védett térségében, a törököktől és az osztrák befolyástól távol bontakozott ki a magyar protestantizmus, amelyet a kálvinista lelkész, Károli Gáspár (1530-1591) bibliafordítása is erősített.
Károliról tudni kell, hogy mielőtt református lelkész lett volna Göncön (Vizsoly közelében), Wittenbergben tanult - abban a városban, ahol Luther meghirdette a reformációt -, de állítólag Svájcban és Strasbourgban is megfordult. Élete nagy részét a különböző protestáns mozgalmak közti hitviták határozták meg: Északkelet-Magyarországon különösen erősnek bizonyultak ugyanis az unitárius és az antitrinitárius (szentháromság-tagadó) egyházak. Két alkalommal volt pap Göncön (1563 és 1566 között, és élete végén, 1587 és 1591 között), de tevékenykedett Kassavölgyben és Tállyán is. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerint részt vett a Tiszán inneni református egyház megszervezésében, 1566-ból fönnmaradtak tételei az antitrinitárius Egri Lukács elleni vitában, 1569-ben jelen volt a nagyváradi hitvitán. Feltehetően már az 1570-es években elkezdte ismeretlen segítőtársaival bibliafordítását, ezt 1590-ben Mantskovit Bálint kinyomtatta Vizsolyban.
A XVI. századi könyvnyomtatás nem csekély kockázattal járt: különösen a magyar nyelvű kiadványokat megjelentető nyomdászokat zaklatták a hatóságok. A források feljegyezték, hogy „Báthori István országbíró, aki nejével és sógorával, Drugeth István zempléni főispánnal, továbbá Mágocsi Gáspárral és Rákóczi Zsigmond egri várkapitánnyal a Károli-biblia kiadatásához szükséges pénzeket összeadta, közbenjár Ernő főhercegnél, hogy a vizsolyi biblia nyomdásza, Mantskovit Bálint ellen indított eljárást szüntesse meg”.
A vizsolyi bibliáról az Országos Széchényi Könyvtár internetes honlapjáról megtudhatjuk, hogy a Heltai Gáspár által követett helyesírást Bornemisza Pétertől vette át, az ő segédje volt Mantskovit (Farinola) Bálint.
Mantskovit egyébként nemcsak a helyesírást, hanem magát a nyomdát is átvette elődjétől, a protestantizmus magyarországi terjesztésének egyik élharcosától, Bornemisza Pétertől. V. Ecsedy Judit 1990-ben dolgozta fel ezt a históriát A Bornemisza-Mantskovit nyomda története címmel.
B. A.-K. G. T. - Sz. I. M.
