Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A NAPI Gazdaság cikke
Az indiai-óceáni rohanás után mintha mi sem történt volna a Vendée Globe mezőnyének elején, sőt, még szorosabb lett a verseny. Az első három hajó január 3-án megkerülte a Horn-fokot és megkezdte az utolsó, atlanti-óceáni szakaszt a Les Sables d’Olonne-i befutóig. Ekkor 56 nap 17 óra 13 perc telt el a rajt óta, és ez az idő több mint öt nappal jobb, mint Michel Desjoyeux 2001-es részideje. Rendkívül éles küzdelemre lehet számítani, a vezető hármas ugyanis jelenleg 86 mérföldön belül vitorlázik (csak összehasonlításként: a legutóbbi versenyen a végül győztes Michel Desjoyeux 280 mérföld előnnyel vette a Horn-fokot a második Ellen MacArthur előtt, s már a Doldrums zónában, az egyenlítő mentén gyakorlatilag látótávolságban versenyeztek). Jean Le Camnak (Bonduelle nevű hajójával) lényegében csak két ellenfele van. Az előző generációs hajóval, de abszolút versenyképesen vitorlázó Vincent Riou (PRB) és valamivel hátrébb az angol Mike Golding (Ecover). A déli óceánokon a rohanás neki ment a legjobban, 31 nap és 9 óra alatt teljesítette a Jóreménység fok-Horn-fok távot.
A karácsonyt a versenyzők a déli tengereken töltötték, s azokban a napokban a néhány napos cirkálás során kissé meglépett Le Cam (Bonduelle) és a harmadik helyre feljövő Golding (Ecover) a szokásos bő szelekben haladt, és növelte az előnyét. Az angol a verseny kezdetén széltaktikai és meteorológiai hibák sorát követte el, így volt honnan feljönnie. Legújabb tervezésű hajója azonban lépésről-lépésre „ette meg” az ellenfeleket, s az Indiai-óceánon több hellyel is előrébb került, illetve sokat hozott az élen haladó Le Camon és Rioun. A harmadik hely megszerzéséhez azonban Goldingnak ehhez az is kellett, hogy a jelenleg negyedik helyen álló Sébastien Josse jéghegynek ütközzön. Az ütközést ugyan szerencsésen megúszta, de az orsudara összetört. Azóta folyamatosan lemaradásban van, igaz, ehhez a „lavór” - szélcsendes, illetve gyenge szeles terület - amibe belekerült, ugyancsak hozzájárult.
Közeledve a Horn-fokhoz egyre inkább kijött az új tervezésű és építésű hajók sebességi előnye, nem sokkal a híres-hírhedt csúcs előtt Le Cam előnye 147 mérföldre duzzadt Riouval szemben, akitől Golding sincs már túl messze. A negyedik Josse pedig eddigre több mint 200 mérföld hátrányba került Goldinghoz képest. Az első négy hajó tartja csaknem 1000 mérföldes előnyét a következő csoporttal szemben, amelynek éllovasa Dominique Wavre Temenos nevű hajója. Az élmezőny és a sereghajtók közötti távolság jelenleg annyi, mint a Moszkva és Fokváros közötti a távolság.
A versenyt a rajt óta öten adták fel, mindegyikük a déli vizeken szállt ki a regattából. A küzdelem feladására kényszerült a végső győzelemre is esélyesnek tartott Alex Thomson, valamint a már második-harmadik versenyükön részt vevő, tapasztalt hajósok, Marc Thiercelin és Roland Jourdain. Továbbá egy igazi outsider, az osztrák Norbert Sedlacek, aki jószerivel a rajttól kezdve „hozta a kulcsot”. A verseny feladására készül az éppen Új-Zéland felé tartó Patrice Carpenter (VM Matériaux) is, aki eléggé szerencsétlenül járt, mivel alighogy megjavította a boomját Tasmániában és újra elindult, hamarosan ismét eltört a vitorlarúdja. Még egy skipper van feladás közeli helyzetben: Raphael Dinelli (Akena Verandas, Fa Nándor volt Budapest nevű hajója), aki az eltört boomveretét már megjavította, de lumbágótól szenved és sem biztos, hogy az élelme kitart a célig. A verseny két hölgy résztvevője még talpon van.
