Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Orbán Viktor Brüsszelben, Varga Mihály Budapesten sajtótájékoztatón, Kósa Lajos pedig Debrecenben egy konferencián összegzett. Orbán volt a legóvatosabb, ő csak 72 órán belül meghozandó, a rövid távú probléma kezelését célzó akciótervet emlegetett - akkor, amikor még nem nagyon lehetett tudni, hova ez a rettenetes sietség. Az elszálló hiányról hónapok óta beszél a Fidesz, ennek kezelésénél pedig fontosabb volt eddig állampolgárságról szavazni vagy Trianon napot tartani.
Kósa meglehetősen plasztikusan fogalmazta meg a probléma magvát, vagyis kicsivel van csak több esélyünk elkerülni az államcsődöt, mint Görögországnak, és nagyon kemény lépésekre van szükség ennek elkerülésére, hétvégén és a következő hét elején azonnali intézkedéseket hirdet meg a kormány. Erre Varga Mihály még aznap megjegyezte: Magyarország rossz helyzetben van, még a "gazdasági vészhelyzet" kifejezés sem indokolatlan, majd népszerűsítette kicsit a tényfeltáró bizottságot. A következményeket tudjuk. De volt még a farzsebben más kijelentés is, ezt Szíjjártó Péter szóvivő szedte elő másnap: egyértelművé téve, hogy igenis kamu az egész költségvetés, és nem túlzó Kósa államcsőddel kapcsolatos megjegyzése.
Azt ne firtassuk, mi volt ezzel a kommunikációval a kormány célja, mint ahogyan jobb nem tudni, miből készül a virsli, fedje inkább homály. Mindenesetre az egyértelmű, hogy nem az volt a cél, hogy megőrüljenek a piacok és elkezdjék kivillázni innen a pénzt a befektetők. De ha már belengették, hogy szombaton nyilvánosságra hoznak mindent a költségvetés állapotáról, hát annak el is kellett következnie. Persze a tét kicsivel nagyobb volt, mint tervezte a kormány.
Szombaton, a nagy bejelentés napján Varga Mihály Szíjjártó Péter társaságában kínosan ügyelt arra, hogy még nagyságrendeket se mondjon arról, mennyire nem stimmel a büdzsé és mekkora kiigazítást kell végrehajtani, csak annyit mondott, hogy nagy munka lesz, de megcsinálják.
Majd leszögezte: az államcsőddel kapcsolatos kijelentések szerencsétlenek voltak. Arra azért ügyelt, hogy lehetőség szerint olyan személyre hárítsa a felelősséget, aki nincs jelen. Vagyis sem a maga, sem a szóvivő nevében nem tartotta szükségesnek megjegyezni, ők legalább annyira túlzóak voltak, mint Kósa - ráadásul Szíjjártó már egy kövér zuhanás után trompfolt. Ráadásul a szóvivő egy sajtótájékoztatón csak a kormány álláspontját mondhatja, nem kezdhet magánakciókba, érhetetlen volt tehát a hárítás.
Vargának eszébe sem jutott, hogy kollektív felelősséget vállaljon a kétnapos mellébeszélésért, azt mintegy elszigetelt jelenségként kezelte, csak azt nem tette hozzá, hogy magánvélemény volt. Összességében tehát mindenről Kósa tehet, aki ostobaságokat mond, ezzel szemben Varga sikeresen rá tudta beszélni Orbánt a kiigazító intézkedések meghozatalára. Vagyis napnál is világosabb, hogy ebben a történetben ki hibázott és ki volt ember a gáton.
Biztosan nem emlegetik jó szívvel a frankhitelesek Kósa Lajos nevét, de egy olyan eseménysorozat kapcsán, amelyről ordít a közös munka, kihátrálni a leghangosabb tag mögül nem túl elegáns. Ha már ostobaságot követett el a kormány egy hatalmas kommunikációs hiba révén, akkor legalább ennyire körültekintően kellett volna kitalálni a visszakozást is. Mert ez így legfeljebb annyit használt, hogy a piacok lélegzethez juttatták az országot, arra viszont fel kell készülni, hogy nagyon mélyről indul majd a kormány hitelessége. És ezen semmilyen kétharmad nem segít.
