A Vatikán, illetve a római katolikus egyház a világ legnagyobb ingatlantulajdonosa, legalábbis ha a társadalmi szervezeteket vesszük számításba. Csak a Vatikánnak (tehát nem az egyes nemzeti egyházaknak) a vagyonmérlegében a római (és így a vatikánvárosi) ingatlanokon kívül további 1,5 milliárd euró értékű ingatlanállomány szerepel. Ez a világszerte szétszórt vagyon nem tartalmazza azokat a templomokat és egyéb épületeket, amelyek tulajdonjoga a helyi egyházakhoz, egyházmegyékhez tartozik. Ugyanakkor megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a Vatikán akár 12 milliárd euróra is becsült vagyonában olyan tárgyak szerepelnek, mint az említett ingatlanok, továbbá az aranykészlet, ékszerek, illetve a szinte megszámlálhatatlan műkincs. Éppen a napokban elhunyt II. János Pál pápa mondta egyszer: ezek a kincsek eladhatatlanok, hiszen az emberek összességéhez tartoznak. A néhai pápa ezt elsősorban a műkincsekre értette, de gazdasági elemzők szerint az ingatlanvagyon is a kevésbé likvid forrásokhoz sorolható, nem könnyű szükség esetén pénzzé tenni az egyházi épületeket, sőt fenntartásuk inkább a költségtényezőket növelik. Vagyis a katolikus egyház gazdag, de nem feltétlenül rendelkezik forgóeszközökkel.
Az egyház számos vagyontárgya egyébként is névleges, 1 eurós értéken szerepel mérlegében, így például a műkincsek jelentős része és a többi érték is jelképes áron van feltüntetve. Felesleges is azon meditálni, hogy mondjuk mennyit ér a Szent Péter-bazilika Rómában vagy a többi műemlék, ezeket a katolikus egyház nem adhatja el. Vannak azonban olyan ingatlanok, amelyek igenis értékesíthetők a piacon, csak Rómában például egyes – a Vatikánt erősen kritizáló, tehát nem pártatlan – források szerint akár 4 millió négyzetméternyi ingatlannal is rendelkezhet az egyház, és ebből már leszámították a több száz templom- és kolostorépületet, a szerzetesrendek és egyházi szervek fontosabb központjait. E források szerint akár 2500 kisebb-nagyobb palota vagy épület lehet az egyház tulajdonában, ezek értéke pedig a több milliárd eurót is elérheti, vagyis jóval többet, mint amennyit a Vatikán nyilvántart.
Már a német egyházmegyék is eladogatnak
A Vatikán költségvetése 2002-ben 230 millió euró kiadást tartalmazott, mintegy 16 milliós deficittel párosulva. Nem túlzottan nagy ez az összeg, a világ leggazdagabb egyházmegyéi, a kölni és a New York-i érsekségek ennél több pénzzel gazdálkodnak. Ezek a gazdag egyházmegyék támogatják a Vatikánt, amelynek lakói egyébként nem fizetnek adót. A Vatikán egyik fő anyagi támaszában, Németországban azonban drasztikus módon zuhan a katolikus egyház tagjainak száma. Az ötvenes években még 12 millió hívőt tartottak nyilván a katolikusok soraiban, mára ez 4 millióra csökkent. A katolikus és az evangélikus egyház nyilvántartott hívőinek száma az utóbbi tíz évben 4 millióval csökkent. Ennek megfelelően a püspökségek, érsekségek bevételei is drasztikusan csökkentek, vannak olyan térségek, ahol egy év alatt a felére. Németország legnagyobb egyházmegyéjében, Kölnben például most évi 90 millió eurós költségvetési kurtításra kényszerül az érsekség, amelynek költségvetése 680 millió euróra rúg. Állásokat szüntetnek meg, intézményeket számolnak fel és ingatlanokat adnak el. A szép templomok, a sokszor hatalmas épületek fenntartása meghaladja az egyház erejét és több pénzt költenek rájuk, mint például az ifjúság nevelésére. Kelet-Németországban már több templomot bezártak, ugyanis rendkívüli mértékben tért vesztett a vallásosság, most pedig már nyugaton is hasonló a tendencia. Kölnben most a lelkipásztori tevékenységhez nem feltétlenül szükséges épületek értékesítésén vagy bérbeadásán komolyan törik a fejüket a katolikusok, hogy templomokat ne kelljen eladniuk. Berlinben, Aachenben, Hamburgban és Trierben terveznek hasonló megszorításokat a költségvetésben, illetve ingatlanok eladását is tervezik. A berlini püspökség például kénytelen megválni ingatlanjainak nagy részétől, minthogy 150 millió eurós adóssággal küszködik. A lakásépítéssel foglalkozó Petruswerk társaságot máris eladták 18,1 millió euróért. A paderborni érsekségben és a münsteri püspökségben is ingatlaneladásokra készülnek, az utóbbi esetében az ingatlanállomány 15 százalékát szanálják. Hollandiában ennél is rosszabb a helyzet. Amszterdamban például harminc éve még 44 templom volt (ezek nem feltétlenül katolikusok, hiszen Hollandia protestáns ország), ma már csak ezek fele működik. A többit szupermarketként, étteremként vagy diszkóként hasznosítják.
Kiszervezik az ingatlanokat az USA-ban
Más okból kényszerülnek az észak-amerikai katolikusok ingatlanjaiktól megválni. Az USA-ban ugyanis a szexuális jellegű visszaélések miatt indított perek dönthetik romba az egyház gazdálkodását. A bírósági ítéletek óriási kártérítésekről szólnak-szólhatnak, amelyeket csak vagyoneladásból lehet fedezni. Az amerikai katolikus egyház most részben azon dolgozik, hogy vagyontárgyait ne árverezzék el, tehát megpróbálják például az egyes parókiákat külön-külön bejegyeztetni, hogy azok ne legyenek felelősek az egész egyházmegye területén felvetődött ügyekért. (Egyébként is az egyház arra hivatkozik, hogy az egyes papok zaklatási ügyei miatt a teljes egyház tulajdonát nem szabadna veszélyeztetni.) Ugyancsak megpróbálják jótékonysági szervezetekbe vinni az ingatlanokat, amelyektől nem lehetne elperelni a vagyont. A sok millió dolláros kártérítések azonban mindenképpen nehéz helyzetbe hozzák az egyházat, amely komoly pénzügyi válsággal küszködik az Egyesült Államokban és végül maga kényszerülhet vagyonának részleges felszámolására.
