Míg az európai országokban átlagosan évente a bruttó hazai termék 1,5 százalékát fordítják lakástámogatásra, addig nálunk ez az arány fokozatosan csökken, idén pedig alig éri el a 0,75 százalékot. A lakástámogatások összegét a jelenlegi évi 114 milliárd forint helyett legalább a duplájára kellene növelni, s még akkor is alatta lennénk az EU-átlagnak, tekintve a magyar és az EU-országokra jellemző bruttó hazai termék közötti különbséget – jelentette ki Földi Tamás, a Társaság a Lakásépítésért szervezet elnöke egy múlt heti konferencián.
Égető szükség lenne a bérlakásállomány újbóli kialakítására, Magyarországon ugyanis a kilencvenes évek elején lezajlott tömeges privatizáció következtében a lakásállomány mindössze 8 százaléka maradt bérlakás, míg az EU-országokban ugyanez az arány 35 százalékos. Az önkormányzatok azonban még ennél is kevesebb szociális bérlakással gazdálkodhatnak (a teljes lakásállomány mindössze 5 százalékával), mivel körülbelül 3 százalékot magánszemélyek adnak bérbe. Megoldást olyan közhasznú szervezetek létrehozása jelenthetne, amelyek extra állami támogatást élveznének, ám – mivel nonprofit szervezetek az építtetők – az nem profitként, hanem a társaságba visszaforgatott plusz tőkeként jelentkezne. Földi példaként ismét az EU-országokat említette, ahol a közhasznú társaságként működő szervezetek az építési piac 10–30 százalékát tartják a kezükben, ekkora piaci részesedés pedig már befolyásolni tudja az árakat.
Mi lehet az oka annak, hogy jóval több építési engedélyt adnak ki, mint amennyi lakás, illetve ház ténylegesen megépül? – tette fel a kérdést Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezető igazgatója. Hozzátette, hogy a kétféle statisztika közti különbség elsősorban Budapest környékén, illetve a jobb helyzetű nyugati megyékben jellemző. Az okok között Varga elsősorban azt a lehetséges okot említette, hogy gyakran előfordul, egy telket jogerős építési engedély birtokában elad tulajdonosa, s arra újabb építési engedélyt kér a vevő-vállalkozó, így a statisztikákban kétszeresen szerepelnek az engedélyek. Gyakori, hogy a vállalkozók üzleti okokból halasztják el az építkezés megkezdését, illetve sokszor előfordul, hogy egy önerős építkezést pénzhiány miatt félbe kell hagyni.
Rövidesen elkövetkezik az az időszak, amikor évente 40–45 ezer új lakás épül majd – mondta a DEM szakértője. Ugyanakkor a ma érzékelhető növekedés csaknem teljes mértékben a vállalkozók által épített lakások esetében történik, s azon belül is a három- vagy több lakásos társasházakat illetően. Stabil trendnek látszik, hogy egy-két éven belül még inkább túlsúlyba kerülnek ezek az építkezések, vagyis nagyszámú, ám kis alapterületű lakások épülnek. Átfogó, s a jövő igényeire is figyelő lakáskoncepció nélkül húsz-harminc év múlva az akkori követelményekhez képest elavult lakásállománnyal rendelkezik majd az ország – jelentette ki Varga. Évente 70–144 milliárd forintot kellene költeni a lakásállomány felújítására ahhoz, hogy az ne veszítsen értékéből – hangsúlyozta Baross Pál, a Kolpron Budapest Kft. ügyvezetője. Elmondta, hogy egy korábbi becslés szerint a lakásvagyon fenntartására-felújítására – az új lakásberuházásokon túl – a lakás értékének évi 1–1,6 százalékát kell fordítani, ellenkező esetben csökken az ingatlanvagyon értéke.
G. Á.
Gilyén Ágnes