Gondok a támogatási rendszerrel

Két kitörési, illetve fejlesztési irányt célozhatnak meg a magyarországi informatikai kis- és középvállalkozások (kkv): vagy más ágazatok versenyképességét segítik akár közcélúan, akár magáncélra, vagy önállóan hajtanak végre innovációt, a vállalkozásfejlesztések alanyaiként – mondta lapunknak Nógrádi Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője, az Országgyűlés Európai Bizottságának tagja. Hogy az érintett társaságok végül melyik mellett teszik le voksukat, egyelőre nem tudni, mint ahogy azt sem, hogyan befolyásolják ezen cégek jövőjét az uniós támogatások. Ma ugyanis csupán az uniós forrásokból meríthetnek ezek a cégek, a jelenlegi költségvetés ugyanis nem teszi lehetővé a pusztán hazai forrásból táplálkozó fejlesztéseket. Ezzel azonban az is együtt jár, hogy ha uniós pénzt használnak a kkv-k, akkor igazodniuk kell az európai fejlesztési trendekhez is – véli Nógrádi.
Ebből a célból dolgozták ki a nemzeti fejlesztési tervet és a következő hét év szempontjából meghatározó programot, a nemzeti stratégiai referenciakeretet is. Nógrádi elmondása szerint ez utóbbival kapcsolatban egyelőre rosszak a tapasztalatok, főként azért, mert a pénzügyi kereteken kívül a jelenlegi ismeretek szerint nincsenek meg a megfelelő hangsúlyos irányelvek, amelyekre építkezni lehetne. Így viszont az it-vállalkozások igencsak bizonytalanok, ugyanis nem tudnak felkészülni a jövőbeni pályázatokra. Ráadásul a rendszer túl bürokratikus és bonyolult, túl sok áldozatot kíván a vállalkozóktól, így többek között ha külső szakértőt kell a pályázathoz igénybe venni, akkor az általában elviszi majdani forrásai egy részét, emiatt hátrányból indulhat a versenyben. Mindez pedig különösen megnehezíti a kisebb it-cégek számára az innovációt vagy bármilyen fejlesztést.
A korábbi rendszer például támogatta ugyan az elmaradottabb vidékeken a széles sávú internetelérések lefektetését, ám arra már nem volt alkalmas, hogy az innovációt támogassa. Márpedig utóbbi akár meg is határozhatja az ország versenyképességét – vélekedik Nógrádi.
Mindehhez hozzátartozik még az is, hogy a pályázati források a 2004–2006-os periódusra már elfogytak, ám a kifizetéseknek eddig csupán 18 százaléka történt meg. Ez pedig komoly terhet ró a következő kormányzat költségvetési politikájára éppúgy, mint a kkv-k gazdálkodására. Amennyiben tehát a következő időszaki lehívások nem kezdődhetnek meg, akkor a magyarországi kis cégek jó másfél-két év hátrányba kerülnek. Ma egyébiránt egyedül a GVOP információtechnológiai fejezetében lehet még pályázni, azonban ez inkább vállalati informatikai infrastruktúra kiépítésére van kiírva, nem innovációs fejlesztésekre.
Egyre többet hallani az e-önkormányzatokról, az e-egészségügyről vagy éppen az e-kereskedelemről. A nagy kérdés azonban az, hogy mindezt a hazai kkv-k hozzák-e létre vagy a nemzetközi multinacionális vállalatok – vélekedik Nógrádi. Ha utóbbiak, akkor csupán beszállítók lehetnek a hazai cégek. Ez azért gond, mert a magyar kkv-k főleg tőkeszegénységük miatt nem képesek megvetni lábukat külföldön. Szintén a versenyképességüket növelhetnék a magyar cégek, ha konzorciumként tudnának pályázni, esetleg klasztereket hoznának létre. A mai gazdaságpolitika ezzel szemben csupán a versenyre épít, s nem nézi azt, hogy közben hányan lehetetlenülnek el – mondta végezetül a képviselő.