– Milyennek értékeli a magyar–francia politikai kapcsolatokat? – kérdeztük Philippe Zellert Franciaország budapesti nagykövetét.
– Chirac elnök tavalyi, február 23 és 24-i hivatalos budapesti látogatása óta tizenkét francia miniszter, a nemzetgyűlés elnöke, a szenátus elnöke, valamint több parlamenti képviselő járt Magyarországon. A másik oldalról megközelítve a kérdést, a 2005-ös év, azaz a magyar gazdaság éve Franciaországban lehetőséget nyújt a kormány, illetve a parlament több tagjának arra, hogy Párizsba vagy vidékre látogasson. Ez a dolgok látható része. De ekkor még nem is ejtettünk szót azon számos informális kapcsolatról, amelyek Brüsszelben, a nagyszámú európai miniszteri tanácsok alkalmával vagy a magas rangú tisztviselők – többek között a pénzügyekre, a közös keretköltségvetésre, a kulturális kapcsolatokra és a területfejlesztésre irányuló – szakmai látogatásai alatt alakulnak ki. Nincs közöttünk vitás kérdés, még egy olyan ügy kapcsán sem, mint amilyen az iraki helyzet, ahol közeledtek az álláspontjaink. Közös elképzeléseink vannak az Európai Unió fejlődéséről, amely többek között a területi önkormányzatok szerepének növelését feltételezi, valamint szolidaritást vállalunk a világ kihívásaival. Minden együtt van tehát ahhoz, hogy Magyarország és Franciaország egymás biztos politikai partnereivé váljanak.
– Milyen hatása lehet az EU-alkotmányról tartott francia népszavazás negatív eredményének a többoldalú kapcsolatokra?
– Sokat írtak már a francia „non”-ról, a népszavazás eredményéről, és idő kell majd ahhoz, hogy fel tudjuk mérni ennek összes következményét. Azonban van, amit már most bizonyossággal leszögezhetünk: ez nem az Európáról való lemondást jelenti, hanem inkább politikáinak tartalmát, jövőbeni földrajzi határait és gazdasági hatékonyságát célzó kérdéseket. Néhányan a 2004-es bővítés elleni utólagos voksolást látnak ebben, én egyáltalán nem osztom ezt a véleményt, és meggyőződésem, hogy a franciák jelentős többségét örömmel töltötte el a közép-európai államok csatlakozása, illetve ennek következménye, a népeink közötti kapcsolatok tartásának leegyszerűsödése. Azonban nem mindenki méri még fel a bővítés jótékony hatását földrészünk gazdasági fejlődésére; jelentős pedagógiai munkára van szükség ezen a területen.
– Hogyan értékeli a francia beruházásokat Magyarországon?
– Statisztikát vezetni a közvetlen külföldi beruházások összegéről mára már komplex tudományággá vált, ami többek között a pénzügyi holdingok helyének pontos meghatározásának következménye. Ne felejtsük el, hogy Franciaország ténylegesen a külföldi beruházások 10 százalékát tudhatja magáénak Magyarországon, különösképpen a szolgáltató ágazat, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a közmunka és az energiaszektor területén. És nincs ok arra, hogy feltételezzük az ipar, a tudomány és a szolgáltatások ágazataiban a francia jelenlét korlátozását Magyarországon, ami nem kihelyezések, hanem új beruházások alakját ölti majd fel. Itt emelném ki a gyógyszeripari laboratóriumok létrehozását és továbbfejlesztését, új hipermarketek és üzletláncok megnyitását, valamint az autóalkatrész-gyártás ágazatát.
– Milyen további fejlődési irányokat lát?
– A budapesti francia nagykövetség gazdasági kirendeltsége rendszeres nyilvántartást vezet a lehetséges új gazdasági és kereskedelmi partnerkapcsolatokról. Hogy mondjak önnek néhány példát: nyomon követjük a privatizációs műveleteket – mivel 2005-ben Magyarországon várhatóan ötven céget privatizálnak majd –, a turizmust és a gyógyfürdőágazatot, valamint az új informatikai és digitális technológiákat.
Economx