Aligha független a 2001-es rendezvénysorozat sikerétől az a tény, hogy a hazánkba látogató francia turisták száma az átlagosat jóval meghaladó, korábban soha nem tapasztalt mértékben növekedett. A beutazóturizmus fellendülése mellett (2004-ben több mint 330 ezer francia járt Magyarországon!) hosszasan lehetne sorolni az évad pozitív hozadékait, különös tekintettel az önkormányzati és kulturális intézmények közötti kapcsolatbővülésre.
A 2005 a magyar gazdaság éve Franciaországban (MAGÉV) gondolata a kulturális évadhoz viszonyítva annyiban hasonlatos, hogy annak megrendezésében a magyar miniszterelnök és a francia államfő egyezett meg, de amíg külföldi kultúrák franciaországi bemutatkozása bevett gyakorlat, addig egy ország gazdaságának ilyen jellegű bemutatására nem találunk példát sem a francia, sem pedig más ország viszonylatában. Világpremierre vállalkoztak tehát azok, akik ebben a rendezvénysorozatban részt vesznek.
Célunk, hogy a magyar gazdaságot földrajzi és szakmai értelemben egyaránt minél szélesebb körben bemutassuk, felhívjuk a francia üzleti szereplők figyelmét olyan területekre, ahol az együttműködést még szorosabbra lehetne fűzni. Szembeszökő például, hogy a kis- és középvállalkozások kategóriája a franciák magyarországi beruházásaiban jelentős mértékben alulreprezentált és a magyar kkv-k franciaországi piaci részesedése is jócskán elmarad a lehetőségektől.
Egyébként a magyar–francia kapcsolatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy nincs még egy olyan fontos kereskedelmi partnere Magyarországnak, amellyel az elmúlt 15 évben a külgazdasági kapcsolatok hasonló ütemű növekedést értek volna el. Ennek köszönhetően 2004-ben Franciaország a negyedik legfontosabb külkereskedelmi partnerünk volt (export vonatkozásában Németország és Ausztria után a harmadik legfontosabb felvevőpiac) és a franciák felmérései szerint az újonnan befektetett tételekkel együtt a kumulált magyarországi francia beruházások szintje 3-3,5 milliárd euró közé tehető.
Kell ennél több? Természetesen, hiszen ebből a relációból sokkal többet ki lehet hozni. Azt szeretnénk, ha a MAGÉV ezt szolgálná. Ne felejtsük el, hogy egy 60 milliós, nagyon jó fizetőképes kereslettel rendelkező piacról van szó (az egy főre jutó GDP meghaladja a 37 ezer eurót), amelyre az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet és marketingmunkát lenne érdemes fordítani, mégpedig folyamatosan, nemcsak kampányszerűen, az erre hivatott szervezetek jobb együttműködése révén. Ha például a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékkategóriát vesszük alapul, ez a megállapítás alighanem minden kétséget kizárólag helytálló. Az elmúlt 15 évben ezen termékeink Franciaországba irányuló exportja 80 és 100 millió euró közötti szinten stagnált, miközben innen származó importunk megtöbbszöröződött, jelentősen csökkentve ezáltal a korábbi, látványosan magas színtű (bár még mindig) pozitív szaldónkat.
A márciusi nagyszabású párizsi megnyitó, valamint a vidéki megnyitónak számító, ugyancsak márciusi nantes-i rendezvény óta a MAGÉV javában folyik, és az eddigi tapasztalatok alapján annyi bizonyossággal és szerénytelenség nélkül állítható, hogy az eredmények nem a kétkedőket igazolják. 40 és 50 közé tehető azoknak a magyar megjelenéseknek a száma, amelyekre az év során Franciaország mintegy tucatnyi régiójában lehetőségünk nyílik.
A MAGÉV utat nyit a francai magyar gazdasági kapcsolatok továbbfejlődése előtt
Hevér györgy
Kétségtelen tény, hogy a magyar vállalkozók, vállalati üzletkötők részéről lényegében érthető módon még ma is érezhető némi fenntartás, amikor a francia üzleti kapcsolatok kerülnek szóba, amikor francia partnerkapcsolatok kialakítására, a francia piac megdolgozására van lehetőség. Hiszen a nyelv, az eltérő mentalitás, a korábbi időszakok nehezen múló beidegződései miatt a francia piac még néha ma is egzotikusnak számít.
Ugyanakkor – talán sokak számára meglepetés – ma a francia piac a harmadik legfontosabb magyar exportpiac a tavalyi év során elért 2,52 milliárd eurós exportteljesítménnyel. Ma a francia piac jelentős mennyiségű ígéretes üzleti lehetőséget kínál magyar vállalatoknak. Különösen Magyarország EU-csatlakozását követően, hiszen a különféle adminisztratív akadályok megszűnésének jelentősége relatív módon fontosabbnak tűnhet a francia relációban, ahol azelőtt a francia hatóságok igen sokféle „huncutságot” voltak képesek kitalálni az import megnehezítésére.
Ismerve a magyar–francia gazdasági kapcsolatok fejlődését és a kereskedelmi forgalom növekedésének az elmúlt években tapasztalt dinamikáját, felállapíthatjuk első tételünket: Ma a magyar üzleti partnerkapcsolatok kialakítása szempontjából, különösen az export és a beszállítói lehetőségek tekintetében a francia reláció az egyik legfontosabb, földrajzilag közeli és elérhető, jelentős lehetőségeket nyújtó reláció.
Az ITDH párizsi kereskedelmi szolgálatának tapasztalatai egyértelműen alátámasztják ezt a kijelentést. A ksz irodához heti átlagban mintegy száz francia megkeresés érkezik, melyek közül 40-50 van olyan komolyságú, hogy azokkal érdemben fontos foglalkozni, a partnerkereső felvetésekre megoldást találni. A megkeresések zöme magyar termék vagy versenyképes magyar ipari kapacitás felkutatására vonatkozik. Ami a termékeket illeti, a leggyakrabban élelmiszertermékeket, faárút, bútoripari termékeket, fémipari termékeket, alkatrészeket, üvegárút, finommechanikai berendezéseket, műszereket, csomagolóanyagokat és különféle műanyagipari termékeket keresnek.
Szabad ipari kapacitások tekintetében a legkeresettebbek a gépipari, a fémmegmunkáló, az elektronikai és műanyagipari beszállítói képességek.
Úgy érezzük, hogy az üzleti lehetőségek távolról sem telítődtek annyira, mint néhány tradicionális piacunkon, és úgy ítéljük meg, hogy a magyar vállalatok számára a francia piacon üzleti és beszállítói lehetőségek tekintetében jelentős tartalékok vannak.
Külön figyelmet érdemel a Magyarország felé megmutatkozó francia befektetési hajlandóság, a francia beruházási projektek, hiszen a magyar gazdaság átalakításában kiemelkedően fontos szerepet játszó francia befektetések természete, karaktere meglehetősen ellentmondásos. Jóllehet Franciaország az egyik legjelentősebb befektető hazánkban, 2001–2002-ig a harmadik legfontosabb befektető az országrangsorban, ezek a befektetések alapvetően és jellemzően a magyar gazdaság privatizációjához kapcsolódtak. Miután az új privatizációs befektetési lehetőség egyre kevesebb és a francia zöldmezős befektetési hajlandóság nem nagy, mostanra értelemszerűen az 1990 óta realizált mintegy 3,5 milliárd eurós összbefektetéssel a franciák a befektetői országrangsorban a negyedik-ötödik helyre csúsztak vissza. Egy másik ellentmondás az, hogy a francia befektetések bizonyos területekre koncentrálnak. Ilyenek az energia, az élelmiszeripar, a gépjárműipar, a nagykereskedelem a gyógyszeripar, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem. Ezekben a szektorokban koncentrálódik Magyarországon a francia befektetők kétharmada, az általuk realizált forgalom 69 százaléka, az alkalmazotti létszám 60 százaléka.
Léteznek azonban olyan szektorok, ahol hazánknak ma egyértelműen versenyelőnye van a szomszédos versenytársakhoz képest, és ahol a franciák magyarországi jelenléte mégis gyenge. Ezek a szektorok a high-tech területek, az elektronika, a mikroelektronika, az informatika, a kutatás, a biotechnológia. Ezeken a területeken alig-alig találunk francia befektetőt Magyarországon, jelentős francia high-tech befektetés eddig nem valósult meg hazánkban. Ez semmivel nem magyarázható, hacsak azzal nem, hogy a szektor francia vállalatainak látókörében ilyen magyar befektetési lehetőség nem jelent meg korábban. Ezért ezen a területen az ezzel foglakozó szakembereknek sokat lehet és kell tenni.
További jellemzője a magyarországi francia beruházásoknak, hogy alapvetően a nagyvállalati szféra vesz benne részt. Addig, amíg az alig kétszer nagyobb értékű német vagy a közel azonos értékű olasz befektetéseket Magyarországon több ezer német és több ezer olasz vállalat hozta létre, a Magyarországom jelenlevő francia vállalatok száma alig több, mint 350! Persze a francia működőtőke természetének ismeretében megállapítható, hogy a francia kis- és középvállalatok nehezen moccannak ki a „Hexagone”-ból. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy a francia kisvállalatok bizonytalansága az EU határáig tart. Tehát az átlagosnál talán alacsonyabb kockázati küszöböt elviselő francia kisvállalatok az EU más tagállamaiban bátrabban vállalkoznak beruházásokra.
Mindezek alapján második axiómánk így szól: Jelentős tartalékai vannak a magyarországi francia beruházásoknak is, amennyiben azt a francia nagyvállalati réteget, amely még nincs jelen Magyarországon zöldmezős beruházások felé lehet mozdítani és a már említett, általuk elhanyagolt szektorok felé lehet fordítani.
Még több lehetőség mutatkozik a francia kis- és középvállalatok által megvalósítható magyarországi befektetések területén, aminek kedvező tendenciáit a csatlakozást követően valóban lehet érezni.
Az említett jelenségekre és perspektívákra alapozva született meg a franciaországi magyar gazdasági év elképzelése. A KÜM, az GMK és az ITDH vezetése az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy a francia–magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelentősen tovább növelhetőek egy huzamosabb ideig – egy éven keresztül tartó – koncentrált magyar kereskedelemfejlesztő és befektetésösztönző program magas színvonalú megszervezésével és lebonyolításával.
