A szombati első meccsen az írek ellen tudtak állni a kameruni játékosok szemmel látható fizikai fölényének, és csapatkapitányukat, a veszekedős-megsértődős MU-sztár Roy Keane-t nélkülözve sem kaptak ki az esélyesebb Afrika-bajnoktól. Ezután jött a hétvége meccse, a celeste és a dán dinamitok igazi pörgős, színes - a sokak által csak iparosoknak tartott északiak esetenként kifejezetten pengés - focit produkáltak, amelyen a dánok magasabban jegyzett csatárai megtörték az uruk puhának semmiképpen sem nevezhető védelmét - a csapatrész esze, Montero az olasz liga legtöbbször kiállított játékosa. A lassan már szedett-vedettnek nevezhető német csapat úthengerként lapította szét a szaúdi csapatot, kérdés, erről a produkcióról miként vélekedik a sejk?
Az ezúttal Chilavert nélkül kiálló Paraguay vasárnap reggel biztosnak látszó három pontból szórakozott el kettőt a második félidőben Dél-Afrika ellen, egyébként jó kis meccsen. Maldini papának azért nem ártana a viccesen elálló fülű csatár, a Bayern München-alkalmazott Santa Cruz mellé találnia még egy mozgásképes támadót. Igencsak középszerűvé sikeredett az Argentína-Nigéria derbi, a nagyérdemű mindenesetre meggyőződhetett a gauchók élénk lövőkedvéről, illetve arról, hogy az afrikaiak Kanu nélkül nem jelentenek komoly veszélyt az ellen kapujára. Marcelo Bielsa jó érzékkel döntötte el a Batistuta-Crespo dilemmát, a Rómában idén nem éppen szárnyaló Batigol fejesével nyertek a kék-fehérek. Az angolok Beckham-mel sem roppantották meg a svédeket, nélküli meg kifejezetten beszorultak. Rakkolós meccsen, nem túl magas színvonal mellett - erre mondja a szaksajtó, hogy „a küzdelem dominált” - senkinek sem jó 1-1-re végeztek a csapatok. A spanyol-szlovén meccs első felében csak Raúl gólját lehet említeni, egyébként unalmas semmittevés folyt a pályán. Szünet után feléledt a játék, ennek a vb-ken egyébként soha semmit el nem érő ibériaiak örülhettek, a szlovének csak a végén - érdekes módon immár Zahovics nélkül - voltak partiban.
