Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy kérdés, hogy vajon milyen lesz a magyar lakosság életszínvonala az EU-ban. A „Nyugat” egyik nagy vonzerejét annak idején még a „legvidámabb barakkban” is a gazdasági értelemben látványos jobb lét jelentette, s lényegében máig is ez maradt az a mézesmadzag, amelyre az integráció kapcsán sokszor felhívják a figyelmet. Sokan úgy vélik, biztosan jobban megy majd soruk az EU-ban. Számukra a csatlakozás ebből a szempontból mindenképpen csalódást jelent majd, nem mindegy azonban, hogy mekkorát. Az unióhoz a valóságban ugyanis nem egy nap, hanem évek alatt lehet csak csatlakozni.
Szakmai körökben is nagy kérdés, hogy az EU-hoz való csatlakozás milyen hatással lesz a magyar agrárgazdasági árakra, különösen az inflációt befolyásoló élelmiszerek árára. A gazdaságkutatók – ellentétben az ágazati lobbisták riogatásaival – a mezőgazdasági termelői árak (döntő részben alapanyagárak) KSH által kimutatott korábbi erőteljes növekedésére általában úgy reagáltak, hogy előreláthatóan nem kell tartani az élelmiszerárak erőteljes növekedésétől. Már csak azért sem, mert annak ellenére, hogy a kereskedők sok esetben látványosan gátját állták az élelmiszerárak uniós szinthez való közelítésének, egy kutatás szerint a rendszerváltozás óta eltelt idő több mint fele alatt azért nőttek az árak. A vizsgált húsz mezőgazdasági termék ára – a burgonya kivételével – minden évben közeledett az EU 15-ök átlagos árához, a közeledés 9 év alatti jellemző mértéke ugyanakkor csupán 15–25 százalék volt. A drasztikus drágulásnak azonban egyszerűen nincsenek meg a gazdasági feltételei.
A legtöbb vélemény szerint nem kell tartani túlzott élelmiszer-drágulástól Magyarországon a csatlakozás után. Nagymértékben például előreláthatóan a cukor sem emelkedik majd, a tej pedig akár 10 százalékkal is olcsóbb lehet az üzletekben. A kérdés ennél persze árnyaltabb, de ez nem változtat a lényegen: amit a vásárló elveszít a réven, visszanyeri a vámon.
A magyar gazdaságban a legnagyobb érvágást ugyanis éppen az unióban is agyontámogatott agrárgazdaság szenvedi majd el. Ennek az ágazatnak a szereplői – mezőgazdasági termelők, feldolgozók – viszont éppen emiatt mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az átmenet számukra a legkisebb fájdalommal járjon. Ez pedig végső soron megmutatkozik majd az élelmiszerek árában is. A gyártók által kívánatosnak tartott áremelésnek ugyanakkor az unióban határt szab majd a kereskedők árpolitikája mellett az importtal való verseny, illetve a vásárlóerő fent említett, a vérmes várakozásoknál előreláthatóan mindenképpen mérsékeltebb növekedése. Ami azonban nem jó a termelőnek és a gyártónak, jó a fogyasztónak. Az integrációs agrárbomba azonban ettől függetlenül még ketyeg, s egyelőre kérdés, hogy felrobban-e – bár ez egyre kevésbé valószínű.
