Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Martin Jan Stransky a The Prague Post legújabb számában elemezte Václav Klaus cseh államfő politikáját, egyebek mellett keményen elítélve az uniós tagságra vonatkozó nyilatkozatait. Mint írta, a kétes kimenetelű ügyekben az elnöknek mindig az a legfontosabb, hogy ne ártson népszerűségének. Ez az oka annak, hogy például nem hajlandó elárulni, hogyan szavazott az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyében a népszavazáson.
Mivel úgy érzi, hogy az uniós tagság csökkenteni fogja hivatala jelentőségét, támad. „Az európai politikai elitek, a brüsszeli bürokraták és bizonyos kozmopolita értelmiségi csoportok felgyorsítják az európai integrációt, tekintet nélkül az európai polgárok igazi érdekeire” – nyilatkozta. Országa jövőbeli szerepéről kijelentette: tiszteletben kell tartani a cseh álláspontot abban a szervezetben, amely „elnyelheti” Csehországot. A „cseh jogok” védelmezőjének állítja be magát, anélkül hogy valaha is meghatározta volna, mit ért ezek alatt, és mennyiben különböznek más európaiak jogaitól. A csatlakozás szerinte „olyan csapda, amiből nem fogunk tudni kimenekülni. Az elemzőnek az a véleménye, hogy bár a csehek a belépés mellett szavaztak, nincsenek igazán tisztában azzal, milyen hatással lesz ez életükre, így Klaus csapdákra és veszélyekre figyelmeztető szavai csak növelik a skizofréniás félelmeket.
Stransky szerint Klaus tragédiája, hogy intelligenciája és tehetsége segíthetne a cseh társadalmat nyitottá tenni, ösztönzője lehetne és jövőképet adhatna honfitársainak az új európai rendbe illeszkedéshez. Ezzel jelentősen erősíthetné a csehek önbizalmát és nemzeti identitását, s nagy államférfi válhatna belőle. Személyisége azonban lehetetlenné teszi ezt. Támadásai az egykori ellenzék, az értelmiség, a politikai pártokon kívüli polgári szerveződések és az egykori politikai foglyok ellen a jövő szükséges értékeit rombolják. A többség számára kényelmes, megbocsátó értékelése a szocialista múltról azt jelenti, hogy annak minden kellemetlen örökségét, a szudétanémetek kiűzésétől a romákkal szembeni diszkriminációig, továbbra is a szőnyeg alá söprik. Az, hogy nem a tényekre, hanem a populizmusra épít, azt jelenti, hogy az országot továbbra is az érzelmek, és nem a konstruktív viták vezérlik.
