Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az agrártárca uniós ügyekkel foglalkozó államtitkáraként beavatna, miként segíti a minisztérium a mezőgazdaság, az élelmiszeripar csatlakozását az EU-hoz?
– A tárca kiemelt feladatának tekinti az agrártársadalom, a vidéken élők közvetlen tájékoztatását a csatlakozási folyamatról és a felkészülési teendőkről. Január és február végén Székesfehérvárott, illetve Szolnokon nagyszabású agrárfórumot tartott a felső vezetés a csatlakozási tárgyalások eredményeiről, az előttünk álló feladatokról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről is. Külön program keretében történik a gazdák személyes és helyszíni felkészítése a csatlakozásra, az EU-előírások, a támogatási rendszer feltételeinek megismerésére. Ehhez megfelelő tanácsadói háttér kiépítése, gyakorlati kézikönyv készítése kapcsolódik. Az információnyújtásba a minisztérium háttérintézményei mellett bevonjuk a szakmai és civil szervezeteket, köztestületeket is. Segíti a termelők uniós ismereteinek bővítését az FVM internetes honlapja is, részletes tájékoztató található rajta a csatlakozási tárgyalások eredményeiről és az agrárcsatlakozás jellemző kérdéseiről, ezekről kiadványban is információt nyújtunk. Kiadványsorozatot készítünk továbbá az EU agrárszabályozásáról, szakmailag és anyagilag támogatjuk az uniós ismereteket terjesztő szakkönyvek kiadását. A személyes kapcsolattartás céljából megjelenünk a mezőgazdasági kiállításokon, a további személyes kapcsolat bővítése érdekében pedig igyekszünk eleget tenni minél több vidéki meghívásnak.
– Azért is tettem fel az előző kérdést, mert nem tudom, hogy az ágazat vállalkozásai, a piaci szereplők mennyire vannak tisztában azzal, mi vár rájuk alig több mint egy év múlva.
– A felkészítéssel vele jár a felkészülés is. Fájlalom, hogy a hazai tömegkommunikáció ,,csecsemőnek” nézi az agrártársadalmat, holott a tények ezt nem támasztják alá. Felnőtt korba ér már a korábbi rombolások után, tehát vele partnerségben kell intézni ezt a közös felkészülési folyamatot. A felkészítés pedig először is információátadás: világossá kell tenni, mi az a közös mezőgazdasági politika, amihez Magyarország csatlakozott, s aminek három gyakorlati pillére van. Az egyik az úgynevezett közvetlen kifizetések világa, a másik az intervenciós rendszer, a harmadik a vidékfejlesztés.
– Beszélne erről bővebben?
– A közvetlen kifizetés nem támogatás – mint ahogyan ezt nagyon sokan gondolják Magyarországon –, hanem jövedelempótló intézkedés. Azokon a területeken, amelyeken az EU kvótákkal határt szab a termelés mennyiségi növekedésének és az ebből adódó jövedelemnek, utóbbi kompenzációja a közvetlen kifizetés. Azt, hogy milyen az intervenció, a magyar gazdák már megtapasztalhatták, hiszen a búzára és kukoricára 2002-ben kísérleti jelleggel bevezettük ezt a mechanizmust. Amelynek lényege, hogy ha terményüket jobb áron nem tudják eladni, akkor a közraktárakba virtuálisan vagy valósan behelyezhetik azt. Az állam intervenciós áron úgynevezett közraktárjegyet bocsát ki, amelynek a terhére a betároló kedvezményes hitelt vehet fel. Forráshoz jut tehát, mintha eladott volna, de amennyiben a piac mégis megmozdul – és valóban lehet értékesíteni az intervenciósnál jobb áron –, bármikor visszavehető és értékesíthető is az áru piacon. A piac stagnálása esetén ugyanakkor az állam vásárolja meg a lejáratkor az árut. Ezek az intervenciós árak nem rosszak a magyar gazdálkodók számára, 2002 őszén például a búza esetében az addig alkalmazott minimálár vagy garantált ár 17 ezer forint, az intervenciós ár pedig 23 ezer forint volt tonnánként. Ezzel szemben az EU-ban körülbelül 25 ezer forintra tehető ez az ár, ami a 2004-es termés esetében már a magyar gazdálkodókra is vonatkozik. Ez pedig tisztességes jövedelmet tartalmaz. A vidékfejlesztésről alig beszélünk, pedig az unió szerint a vidék népességmegtartó képessége azon múlik, hogy vannak-e munkahelyek vidéken – függetlenül a gazdaság szektoraitól. Számunkra ugyanakkor – így állapodtunk meg az EU-val – vidékfejlesztést jelent minden olyan mezőgazdasághoz kötött beruházás, amely új munkahelyet teremt. Magyarországon jelenleg körülbelül 500 ezer főnyi agrártermelőt tartanak nyilván, ugyanakkor él körülbelül 1 millió ember szintén vidéken, a falvakban, akik a statisztikai számbevétel szempontjából nem számít agrártermelőnek. Azon gondolkodunk, hogyan lehet számukra munkahelyet teremteni, ezek az emberek ugyanis munkanélküliek már évek óta, s az a cél, hogy jövőre vagy azután ne legyenek azok. A mi számításaink szerint az uniós csatlakozás következtében 2004–2006-ban legalább 300 ezer új munkahely létesül Magyarországon részben azoknak nyújtva alternatívát, akik addig munkanélküliek voltak vagy a jövőben kívánnak bármilyen ok miatt felhagyni a klasszikus értelemben vett agrártermeléssel.
– Alapvetően miben különbözik egymástól az EU mezőgazdasági gyakorlata és a magyar mezőgazdaság? Mi az, amiben érdemes, lehet, illetve elengedhetetlen még változtatnunk és mi az, amivel – mint adottsággal – inkább jól kell gazdálkodnunk?
– Az EU jelenlegi 15 tagállamának agrárstruktúrája jelentősen eltér egymástól (például Görögországé az Egyesült Királyságétól), ezért nem célszerű EU-átlagról beszélni. A közösségi agrárpolitika (KAP) mindezeknek az eltérő struktúráknak, országoknak is életteret és megfelelő jövedelmezőséget biztosít, és a támogatási rendszerben nincs különbség az országok között. Ám míg az unióban hét évre határozzák meg a támogatásokat, illetve a mezőgazdasági költségvetést és jó előre egyeztetik a lépéseket, Magyarországon naptári éves költségvetés van. Az EU-ban elég intenzív gazdálkodás folyik, amit környezetvédelmi és egyéb intézkedésekkel tesznek extenzívebbé. Magyarország e szempontból jól áll, például a műtrágya-felhasználásban, mivel harmadát használja az uniós átlagnak. Így könnyebben tudunk váltani, illetve speciális biotermékeket előállítani. Magyarország szántóterületének nagysága is eltér az unióbeli átlagtól, mivel az ország területének felét teszi ki, ráadásul kiváló minőségű. Nagy gyepfelületét a megállapított húsmarhakvótákkal ki tudjuk használni.
– Az EU-val kötött agráralku eredményeként már lehet látni, hogy körülbelül mennyi forrásból mit és mennyit termelhetnek majd a gazdálkodók a közösségben...
– Az EU mezőgazdasági rendszere 2006 végéig nem változik. A csatlakozási szerződésben rögzített támogatások egy részét fillérre pontosan meghatározták, így például a közvetlen támogatások összege a 30 százalékos nemzeti költségvetési kiegészítéssel 2004-ben 157,28 milliárd, 2005-ben 170,46 milliárd, 2006-ban pedig 181,76 milliárd forint. Egészen pontosan tudjuk azt is, hogy a vidékfejlesztési támogatásokra mennyi forrást kapott Magyarország: 2004-ben 48,5 milliárd, 2005-ben 74,71 milliárd, míg 2006-ban 81,23 milliárd forintot. Ezen összegek kiegészülnek még az intervenciós felvásárláshoz kapcsolódó ár- és exporttámogatásokkal. Két utóbbi támogatás esetében Magyarország is ugyanolyan jogokat élvez, mint bármelyik régi tagország. A csatlakozási tárgyalásokon tehát rögzült a jelenlegi uniós költségvetési ciklusra vonatkozó támogatások elosztása. Ebben a ciklusban a már ma is ismeretes uniós források kiegészülnek az intervenciós felvásárlás támogatásával és az exporttámogatásokkal. Ezek mellé nemzeti forrásokat kell biztosítani a társfinanszírozás révén. Számításaink szerint 2004-ben az uniós és a nemzeti források összessége 300–350 milliárd forint lesz, tehát több, mint ma.
– Módosítja az unió tervezett agrárrerformja ezeket a terveket?
– A tervezett agrárreform – amely még komoly vita tárgyát képezi rövid távon – nem módosítja a jelzett forrásokat, a hosszabb távú elképzeléseket pedig Magyarország teljes jogú döntéshozóként befolyásolni tudja. Az EU agrárköltségvetése a közösség GNP előállításának mindössze 0,6 százaléka, ugyanez az arány az Egyesült Államok esetében 1,2 százalék. Az EU brüsszeli bizottságának 2003. január 22-én tervezet formájában közzétett KAP-reform elképzeléseit Magyarország is megkapta. A reform egyik célkitűzése – ahogy már jeleztem –, hogy az agrárforrások egy részét fokozatosan a vidékfejlesztés céljaira csoportosítsák át. Ez a folyamat a 2004-ben belépő új tagokat csak később, 2013-tól érintené, amikor már a régi tagokkal azonos mértékű támogatáshoz jutnának.
– A kormány milyen álláspontot képvisel: Magyarország elindulna a tervezett uniós reform útján?
– Magyarország az érdekeinek megfelelő reformokat természetesen teljes mértékben támogatja. A közös agrárpolitika továbbfejlesztésével kapcsolatban véleményünk szerint a mezőgazdasági ár- és piacpolitika terén továbbra is szükség van a piaci szabályozórendszerek fenntartására. A gazdálkodók fő jövedelemforrását a mezőgazdasági termékek előállítása és értékesítése kell, hogy képezze, a támogatás csak ennek kiegészítésére szolgálhat. A közös agrárpolitika további reformjának mindenesetre meg kell szilárdítania a mezőgazdaság európai modelljét, biztosítva az összhangot a mezőgazdaság gazdasági, környezetvédelmi és szociális funkciói, valamint a vidékfejlesztés között.
– Az említett reform megcsappantaná a közösségi agrártámogatásokat. Miért érdeke a magyar gazdálkodóknak az uniós csatlakozásra szavazni?
– A reform valóban tervezi egyes termékek támogatásának, illetve az intervenciós áraknak a csökkentését. Ismerve azonban az eltérő tagállami érdekeket, az egyezség várhatóan mérsékeltebb csökkenést eredményez majd a bizottság elképzelésénél. A reform valamennyi tagországot egységesen érinti, s álláspontunk szerint a KAP-reformtól függetlenül és azzal együtt is a csatlakozás előnyei nem vitathatók. Kiszámítható, hosszú távra tervezhető és a jelenleginél jobb kondíciók mellett gazdálkodhatnak termelőink az EU-ban. Én egyébként egyáltalán nem bánom, ha laposodik az uniós agrárkassza, tekintettel arra, hogy ettől nagyobb arányban növekszik a már említett vidékfejlesztési lehetőségek aránya. Az EU is belátta ugyanis, hogy hovatovább nem agrár-, hanem foglalkoztatási problémával néz szemben. Magyarországon is rengeteg ember van, aki csak jobb híján agrártermelő, s ha tudunk számára jobbat ajánlani a mezőgazdasági túltermelésnél, szerintem örömmel vállalkoznak a váltásra. Vannak már erre nálunk jó kezdeményezések, például a Zalaegerszegtől 15 kilométerre lévő Kehidakustányban, ahol felépült egy élményfürdő, telt házzal üzemel és a faluban gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. Nem ez volt a cél?
– Ebben a kontextusban igen, de az előbbi, szavazásra vonatkozó kérdést felteheti bárki más is Magyarországon – mármint, hogy miért lesz jó neki személy szerint az EU csatlakozás –, hiszen ha lemegy a boltba, egy liter tejet majdnem annyiért kap meg, mint Brüsszelben, miközben vásárlóereje hetede-nyolcada az EU átlagnak...
– Szerintem a magyarországi élelmiszerárak összességében picit magasabbak is az uniós átlagnál. Csatlakozni pedig éppen azért éri meg, mert az EU egy eszköz, nem cél. A leghatározottabban visszautasítom tehát azokat a nézeteket, amelyek arra támaszkodnak, hogy legfeljebb azért éri meg az EU-hoz csatlakozni, mert akkor kolbászból lesz a kerítés. Nem lesz se automatikusan, sem sehogy kolbászból a kerítés, csak ha mi megteremtjük, és ehhez eszköz az EU, gyakorlatilag a nagy piac adta lehetőségek, illetve a kiérlelt és többségükben jól működő politikák, jogszabályok révén. Az unióban például a különböző agrárpénzek 10–15 százalékát a folyósításukat ellenőrző és koordináló rendszer emészti fel. Ezzel szemben a mai magyar gyakorlatban a források legkevesebb felét elnyelik a lobbierők. Az uniós rendszer tehát – amely nem a világ legjobbja – jóval hatékonyabb, mint a magyar, átültetésére hivatott az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) bevezetése is. Az unió adta lehetőségek pontos értelmezése pedig úgy hangzik, hogy csináld jobban vagy csinálj mást – az EU mind a kettőben partner. A közös kassza mindkettőben segít: a jobb termelésben, illetve a hatékony termelés hiánya esetén az alternatív foglalkoztatásban is. Ezt az esélyt elbliccelni pedig történelmi vétek. Az EU egy esély arra, hogy megváltozzon az életünk, ha pedig nem csatlakozunk, a vergődés következik. Nem kell sok a megértéséhez ennek, elég elővenni a térképet.
– Brüsszel szép város. Szeretne uniós képviselő lenni?
– Erről egyéni körzetben 2006-ig megválasztott országgyűlési képviselőként nem én döntök, a nemzeti képviselőség ugyanis kizárja az európai uniós képviselőséget. A legközelebbi európai parlamenti választás 2004-ben lesz, a következő pedig 2009-ben, azt pedig, hogy akkor mi lesz velem, nem látom előre 2003-ban. Hozhatja úgy a sors, hogy valami külföldi elfoglaltságom adódik, de erre nem törekszem. Középtávon itthon szeretnék hasznos lenni, már csak azért is, mert minden tagország – például Ausztria – esetében a csatlakozás környékén leginkább hozzáértő szakemberek távoztak el az állami intézményekből Brüsszelbe. Nyilvánvalóan vonzó az ottani apparátusbeli vagy parlamenti igen nagy fizetés, de ha a hazai állami vezetők csak feleannyira lennének jól megfizetve mint uniós társaik, ez a vonzerő máris csökkenne.
