Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unióban a külkapcsolatok fő eleme a közös kereskedelem- és társuláspolitika, valamint a fejlesztési politika. Az uniós belső piac számára létfontosságú, hogy egységesített export-import szabályok vonatkozzanak minden egyes országra, valamint a tagok egységesen képviseljék érdekeiket. Ez úgy valósul meg, hogy a közös kereskedelempolitika kizárólagosan uniós jogkörbe tartozik. Az egységes politika növeli az EU alkuerejét. Az unió intenzív gazdasági kapcsolatainak 85 százaléka a fejlett országokra koncentrálódik. A magyar gazdaság az utóbbi fél évtizedben bekerült a 15 uniós gazdaság tíz legfontosabb kereskedelmi partnere közé.
Az EU autonóm kereskedelempolitikája azon eszközöket állítja csatasorba, amelyeket saját döntése alapján, egyedi elbírálás alapján alkalmaz. Harmadik országbeli import ellen négyféleképpen védekezhet a közösség: dömpingellenes intézkedéssel, szubvencióellenes eszközökkel, egyéb védelmi intézkedésekkel, valamint az új kereskedelempolitikai eszközökkel.
A szerződéses kereskedelempolitika az unió összes harmadik országgal kötött valamennyi megállapodását tartalmazza. E területen az Európai Bizottság kizárólagos javaslattételi és tárgyalási jogkörrel rendelkezik. A más államokkal folytatott tárgyalásokon - ahol a tagállamok végig jelen vannak - a bizottságnak végig ragaszkodnia kell a tagok akaratához. A bizottságnak arra is joga van, hogy az unión kívüli államokkal speciális, akár a kereskedelmi kapcsolatokon is túlmutató, preferenciális együttműködést alakítson ki. Többek között létezik a társulási szerződés intézménye, valamint az EFTA-tagállamokkal való együttműködés is.
Ezenkívül két nagyobb szerződéstípus működik: a loméi konvenció és az Európán kívüli mediterrán országokkal kötött szerződések rendszere. Az előbbi keretében összesen 71 afrikai, karibi és csendes-óceáni ország vámunió keretében érintkezik az EU gazdaságával. A konvenció olyan aszimmetrikus megállapodás, amelynek keretében az unió szabad piacra jutást biztosít a vele szerződő államoknak, azok pedig cserébe a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét nyújtják. A mediterrán államokkal kötött kétoldalú egyezmények szintén viszonzás nélküli szabad piacra jutást biztosítanak az érintett országoknak.
Mindezeket figyelembe kell vennie Magyarországnak, amikor meghatározza saját prioritásait a következő évekre. A magyar külgazdaság irányítása ki szeretné használni azt az időt, amíg - az uniós csatlakozás pillanatáig - saját politikát folytathat. Ennek keretében a magyar középtávú külgazdasági stratégia azzal számol, hogy akár erre a néhány évre is megéri egyes országokkal különleges gazdasági viszonyt - így például szabadkereskedelmi megállapodást - kialakítani, amelyek esetleg nem esnek egybe az EU jelenlegi viszonyrendszerével.
Természetesen a belépés pillanatában fel kell adni az önálló, azaz az unióstól eltérő szabályozórendszert, de addig is gazdasági hasznot hozhat egy attól némileg eltérő úton haladás. Ennek jele, hogy Magyarország már hosszú évek óta próbál szabadkereskedelmi megállapodást kötni Horvátországgal. A két ország tárgyalóküldöttségei tavaly nyáron, majd 2000 elején egyaránt közel jutottak a megállapodáshoz, de az áttörés elmaradt. A horvát fél a mai napig nem egyezett bele a magyar agrártermékek szabad exportjába, a korlátozás viszont a másik fél számára elfogadhatatlan. Magyarország szintén szabadkereskedelmi tárgyalásokat folytat Macedóniával, a megállapodás egyelőre itt is várat magára.
A tapasztalatok szerint a szabad kereskedelem megvalósítását követő két-három évben a bilaterális forgalom ugrásszerűen megnő. Kis szépséghibája a dolognak, hogy ez egyelőre várat magára a balti relációban.
A magyar gazdaság számára a szabad kereskedelem fejlesztésének lehetséges egy másik iránya is. Ennek értelmében olyan - elsősorban észak-afrikai - államokkal fűzi szorosabbra az együttműködést, amelyekkel korábban kevésbé tette ezt, Brüsszel viszont már hosszabb ideje partnerséget alakított ki. Ezzel tulajdonképpen elébe menne az ország a belépést követő kapcsolati váltásnak. Nem utolsósorban azt is meg kell jegyezni, hogy a magyar külgazdaság akár a Balkánon, akár a mediterrán térségben fűzi szorosabbra kapcsolatait, a pénzügyi mellett politikai hasznot is remélhet. Erre példa lehet Horvátország, amellyel szemben az utóbbi időben megváltozott az EU korábban rideg álláspontja.
(NAPI)
