Folyamatosan vizsgálják az iraki befektetési lehetőségeket a világ vezető olajipari cégei, hogy amikor eljön az ideje, felkészülten szálljanak be az kitermelési lehetőségekért folyó küzdelembe. Biztos távolságból gyűjtögetik az adatokat az olajmezőkről, igyekeznek kiválasztani közülük a legígéretesebbeket. „Rengeteget dolgozunk a színfalak mögött, és készek vagyunk gyorsan lépni, ha a körülmények erre alkalmassá válnak” – ismerte el egy nyugati olajszakember a gulfnews.comnak. „Van egy listánk a legfontosabb olajmezőkről és az azokért versenyző cégekről. Mindez alapos szelekció eredménye.”
Az olajmultik, a Shell, az ExxonMobil, a BP, a Total és a Chevron egyik jelentős információforrását azok az iraki szakemberek jelentik, akiket az évek során különféle technikai tanulmányok írására kértek fel vagy továbbképzésekre hívtak meg. Ezek kiváló betekintést adtak azokba a dokumentumokba, amelyek Irak nemzetközi elszigetelődésének évtizedei alatt gyűltek össze az olajipari minisztériumban, persze ezért cserébe jól fizetett állásokra számíthatnak, amikor a nyugati cégek megjelennek a sivatagban.
Az iraki kormány már az idei őszön szeretné kiírni a kitermelési tendereket. Bár tisztában vannak vele, hogy egyes nagy olajipari vállalkozások pontos információkkal rendelkeznek a kalapács alá kerülő olajlelőhelyekről, s ez előnyös helyzetet biztosít a számukra, azt ígérik, hogy átlátható, korrekt versenyben értékesítik a kitermelési jogokat.
Az elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy a tét óriási a „versenyfutásban”: Szaúd-Arábia és Irán után ugyanis Iraké a világ harmadik legnagyobb olajtartaléka. Ennek megfelelően koncessziós szerződésekből 20 milliárd dolláros bevételre számítanak. Mindez persze megvalósulatlan terv marad, ha az országban nem sikerül elkerülni a polgárháborút és konszolidálni az államhatalmat. Irak jelenleg – nagy nehezen – napi kétmillió hordó olajat termel ki, miközben az USA vezette invázió előtt a nemzetközi blokád ellenére naponta hárommillió hordót hozott felszínre.
Komócsin Sándor