Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magánnyugdíjpénztárak számára az előző év a tavalyi tőzsdei szárnyalás miatt lehetett sikeres - hívta fel a figyelmet Farkas Ádám, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnöke. (Az utóbbi időszak fejleményei alapján az idén aligha ismételhetik ezt meg a kasszák.) A magánkasszáknál azonban - hívta fel a figyelmet Farkas nemrégiben a felügyeletnél tartott háttérbeszélgetésen (Napi, 2010. május 20.) - a rendszer kezdete óta az évi átlagos reálhozam továbbra is enyhén negatív, tehát az infláció okozta veszteséget sem sikerült fedezni. Az elnök többek között ezért tartaná szükségesnek a költségszint már bevezetett korlátozását tovább szigorítani. A valóságos terhelések jobb kimutatása érdekében egyébként a PSZÁF módosít majd a kasszáknál alkalmazott díjterhelések elemzésének mélységén. A magánpénztárak működési költségvetésében 2009-ben kialakult számottevő deficit ugyanis vizsgálatuk szerint jórészt a magas tagszerzési kiadásokkal magyarázható. Mint elhangzott: 5-6 pénztár folytat agresszív tagtoborzást, ami látszik is gazdálkodási adataikon.
A Budapest Magán- és Önkéntes Nyugdíjpénztár jellemzően nem ügynökökre költi a tagi befizetésekből levont költségeket - hangsúlyozták lapunk megkeresésére. Ezeket a pénzeket a kassza néhány kisebb, alapvetően kötelező elem (például garanciadíj) mellett lényegében az adminisztrációra és a nyilvántartásra fordítja. A Budapest pénztárak támogatják a kontrollálatlan ügynöki aktivitás visszaszorítását a pénztári szektorban, célravezető megoldásnak azonban azt tartanák, ha ezek a kontrollok közvetlenül az ügynöki tevékenység szabályozásánál épülnének ki (ilyen intézkedés lehetne az ügynöki jutalékok limitálása). Mint kifejtették: így nem érné hátrány azokat a pénztárakat, amelyek a költségvetésüket nem ügynöki kifizetésekre, hanem a nyilvántartásra és annak javítására fordítják.
Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: mindig is szorgalmazták, hogy vezessenek be olyan egyértelmű szabályozást, amely gátat szab az etikátlan ügynöki tevékenységnek. Szerinte ennek megalkotása nélkül nem képzelhető el, hogy megszűnjön az ügynökök kapcsán kialakult anomália.
Az is sokatmondó egyébként, hogy más pénztár egyáltalán nem volt hajlandó a témában az intézmény nevét vállalva nyilatkozni. A piacon ugyanis jelenleg tulajdonképpen egymás "lerablása" folyik. A magánnyugdíjpénztárak - a meglehetősen csekély utánpótlás miatt - tagokat igazán más pénztáraktól tudnak elhódítani. Az így átléptetetteknél pedig a jutalék már fejenként 15-20 ezer forintra rúg (néhány éve még hatezer forint körüli összeggel is beérték az ügynökök). Az önkéntes nyugdíjpénztárak - amelyek azért bőven tudnának még szervesen is fejlődni, hiszen a hárommillió munkavállalóhoz képest csak 1,3 millió a taglétszámuk - a kezelt vagyon 0,5-1 százalékát fizetik ki a közvetítőknek. Úgy tudjuk, az ügynöki tevékenység az egészségpénztárakra kevésbé jellemző, bár a "fejpénz" esetükben sem kevés. Ezt azonban többnyire az új belépőknél fizetik ki. A különbség oka az lehet, hogy a kasszák általában a vagyonkezelésen tudnak keresni, az egészségpénztáraknál pedig - legalábbis egyelőre, a most hatályos szabályozásnak megfelelően - nem gyűlnek jelentős összegek. Ezen a téren kiemelkednek a magánnyugdíjpénztárak (az önkéntesekkel ellentétben innen nem lehet "menet közben" kivonni pénzt). Nem véletlen, hogy a Stabilitás Pénztárszövetség tartósan küzdött az átlépések korlátozásáért.
