Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem ejtette rabul a budapesti belvárost a báli (farsangi, parti) szezon, nő legyen a talpán, aki képes a felhozatalból jó ár-érték arányú, ízléses és alkalomhoz illő ruhát választani. A tervezői márkáknál több az olyan modell, amely például az operabálra is jó lenne, ám a néhány százezres kollekcióval még nincs kisegítve a vevő - a ruhához egy-egy ékszer is dukálna, amit viszont Budapesten egyetlen luxusmárka sem kínál. Nálunk jószerével csak bizsuhoz lehet hozzájutni, ami erősen behatárolja a magyar báli öltözködési kultúrát. (Műanyag hajcsat egy félmilliós öltözékhez...)
A báli szezonra rendszerint készülnek a luxusmárkák, van, amelyik a budapestire is, jóllehet itthon egyetlen eseményt jegyeznek, amelyen a designerek hazai képviselői szívesen részt vesznek, reprezentálnak, esetleg az eseményre felöltöztetnek egy-egy celebet, amely szerintük hitelesen képviseli az adott márka stílusát. Ez pedig az operabál, amelynek közönségétől (annak ellenére is, hogy sokat fejlődött a budapesti ízlés) egyetlen trendformáló sincs "elájulva". Így némiképp érthető, hogy az Andrássy úton sincs túl nagy választék a báli szezonhoz, ezért előfordulhat, hogy az eseményen két nagyon hasonló ruhaköltemény azonos kiegészítőkkel fut össze a bál lépcsőjén.
Meglepő módon a báli szezon ellenére is meglehetősen szűkszavúak voltak a Napi által megkeresett designerek, névvel senki sem szeretett volna nyilatkozni a szezonhoz kapcsolódó stratégiájáról. Háttér-információval viszont szívesen szolgáltak arról, melyik tervező hol hibázott az új kollekciójánál.
Nincs könnyebb helyzetben az sem, aki az operabálnál kisebb rangú társasági eseményre készül. A prémium kategóriában kifejezetten nehéz választani, ugyanis egyrészt szűkebb a kínálat, mint a luxustermékeknél, másrészt - vélhetően a forint-euró árfolyam miatt is - alaposan elszálltak az árak: szemrebbenés nélkül elkérnek egy áttetsző flitteres blúzért 35-40 ezer forintot. Az új kollekcióknál nincs leértékelés, legfeljebb egy-egy korábbi kiegészítőhöz lehet kedvezményesen hozzájutni, ám a stylistek szerint a magyar trend, hogy egy középkategóriás ruha mellé luxusmárkájú kiegészítőt vásárolnak, így az eggyel lejjebb pozícionált prémium kategória a kiegészítőknél ilyenkor labdába sem rúg.
A fontosabb partikhoz is szűk a kínálat, olyannyira, hogy ha a belvárosi vagy bevásárlóközpontokban működő divatáruházakból öltözködik valaki, számíthat rá, hogy a partin többen is hasonló ruhában jönnek vele szembe. Ám nem csak ez az egyetlen baj a konfekcióval. Általános vélemény szerint eltűntek a jó minőségű anyagok, a rendesen elvarrt darabok. Félreszabott és egyszer használatos termékkel teltek meg az üzletek, ami nagy valószínűséggel a válság miatt alakult így. A stylistek szerint a modellekkel nincs baj, hiszen a divatházak a legnagyobb tervezői márkákat másolják. Két-három héttel a tervező bemutatóját követően már az üzletek polcain van a kínálat. Ám az idő annyira rövid, hogy a divathálózatnak nincs ideje kísérletezni, melyik anyag hogyan viselkedik az adott szabás mellett. Így a boltból hazavitt ruha másodszorra már sohasem úgy áll, ahogy először.
