Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ágazatonként eltérő módon, de általánosságban jelentős megrendelés-visszaeséssel néztek szembe az ipari termelő vállalatok tavaly - állítják a bankok. A OTP Bank tapasztalatai szerint a válság legnagyobb vesztesei azok a cégek, amelyeknek tevékenységükből adódóan jelentős az importjuk, és működésük nagy részét hitelből finanszírozták. Mint hozzátették: a nyertesek között elsősorban azok a vállalatok találhatóak meg, amelyek nem (vagy csak minimális) hitellel rendelkeztek, és exporttevékenységet folytatnak. Ők a válság idején a szabad pénzeszközeikből jelentősen tudták növelni az olcsón felvásárolt nyersanyagokból készleteiket (például acél, üzemanyag), így több esetben akár a válság okozta piacszűkülés miatt bekövetkezett árbevétel-csökkenés sem okozott elmaradást a jövedelmezőségben. Az UniCreditnél úgy látják, a minden iparágra kiterjedő gazdasági válság leginkább azokat az iparágakat, termelő vállalatokat sújtotta, melyek a gazdaság növekedéséhez, a beruházási igények kielégítéséhez vagy halasztható fogyasztói kereslethez kötöttek. Különösen azok a cégek voltak érintettek, melyek nagyrészt egy-egy, számukra nagy vevő megrendeléseit szolgálják ki. Ily módon a legnagyobb visszaesést az építőiparban, a járműgyártásban, a könnyűiparban és az alapanyag-feldolgozás ágazataiban érzékelték.
Az exportpiacok megrendelései nem olyan jól tervezhetőek, nehezebben ütemezhetőek lettek, kevés olyan vállalkozás akadt, amely a többi piaci szereplő "kárára" esetleg piacot tudott volna szerezni, bővíteni - emelték ki a CIB-nél. Csekély mértékben, de észlelhető volt egyes cégeknél - mondták el az Ersténél -, hogy az anyavállalatok, más leányoktól magyar leányaikhoz hoztak megrendelést, illetve nyertek meg versenyeket más európai szállítókkal szemben a versenyképes költséghatékonyság, valamint a gyenge forint miatt. Egyes multinacionális vállalatok hazai leányvállalatainál előfordult - tudtuk meg Tóth Lászlótól, a Citibank nagyvállalati üzletág vezetőjétől -, hogy az anyavállalat pénzügyi helyzete a korábbi évekhez képest nagyobb befolyással volt a magyarországi gazdálkodás prioritásaira.
Mint Tóth elmondta: a nemzetközi tőkepiacok átmeneti működésképtelensége, párosulva a globalizált bankrendszer túlzott tőkeáttételével, illetve az ebből fakadó hitelkínálat-szűküléssel, továbbá az általános kockázatvállalási hajlandóság csökkenésével, azt eredményezte, hogy előtérbe kerültek a finanszírozás alternatív megoldásai. Ezek közé tartozik a hatékonyabb nemzetközi szintű likviditáskezelés, hiszen így csökkenteni lehet a külső finanszírozási igényt, nem beszélve ezen megoldás árelőnyéről. Ennek eredményeként a már amúgy is terjedő pénzügyi központosítási törekvések egyes esetekben felgyorsultak. Másik tendencia volt a helyi banki finanszírozási lehetőségek feltérképezése és hasznosítása mint a központi anyavállalati finanszírozás alternatívája. Így a "sok kicsi sokra megy" alapon ki lehetett használni azt, hogy a válság a különböző piacokat eltérően érintette, és a még rendelkezésre álló forrásokat hasznosítani lehetett. Tóth külön kiemelte a működőtőke optimalizálását (a pénzforgási sebesség növelését) célzó programok előtérbe kerülését.
A CIB-nél úgy látják, hogy a költségcsökkentés, racionalizálás (leépítések, átszervezések, telephely-összevonások, felszabaduló ingatlanok értékesítése) szinte mindenhol érzékelhető, sokan alapvetően a "kivárásra" játszanak.
