A nemzetközi tendenciák határozzák meg a hazai műanyag- és acélárakat, a terhek növekedését a termelők nem tudják érvényesíteni a vevők felé, így bármilyen belföldi költségnövekedést kénytelenek veszteségként elkönyvelni. A rekordmagasságú olajárak a műanyagiparba is begyűrűztek, ahol az alapanyagok árai folyamatosan emelkedtek, de ezt a feldolgozók nem tudták teljes egészében a vevőkre hárítani, emiatt visszafogják a beruházásaikat – mondta Ollár Péter, a Magyar Műanyagipari Szövetség szaktitkára. A magyar gyártók a megszorítás költségeit, valamint az euró/forint és a dollár/forint árfolyam változását is kénytelenek elviselni, ami rontja az ágazat versenyképességét és exportlehetőségeit.
A műanyagipar kibocsátása mindazonáltal nem csökken, a kereslet folyamatosan nő, különösen a csomagolóanyagok iránt, valamint az autóiparban. A cégek ugyanakkor csak költségoldalon tudnak megtakarítani, ezért a kedvezőbb feltételek miatt a környező országokban alapítanak leányvállalatot.
Kivárás jellemzi az acélpiacot, mert mind a termelők, mind a kereskedők bizonytalanok. A piaci szereplők egy része árcsökkenésre játszik, míg mások növekedést jeleznek előre. Az egyesült államokbeli gazdasági növekedés lassulása visszafogja a keresletet, így az EU- és az oroszországi exportőrök más piacot keresnek, míg a kínai gazdaság növekedése pluszkeresletet jelent. A főként exportra termelő magyar gyártók méretüknél fogva sincsenek olyan helyzetben, hogy eltérjenek a piaci áraktól, így a többletköltségeket le kell nyelniük – nyilatkozta Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatóhelyettese. A hazai piacon az importtermékekből túlkínálat van, itt nem kell áremeléssel számolni.
Vajnai Lajos