Kuncze Gábornak, az SZDSZ elnökének múlt heti kijelentése szerint részben vagy egészében privatizálni kellene azokat az állami vállalatokat, amelyek az állami alapfeladatok ellátásához nem szükségesek. Példaként említette a MÁV egy részét, a Volán-társaságokat vagy a Szerencsejáték Zrt.-t. A pártelnök szerint még mindig vannak olyan vagyonelemek állami tulajdonban, amelyek nem kell, hogy ott legyenek, mert adott esetben a piacon jobban működtethetők, ráadásul ha privatizálják ezeket a vagyontárgyakat, akkor az adófizetőknek a racionálisabb gazdálkodás miatt nem kerül pénzükbe a működtetésük és a politikának sem válhatnak játékszerévé.
Akár ezermilliárd forintot is hozhat a költségvetésnek a még állami tulajdonban lévő cégek privatizációja – véli az egyik vezető könyvvizsgáló cég partnere. A privatizáció folytatása valószínűleg az új kormányprogramnak is eleme lesz, a kisebbik koalíciós partner nyomására a szocialisták is belátják, hogy értelmetlen olyan vagyontárgyakat állami kézben tartani, amelyek nem szükségesek az állami alapfeladatok ellátásához. Az így keletkező bevételt pedig az adósságállomány csökkentésére fordíthatná az új kabinet. A bevétel persze attól függ, hogy mennyire sikerül kicsinosítani az értékesítendő vállalatokat. Az eladásra felkínált vagyontárgyak között biztosan ott lesz a MÁV Cargo, a vasút árufuvarozó üzletágából tavaly létrehozott cég. Az idén 80 milliárd forint bevételt tervező társaság iránt érdeklődőkben biztosan nem lesz hiány. A kérők között várhatóan ott lesz a Rail Cargo Austria és a Deutsche Bahn is, amelyek tavaly a szlovák állami vasúti teherszállító cégre is pályáztak, ám a privatizáció végül eredménytelenül zárult, mert a legjobb ajánlat is jóval alulmúlta a kormány által várt, 390–530 millió euró közötti összeget. A szlovák példa jó becslést adhat a MÁV Cargo értékére, amely így 70–90 milliárd forint körül lehet.
Szintén a listán szerepelnek a Volán-társaságok, amelyek jelenlegi állapotukban jóval áron alul lennének értékesíthetők. Üzemméret alapján túlságosan elaprózott a távolsági buszközlekedés, a racionalizálás elkerülhetetlen. A jelenleg működő 24 cég helyett elegendő volna 8-10, amelyek sokkal vonzóbb befektetői célpontok lennének. A viteldíj képzése jelentősen befolyásolja a vételárat, amely 110–130 milliárd forint között tűnik reálisnak.
A Magyar Postának mint Magyarország egyik legnagyobb munkaadójának az eladása komoly vihart kavarna. Jelenleg a cég nem érett a privatizációra, mert túl szétaprózottan működik, ami óriási többletköltséget jelent – már a mobil posták bevezetése is jelentős költségcsökkentést eredményezett. Egyelőre nem látszik világosan, hogy a társaság hogyan tud megfelelni az elektronikus csatornák okozta kihívásoknak és a fizetési forgalom jövőbeli átrendeződésének, ezért nagyon nehéz becslést adni a Posta értékére, kérőkben azonban szinte bizonyosan itt sem lesz hiány.
Egy másik nagy falat lehet a Szerencsejáték Zrt., amely vállalat a legkevésbé sem „vádolható” azzal, hogy nem működik hatékonyan. Az online szerencsejátékok terjedése ugyan veszélyeztetheti hazai pozícióit – a sportfogadás területén ennek már érzékelhető jelei vannak –, de a cég jól jövedelmez és növekedési lehetőségei is kitűnőek. A teljes eladás elképzelhetetlennek tűnik, inkább egy kisebbségi csomag értékesítése vagy – brit mintára – a koncesszióba adás jöhet szóba. A társaságba a szerencsejátékkal foglalkozó vállalkozások mellett pénzügyi befektetők is beszállhatnak, a vételár így biztosan magas lesz, mivel a cég értéke a 600 milliárd forintot is elérheti.
Vajnai Lajos