Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár az elmúlt évben rekordmagas volt a befejezett új lakások száma, az építőanyag-gyártók és -forgalmazók elégedetlenek voltak az értékesített termékmennyiséggel, s a múlt évi forgalom-visszaesést a statisztikai adatok is alátámasztják. Eszerint a meghatározó építőanyagok (köztük az égetett agyagok, a cement, a mész, a betontermékek, az üveg) termelése 0,9–3,9 százalékkal esett vissza 2004-ben.
A cementipar területén a legfőbb cement-, illetve betonfelvevő területnek az építőipar nagyberuházásai számítanak. A Duna–Dráva Cement Kft. kereskedelmi igazgatója, Gregor Gábor szerint az ágazatnak jelentős hazai felhasználói területet jelentenek a lakásépítések és -felújítások, az autópálya-építések, a városrekonstrukciók, az önkormányzati bérlakás-beruházások, valamint az árvizes területek újjáépítései is. Az elmúlt évben a KSH adatai szerint a nagyjából 4 millió tonnányi országos cementfelhasználás 0,4 százalékkal volt magasabb a 2003-asnál.
Bodnár György, a Wienerberger Téglaipari Rt. kereskedelmi igazgatója szerint a tavalyi év első hat hónapja jónak mondható, a második félévet azonban a katasztrofális jelzővel illette. Nyárra ugyanis nemcsak a lakásfejlesztő cégek csökkentették tervezett projektjeik lakásszámát, de az önkormányzati és magánépítkezések aránya is visszaesett. A társaság ennek ellenére nem zárt rossz évet, ám Bodnár mint a Téglaipari Szövetség elnöke úgy látja: az őszi mélypont utáni első negyedévi piaci stagnálás nehéz helyzetbe hozhatja az egész iparágat. Amennyiben nem indul be a forgalom, a nagy raktárkészletek miatt gyárleállásokra is sor kerülhet. A jelentős idei energiadrágulást – amely Bodnár szerint az építőanyag-ipart súlyosan érintette – a gyártók csak részben hárítják át a vevőkre, ezzel és különféle akciókkal, egyéb kedvezményekkel – amelyek eredményeként némely termékeket 2002-es árszinten értékesítenek – ösztönzik az építkezni vágyókat a vásárlásra. Tavaly egyébként 5 százalékkal kevesebb falazóanyag fogyott, mint 2003-ban, míg cserépből a két évvel ezelőttivel azonos mennyiséget adtak el. A Fészekrakó programmal kapcsolatban az elnök kiemelte: a jelentős érdeklődés, de minimális szerződéskötés ismét világossá tette, hogy az igény megvan a korszerű otthonteremtés iránt, azonban az alacsony jövedelmek miatti fizetőképes kereslethiány továbbra is gátat szab a magas törlesztőrészletek felvállalásának. Szerinte megoldást jelenthetne a bérlakásprogram is.
Filák Marián, a Tondach Magyarország Rt. kereskedelmi igazgatója elmondta lapunknak: a Fészekrakó program az életkor-korlátozás, valamint a törlesztendő magas hitelrészletek miatt nem lesz jótékony hatással a piacra. Úgy látja: a lakásépítésben újra visszaesés várható, s ennek jelei nemcsak a kiadott építési engedélyek tavaly már csökkenő számában, de a kereskedelemi forgalom elmúlt hat havi, illetve idei első negyedévi visszaesésében is érezhetők. A 2003 végétől bevezetett lakáshitel- és egyéb szigorítások, a mostani illetékemelés, az áfaeltörlés összességében a beruházói és magánépítői kedv, illetve „vásárlói tehetőség” ellen hat, nem is szólva arról a veszélyről, hogy szerinte újra a kis lakások országa lehetünk. Ez utóbbit alátámasztja a KSH jelentése is, amely szerint már tavaly is nőtt a kis alapterületű lakások aránya. A Tondachnál úgy ítélik meg, hogy hosszabb távon is csak a mobilitás – a használt lakáshoz kapcsolódó hiteltámogatás és kedvezmények növelése – mozgathatja meg a piacot, ami kihat annak minden szegmensére. A cég egyébként szintén mindössze átlag 6 százalékkal emelte fel tetőfedő anyagai árát, bár az idei jelentős gáz- és áramdíj-emelés nominálisan mintegy negyedmilliárd forintos terhet jelentett a társaságnak.
Gyenge első negyedévről, illetve a körbetartozás továbbra is működő „kényszerintézményéről” beszélt lapunknak Antoni Péter, az egyik legnagyobb építőanyag-kereskedelmi cég, a Raab Karcher Tüzép Rt. igazgatóságának elnökségi tagja is. Úgy látja: mindkét jelenség elsősorban a lakáspiaci folyamatok megtorpanásával van kapcsolatban. Az ok az elmúlt évre vezethető vissza, amikor – a fizetőképes kereslet csökkenésével – számos lakásfejlesztő társaság került nehéz helyzetbe. Ez azt jelenti, hogy vagy nem, vagy csak nagyon lassan tudja értékesíteni tető alá hozott új lakóingatlanjait. Ennek folytán egyre gyakoribbá vált, hogy nem tud fizetni sem az alvállalkozóknak, sem az építőanyag-kereskedőknek. A Raab Karchernek is százmilliós nagyságrendű kinnlevősége van, s bár a társaság 2003-hoz képest az elmúlt esztendőben 5-6 százalékkal növelte a forgalmát, nem zárt túl jó évet.
Antoni Péter az előző esztendőt értékelve úgy nyilatkozott: az év első öt hónapja kiemelkedően jó volt, attól kezdve azonban a pénzhiány miatt a megrendelések országszerte leszűkültek, és ez a tendencia az idei első három hónapra is jellemző. Az árak az első negyedévben mindössze 4–6 százalékkal nőttek, de a kereskedők – a gyártókhoz hasonlóan – ezt a drágulást különféle kedvezményekkel, akciókkal szinte egész évben kompenzálják. Az újonnan belépő lakástámogatási elemek piaci hatását – mivel többségük csak szűk kört érint – elenyészőnek tartja, szerinte is egy jól kidolgozott bérlakásprogram lendíthetne a piacon.
