Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megugró importra és kiskapukat kereső multi üzletláncokra lehet számítani a kereskedelmi törvény jelenlegi formájának elfogadása esetén – vélik a nevüket elhallgató kereskedelmi elemzők, akik lapunknak kommentálták a kiskereskedelmi törvénytervezet lapunk által megszerzett legújabb változatát. A szakma a most elkészült, a 1978-as kereskedelmi regulát felváltani igyekvő szabályozóval kapcsolatban finoman szólva borúlátó, egyes vélemények szerint semmi újat nem nyújt, nem védi a kicsiket és a beszerzési ár alatti értékesítés ellenőrzését továbbra is az agrárlobbi kezében hagyja.
A törvény kormány-előterjesztése „első ránézésre” ártalmatlan és vékonyka a kiskereskedelmi piac nagyságához képest. Az indoklásokon kívül mindössze nyolc oldalból áll, a szabályozó a legkiemeltebben a kereskedők piaci erejének (vevői erő) megállapításával és a piaci erővel való visszaélés keretek közé szorításával foglalkozik. Az egyetlen újdonság, hogy a kereskedelmi törvényben újrafogalmazzák, természetesen más jogi terminusokkal, a gazdasági erőfölényt. A versenytörvény hatályos szabályai szerint általában a 30 százalékos piaci részesedéssel bíró vállalat áll erőfölényben. A kiskereskedelemben azonban a készülő törvény alapján már az ennek kevesebb mint harmadával bíró vállalkozások is erőfölényben lennének. A tervezet negyedik paragrafusának negyedik bekezdése szerint „Vélelmezni kell a jelentős piaci erő fennállását, ha az adott kereskedő kereskedelmi tevékenységéből származó tárgyévet megelőző évi konszolidált nettó árbevétele alapján megállapítható piaci részesedése meghaladja a 8 százalékot.”
A törvény úgy fogalmaz, hogy a kereskedőnek tilos az erőfölényével visszaélni a mikro-, kis- és középvállalkozó beszállítókkal szemben. Ugyanakkor nem tér ki a szabályozó az erőfölénnyel való visszaélés fogalmára, ha az két multi, például egy hipermarketlánc és egy nemzetközi élelmiszer-feldolgozó között történik. Az elemzők véleménye az, hogy a vevői erő vizsgálatát ráadásul ki kellene terjeszteni az élelmiszeripar-mezőgazdaság kapcsolatára is. Néhány nagy üzletlánc ugyanis úgy értékeli, hogy a kereskedelmi törvény egyértelműen velük akarja kompenzálni a mezőgazdasági termelők gyenge támogatási rendszerét. A készülő kereskedelmi törvény indoklás szakaszában egyébként erre a készítők ki is térnek. „Kiszolgáltatottsága folytán a vevő (kereskedő) által diktált árakat kénytelenek alkalmazni, ezáltal – jövedelemkiesése folytán – fejlesztési, innovációs lehetőségei lényegesen csökkennek, versenyképessége romlik. Ez a helyzet, a magyar kis- és középvállalkozások számára – amelyek jellemzően alultőkésítettek, s nyugat-európai versenytársaikhoz képest alultámogatottak – különösen hátrányos következményekkel járhat.”
Az erőfölényes helyzet túlzott szabályozása azonban arra vezethet, hogy a magyar nagy üzletláncok szívesebben fordulnak majd a szomszédos országokban működő testvérvállalataik beszerzési csatornáihoz, kikerülve vagy még inkább átlépve a honi regulák miatt adódó bonyodalmakat, illetve számukra előnytelen áralkukat. Az árverseny csökkenésére – amely a fogyasztókat érintené igen kedvezőtlenül – ugyanis nem lehet számítani.
Információink szerint a készülő kereskedelmi törvény jelenlegi formáját a vezető kiskereskedelmi láncok nem fogadják el és az már most borítékolható, hogy rendkívül erős lobbitevékenységre lehet számítani. Ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a kormányzat – a túlzott ellenállás miatt – letesz a kereskedelmi törvény elfogadásáról, és ez a változat is, mint a korábbi években készültek, az asztal fiókjába kerül.
