Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a januártól az italcsomagolásokra és a műanyag hordtáskákra is darab alapú termékdíjat előíró rendelet már december 22-én megjelent, a hazai csomagolóiparban érdekelt vállalkozások egy része máig nem tud arról, hogy év elejétől fizetnie kellene ezt a terhet. Mindez elsősorban a kereskedelmi vállalkozásoknál jelenthet problémát – mondta a lapunknak Kertész Béla, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára. A szakember szerint a rendkívül bonyolult szabályozást gyakran még azok a cégek sem látják tisztán, amelyek tudják, hogy díjfizetési kötelezettségük van. A legnagyobb gond a kettős terhelés, egy termék után ugyanis adott esetben újrahasznosítási és újratöltési díjat is fizetni kell, ha a gyártó, forgalmazó nem teljesíti a rendeletben meghatározott arányokat. Az újratöltési arány az ásványvizeknél jelenleg alacsony (1 százalék), ám 2010-ig fokozatosan emelkedik, a szigorodó előírásokhoz szükséges beruházásokat pedig sok gyártó képtelen lesz finanszírozni, a megnövekedett díjfizetési kötelezettség miatt így versenyhátrányba kerülhet. Kertész úgy véli, a nagyobb cégeknél nem lesz probléma, a kisebb vállalkozások azonban eltűnhetnek a piacról. A legrosszabb helyzetbe elméletileg az a cég kerülhet, amely kizárólag dobozos sört gyárt és forgalmaz, neki ugyanis irdatlan mértékű termékdíjat kellene fizetnie, ilyenre azonban – Kertész ismeretei szerint – nálunk nincs példa. A sörgyártók többsége ugyanis rendelkezik újratöltési kapacitással, és üveges söröket hoz forgalomba. Ám a kétutas – vagyis újratölthető – palackokat az adatok szerint nem annyian vásárolják, mint ahány százalékos forgalomban tartási arányt előír a termékdíjregula a kiskereskedelem számára.
A kötelezettek most azt számolgatják, milyen arányokat tudnak teljesíteni, s ezek alapján kell-e termékdíjat fizetniük. Erre azonban nem maradt sok idejük, a mentességről szóló kérelmek beadási határideje ugyanis március 1-je. Kertész közölte: az ágazat szereplői szeretnék elérni, hogy az illetékes minisztériumok tolják ki a határidőt, s a mentességre nem jogosult cégek csak visszamenőlegesen róják le a díjat. A szakember példaként említette, hogy az Európai Unió több évig tárgyalt a termékdíj-szabályozásról a bevezetést megelőzően. Ennek alapján úgy véli, hogy nálunk a türelmi időt akár egy évre meg lehetne hosszabbítani. Van remény a megegyezésre – fogalmazott a főtitkár, a szakmai szervezetek, köztük a CSAOSZ, ugyanis tárgyaltak Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterrel, aki hajlik arra, hogy módosítsák a rendeletet, megszüntetve ezzel a jelenlegi túlszabályozottságot. Ha az ágazat eléri célját, a sok vihart kavart jogszabály már pár hónappal a bevezetés után módosulhat, ami azt jelzi, hogy a jogalkotó kapkodott, nem egyeztetett a szakmai szervezetekkel.
A csomagolóipar egyébként az utóbbi években növekedő pályára állt, a csomagolóanyagok hazai gyártási értéke az 1999-ben mért 167,7 milliárd forintos szintről 2003-ra 258,1 milliárd forintra emelkedett, a felhasználás pedig 190,6 milliárdról 310 milliárd forintra bővült. Ez ugyanakkor azt is mutatja, hogy a magyarországi gyártás nem fedezi a szükségletet, azaz a szektor importra szorul, miközben a piaci szereplők jelentős exportot is bonyolítanak. Ennek értéke 2002-ben 80 milliárd forint volt 125 milliárd forint értékű import mellett, egy évvel később pedig már 88,4 milliárd forintos kivitel állt szemben 140,2 milliárd forint importtal. Ezzel párhuzamosan a 2002-ben mért 253,5 milliárdos értékesítés 258,1 milliárd forintra gyarapodott 2003-ra.
