Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészséges táplálkozás hasonlít a politikára: mindenki ért hozzá egy kicsit és szívesen hangoztatja is a véleményét. Ám az utóbbi időben az Egyesült Államokból indult hamburgerhisztéria már túl van a véleménynyilvánítás szintjén és súlyos milliárdok forognak kockán az élelmiszeriparban miatta. Angliában zsíradó bevezetését fontolgatják, Franciaországban több információt követelnek az élelmiszerek összetevőiről, itthon kitiltanák a túl sós és túl cukros ételeket az iskolai büfékből. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi biztosa, Marcus Kypianu pedig egy év haladékot adott a gyártóknak, hogy szabályozzák maguk a reklámjaikat. Mindez onnan indult ki, hogy az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation – WHO) két évvel ezelőtt felvetette a cégek felelősségét a témakörben.
Az élelmiszer-ipari cégek felelős reklámtevékenysége segíthet a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos helyes választásban, valamint a táplálkozás és a testmozgás egészséges életmódban betöltött szerepének megértésében, az elhízás és a mozgásszegény életmód minden következményéért azonban korántsem vonhatók felelősségre a reklámipar nagy költői – vélekedik Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) főtitkára. A szakma egyértelműen az önszabályozás mellett teszi le a voksot, amikor a gyerekek elhízásával kapcsolatban felvetődik a televízióban, az utcán, az újságokban és az üzlethelyiségekben látható reklámok készítőinek felelőssége.
A főtitkár szerint az élelmiszer-ipari hirdetők reklámipari tevékenységére vonatkozó önszabályozás folyamata már jó ideje megkezdődött. A hirdetők meghatározó része reklámszakmai szervezeti tagsága révén egy független grémiummal is véleményezteti a készülő reklámspot terveit, hogy az nem sérti-e a célcsoport fogyasztói érdekeit. Az ÖRT a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC) által kiadott irányelveket is figyelembe véve dolgozta ki az élelmiszer-ipari reklámokra, illetve a gyermekeknek szóló hirdetésekre vonatkozó elveket, amelyeknek a látható reklámok zöme ma már megfelel.
Ezek között szerepel például, hogy a reklámoknak nem szabad túlzott fogyasztásra ösztönözni vagy olyan szituációt bemutatni, ahol a rágcsálnivalók főétkezést helyettesítenek. Szintén tilos olyan érveket felhasználni, amelyek aláássák a szülők és a gyerekeket nevelő felnőttek tekintélyét, a gyermekeknek irányuló hirdetésekben különös gondot kell fordítani arra, hogy az ne keltse a vásárlás sürgőssége vagy az aránytalan árcsökkentés érzetét. Attól is óvakodni kell, hogy a reklám a kortársak közötti státus vagy népszerűség erősödését, iskolai vagy sportsikereket sugalljon a termék fogyasztásával összefüggésben. Többek között ezeknek az elveknek köszönhető, hogy a gyerekeknek szóló úgynevezett junkfood reklámok zöme ma dinamikus, sokszor szabadtéri testmozgás közben mutatja a termék fogyasztását.
A hirdetések zöme mindazonáltal nem a gyerekekhez, hanem a fiatal felnőttekhez szól, vagyis az úgynevezett DINKY-khez (Double Income No Kids Yet – két kereset gyerekek nélkül), akik a hosszúra nyúló gyermektelen évek során két fizetés, így az átlagosnál több, szabadon felhasználható jövedelem felett rendelkeznek – említi Fazekas. A szakértő felhívja a figyelmet emellett arra is, hogy az érintett nagy cégek egy része ma is áldoz az egészséges életmód erősítésére, jellemzően különböző tömegsportesemények, ezekhez kötődő szervezetek támogatása által.
