Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az első hírek szerint az uniós fórumok kedvezően fogadták a brit–magyar módosító javaslatot, amelynek lényege a vegyi anyagok engedélyeztetési procedúrájának egyszerűsítése és olcsóbbá tétele (NAPI Gazdaság, 2004. november 26., 3. oldal). A REACH-nek nevezett, kidolgozás alatt álló európai rendszer egyébként három fázisból áll, a regisztrációból, az értékelésből és az engedélyeztetésből – mondta el a NAPI Gazdaságnak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa, Kozák Kristóf.
A REACH megalkotását, a vegyi anyagok szabályozását a civil szervezetek, a környezetvédelmi aktivisták is régóta szorgalmazták, s az évtized elejétől kezdődött meg az ezzel kapcsolatos munka Brüsszelben. Sőt, hamarosan ez az ügykör átkerül Helsinkibe, ahol felállítják az Európai Unió Vegyi Ügynökségét (Chemical Agency), amely az eddig más helyszínen működő Chemical Bureau-t váltja fel.
A REACH kidolgozását többek között az is indokolta, hogy az 1981 előtt forgalomba hozott vegyi anyagok esetében nincs szükség újabb regisztrálásra. Az 1981 után bevezetett termékek esetében viszont európai uniós jóváhagyás szükségeltetik a piacra juttatás előtt. Ugyanakkor a legfontosabb 141 anyagot kiemelték a több tízezer már forgalomban levő vegyület és termék közül, s ezeket a prioritást élvező kémiai anyagokat fokozottabb vizsgálat alá vették. (Egyébként az egyetlen terméket ezer tonna fölött gyártó üzemek esetében érvényes ez a kiemelt kezelés, mert – első közelítésben – ezek jelentik a legkomolyabb veszélyt a környezetre és az élővilágra. A 100–1000 tonna közötti mennyiséget előállítók hat év alatt kell, hogy regisztráltassák az általuk előállított anyagokat. A kisebb, de még regisztrációra kötelezett, vagyis 1–100 tonna közötti gyártóknak pedig 11 év áll a rendelkezésükre, hogy saját költségükön az EU számára is elfogadhatóvá tegyék tevékenységüket.)
A 141 gyártmány, illetve vegyület környezeti kockázatát, kémiai, fizikai tulajdonságait, az élő szervezetekre gyakorolt hatásait külön-külön elemzik (ez a munka még most is tart, párhuzamosan a REACH átfogó jellegű módosításával), s igyekeznek minél erőteljesebben szabályozni a legfontosabb anyagok használatát, felhasználását az iparban.
Mindeközben zajlik a REACH bevezetése Európa-szerte. Mindez azt jelenti, hogy a regisztráció szempontjából öt kategóriát állapítottak meg, s például az olyan gyártóknak, amelyek 1 tonna alatti mennyiségben állítanak elő valamilyen vegyületet, nem is kell bejegyeztetniük ezt a tevékenységüket. A következő csoportba az olyan anyagokat sorolják, amelyeket egy adott gyártó 1–10 tonna közötti mennyiségben állít elő, majd a 10–100 tonnás, illetve a 100–1000 tonnás kategória következik. Az egyetlen termékből ezer tonna fölötti mennyiséget termelők szintén külön besorolást kapnak.
A mennyiségtől függő szabályok szerint az 1–10 tonna közötti gyártóknak a termék tűz- és robbanásveszélyességét kell bevizsgáltatniuk, ezenkívül az úgynevezett érzékenyítő hatást kell elemezniük. Ez azt jelenti, hogy az egészségre közvetlenül esetleg nem ártalmas vegyület az embereket esetleg allergiássá teheti bizonyos allergén tényezőkre, tehát közvetett módon egészségkárosító következményekkel járhat a szóban forgó anyag. A 10–100, valamint a 100–1000 tonna között egyre szigorodó szabályozásnak néz elébe a gyártó, de a legszigorúbb előírások természetesen az ezer tonna fölötti termelőkre vonatkoznak.
A gyártott mennyiség döntő tényező, de nem az egyetlen szempont. Bizonyos termékekből kevés is elegendő a hatalmas környezeti károk okozásához, s erre is figyelemmel kell lenniük a hatóságoknak. Így aztán a regisztrálást követő engedélyezéshez számos vizsgálatot maguknak a gyártóknak kell elvégezniük, vagyis az ipart terheli a „bizonyítási kötelezettség”, az, hogy igazolják: nem ártalmas anyagokkal dolgoznak. Amennyiben pedig mégis akkor mindent megtesznek az ártalmak elkerülése érdekében és betartják a vonatkozó jogszabályokat. A jövőben az is lényeges változás, hogy a különösen veszélyes, rákkeltő vagy a reprodukciót károsító anyagokat, a géneket befolyásoló, mutagén vegyületeket csak egyedi engedélyek alapján lehet felhasználni, tehát ha mondjuk egy német cég engedélyt kap ilyesmire, az nem vonatkozik automatikusan egy spanyol vállalkozásra is.
A REACH lényege az, hogy egy gyártó–egy termék alapon bírálja el az ügyeket, így minden egyes gyártónak magának kell bizonyítania mindegyik, általa előállított termék esetében azt, hogy védi a környezetet, illetve szabálykövető magatartást tanúsít.
Mindez azonban lehetetlen helyzetbe hozná például a magyar kis- és középvállalkozásokat, hiszen nekik ugyanúgy be kéne bizonyítaniuk, hogy a sósav ártalmas, illetve a sósav ártalmait lehet csökkenteni, s a gyártás során ki lehet küszöbölni ezeket az ártalmakat, mint mondjuk a nagy nyugat-európai vegyipari mamutcégeknek. Éppen ezt szolgálta a brit–magyar javaslat, amely most az Európai Unió döntéshozói elé került, mégpedig azzal, hogy az egy gyártó–egy termék elvén enyhítsenek, és ugyanannak az anyagnak a bizonyítási eljárását ne kérjék számon az összes kontinentális cégen, hanem a vállalatok egymás között osszák meg vizsgálati eredményeiket, esetleg cseréljenek vagy vásároljanak egymástól kutatási eredményeket. Ezt egy internetes fórum felhasználásával tennék lehetővé, sőt kötelezővé a magyar–brit indítvány kidolgozói.
Korábban is felvetődött ennek az internetes cserefórumnak, az információk megosztását lehetővé tévő távközlési fejlesztésnek az opcionális használata, de a magyar–brit javaslat nyomán kötelező lenne az adatok egymás közötti megvitatása – magyarázta Kozák Kristóf. Így az engedélyezési fázis előtt mindenki beszerezhetné a szükséges információkat, kutatási eredményeket, s ezáltal a hatóságok munkája felgyorsulhat, a cégek költségei pedig csökkenhetnének. Mindezt az egységesen értelmezett GLP, vagyis Good Laboratoy Practice (helyes laboratóriumi gyakorlat) szabályozása is elősegíti. Az Európai Unió ugyanis megköveteli, hogy az iparvállalatoknál végzett kísérleteknek azonos körülmények között kell zajlania.
