Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Korlátozza, de nem akadályozza maradéktalanul a hét elején elfogadott környezetvédelmi termékdíjtörvény-módosítás az olcsó import sör Magyarországra áramlását – mondta lapunknak Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára, aki szerint rés van a rendszerben, amelyet az importőrök megtalálhatnak. Ennél többet azonban a főtitkár nem akart elárulni, mint mondta, nem szeretné azzal nehezíteni a magyar ipar helyzetét, hogy ötleteket adni a forgalmazóknak.
A környezetvédőkön kívül a Magyar Sörgyártók Szövetsége támogatta a darabalapú elven működő és az eldobható csomagolás – a gyártók számára kényszerű – visszaszorítását célzó termékdíjtörvény módosítását, azt remélve, hogy végre megálljt parancsol a forgalmát erőteljesen rontó, javarészt Németország keleti feléből érkező, szemérmetlenül olcsó dobozos söröknek. A szövetség adatai szerint Magyarország uniós csatlakozását követően az olcsó sör importja a tavalyi duplájára, vagyis nagyjából 800 ezer hektoliterre duzzadt (NAPI Gazdaság, 2004. október 27., 4. oldal), jelentős piacot hódítva a magyarországi gyárak márkáitól. Az idei 400–450 ezer hektoliteres többlet beáramlását az okozta, hogy Németországban tavaly szigorították a termékdíjrendszert, ami hátrányos helyzetbe hozta többek között a fémdobozos termékeket.
Az áru szabad áramlásának akadályozása és a törvény diszkriminatív elemei miatt az Európai Bizottság felszólította Németországot, hogy semmisítse meg a szabályozót, mert jelenlegi formájában ütközik az uniós alapelvekkel. A németek egyelőre vitatják a döntést, az EU azonban hajthatatlan.
A parlamenti vitaszakasz után, hétfőn elfogadott magyar termékdíjtörvény-módosítás hasonló uniós állásfoglalásra számíthat – mondta lapunknak Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára. Mint mondta, az ÉFOSZ függetlenül a módosított szabályozó köré kialakítani tervezett végrehajtási, illetve miniszteri rendeletektől (erről egyébként szerdán egyeztetett a Környezetvédelmi Minisztérium a gyártókkal és a kereskedőkkel) egyenesen Brüsszelben támadja meg a törvényt, arra hivatkozva, hogy az ugyancsak sérti az uniós irányelveket és nem összeegyeztethető az EU eldobható palackokról kialakított álláspontjával. Piros szerint Magyarország súlya kicsi ahhoz, hogy olyan vitát nyisson az Európai Bizottsággal, mint a németek, emiatt biztosra veszi, hogy az EU rövid úton igyekszik majd példát statuálni.
A gyártók problémája, hogy a törvény értelmében a jövőben kénytelenek áttérni a kétutas, vagyis a visszaválható palackok minél nagyobb arányú kibocsátására. Ám az utóbbi időben az eldobható (PET) palackos csomagolásr tértek át, ugyanis az évek során jelentősen megváltozott a fogyasztási szokás. A verseny hozta költséghatékonyság miatt a legnagyobb gyártók is, követve a vásárlói igényt, az eldobató palackokat részesítették előnyben. A környezetvédők szerint azonban a gyártók elvették a fogyasztóktól a választás lehetőségét a visszaváltható és eldobható palackok közül.
A törvény mellé létrehozni tervezett végrehajtási rendeletek szabályoznák majd – például forgalom alapján –, hogy a gyártóknak mekkora arányban kellene forgalomba hozniuk kétutas termékeket. Az eredeti elképzelés szerint az ásványvizek esetében például jövőre a teljes forgalom 30 százalékát a kétutas palackoknak kellene lefedniük. Mindez az ÉFOSZ számításai szerint összességében elérheti akár a 100 milliárdos beruházási költséget is az ágazatban, amely több kis-, a versenyt erősítő cég megroggyanásához vezetne.
Vámos György szavaiból kiderült, hogy a környezetvédelmi szaktárca termékdíjakkal kapcsolatos szigora valamelyest enyhülni látszik: az elfogadott törvénymódosítás miatt szükségessé vált végrehajtási rendeletekről szóló szerdai egyeztetésen a minisztérium előzetesen csak annyit kért az érintettektől, hogy 2005-ben ne csökkenjen a visszaválható palackok aránya és ne növekedjen az eldobhatóké. Segítséget kért továbbá a minisztérium a szakmai szervezetektől, hogy lehetőségük szerint működjenek közre a végrehajtási rendeletek szakmai egyeztetésén. A felek abban egyeztek meg, hogy az arányok megállapításához a 2003-as adatokat veszik figyelembe, ugyanis a 2004-es adatok a hátralevő – a kereskedelem szempontjából húzós – utolsó két hónap forgalmi adatai híján bizonytalanok. Az OKSZ-nek jövő hét péntekig kell visszaküldenie észrevételeit a törvénnyel kapcsolatban.
A gyártók egyelőre szkeptikusak a minisztérium tárgyalási hajlandóságát illetően, ugyanis a törvény előkészítésekor az iparág egyetlen javaslatát sem vette figyelembe a tárca – legalábbis ezt állítja néhány nagy gyártó, amelyek lobbiereje külön-külön is jelentős. Az általuk leginkább kifogásolt probléma, hogy a termékdíjtörvény 2007-ig haladékod ad azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nem működtetnek újratöltő palackozó sorokat, míg azok, amelyek igen, 2005-től kötelesek a szigorúbb szabályok szerint működni.
Az ÉFOSZ-nak egyébként nemcsak a termékdíjtörvény-módosítás jogi formuláival gyűlt meg a baja, hanem annak tartalmával is. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter több ízben hívta fel a figyelmet arra, hogy a műanyagpalack-hulladék mennyisége az utóbbi időben látványosan megnövekedett. Ezért dolgozta ki az általa vezetett szaktárca az új termékdíjrendszert, amely a minisztérium szerint megoldja a problémát. A környezetvédelmi kabinet törvénytervezete végül palack-háborúba torkollott. Az élelmiszer-feldolgozók szinte azonnal tanulmányt készíttettek a kétutas és egyutas rendszer környezetterhelő hatásáról. Az uniós szakbizottságok szakemberei közreműködésével készült tanulmány szerint a visszaváltható palackrendszer nem feltétlenül környezetkímélőbb, és az alacsony költségek, illetve az elhanyagolható környezetterhelési különbség miatt az eldobható rendszer mellett tette le a voksát. A környezetvédelmi tárca is készíttetett hatástanulmányt, amely viszont a visszaváltható palackok jótékony hatását emelte ki. Ugyanakkor Piros arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszaváltható palackokat alkalmazó rendszer csak akkor képes gazdaságosan, illetve környezetkímélően működni, ha a csomagolás legalább 80 százalékát vissza is váltják. Bár itthon komoly kultúrája van az üvegvisszaváltásnak, Piros szerint ezt az arányt a gyártók nem tudják tartani, mellesleg az unióban sem érik el az említett visszaváltási arányt.
Az eldobható palackok a kibocsátott csomagolóanyag-mennyiség 3 százalékát teszik ki, s ennek jövőre a 50 százalékát gyűjtik, illetve hasznosítják újra a cégek az Öko-Pannon Kht.-n keresztül. (Az ÉFOSZ azt is vállalta volna, hogy 2005-ben a kötelezettségen felül 5 százalékkal növeli a visszagyűjtési és újrahasznosítási arányt.) Piros emiatt nem érti, hogy a környezetvédelmi tárca miért hivatkozik állandóan a növekvő palackhegyekre. Orosz Sándor, a termékdíj-módosító egyéni indítvány MSZP-s vezérszónoka szerint az a baj, hogy túlságosan látványos a hulladék palack. Ez szúrja egyébként a környezetvédők szemét is, akik szerint egyébként az újrahasznosítási arány itthon jóval kisebb, ugyanis a műanyag palackok jelentős részét exportáljuk, a legnagyobb felvevőnek, Kínának, ahol a PET-ből olcsó ingeket, pólókat vagy egyéb műanyagalapú ruházati terméket készítenek.
A darabalapú termékdíjtörvény legnagyobb vesztese a kiskereskedelem lehet, ugyanis a szabályok az üzletek polcain válnak láthatóvá, akárcsak az árak. A darabalapú termékdíj a legnagyobbakat tömörítő kiskereskedelmi lobbi szerint akár 8–15 százalékos árnövekedést is okozhat az ásványvizek, üdítők vagy akár a sörök esetében. Ez a kétutas palackok – a végrehajtási rendeletek által – előírt mértékű forgalomban tartása, az eldobható palackok egy részére vonatkozó visszaváltási kötelezettség, az üveg-visszaváltási helyek újbóli kialakítása és a megnövekedett adminisztráció költségeiből tevődik össze. A várható árnövekedés nagymértékben függ a végrehajtási rendeletektől, hogy 2005-től a gyártóknak mennyivel kell növelniük a kétutas csomagolásukat az egyutas rovására. Vámos korábban arra figyelmeztetett, hogy a növekvő költségek a kisebb üzleteket érintik komolyabban, ugyanis a hiper-, illetve szupermarketek költségszerkezete rugalmasabb, könnyebben elviselik a terheket és az árversenyben nagyobb előnyre tehetnek szert mint a kis- és középvállalkozások.
A darabalapú termékdíj a műanyag reklámtáskákat sem kíméli, mindegyikre egyenként ró környezetvédelmi közterhet, jelentősen növelve a jelenlegi, súlyalapú termékdíjat. Mindez kérdésessé teszi, hogy megmarad-e a kiskereskedők ingyenes reklámszatyor-szolgáltatása.
Egynesen politikai demagógiának nevezte Kiss Gáborné, a Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetségének főtitkára a termékdíj ügyét. Mint mondta: a szövetség értetlenül áll az elmúlt hetek eseményei előtt, és tehetetlenül szemléli, ahogyan egy fontos szakmai kérdés elmérgesedik. A termékdíjtörvény ugyanis, bár hangzatos környezetvédelmi szlogenek kísérik, valójában egy több milliárdos, bújtatott adóteher kivetéséről szól – fogalmazott a korábbiaktól eltérően éles kritikát a főtitkár. A szakmai egyeztetést megkerülő törvénymódosítási folyamat pedig az Európai Unióban párját ritkító forgatókönyv szerint zajlik – mondta. Szerinte a törvény korábban már szinte minden lehetséges fórumon megbukott, hiszen a minisztériumi javaslatot még maga a környezetvédelmi parlamenti bizottság sem támogatta, csak jóval később, amikor egy egyéni képviselői javaslat keretében Orosz Sándor és 11 képviselő által jegyzett formában a darabalapú koncepció újra visszakerült az asztalra. Az ásványvizes és üdítős szakmai szövetség a törvényt konvergenciazavar miatt előzetes normakontroll alá vetné a köztársasági elnöknél, akihez néhány nappal ezelőtt eljuttatta erre vonatkozó levelét. Így nem kizárt, hogy a szabályozót már az előtt újrafogalmazzák vagy megsemmisítikl, mielőtt Brüsszel érdemben foglalkozna az ÉFOSZ kérelmével.
