Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A reklámkiadványok előállításából származik a nyomdaipar bevételének valamivel több mint egyharmada. Legnagyobb részüket a kiskereskedelmi láncok általában kéthetente megjelenő prospektusai teszik ki. Információink szerint a legnagyobb kiskereskedelmi lánc, a Tesco például kéthetente 2 millió darab színes, többoldalas termékbemutatót készíttet és hasonló nagyságrendről lehet beszélni a Metrónál, illetve a legnagyobb szupermarketláncoknál is. Az IKEA reklámkatalógusaiból évente „csupán” egymillió darab készül, ám azok több mint százoldalasak, összsúlyban így felveszik a versenyt a hiper- és szupermarketek éves kiadványmennyiségével.
Ez a kiskereskedelemmel párhuzamosan növekvő kiadványtömeg mégsem garantálja a hazai nyomdaipar számára a tartósan és biztosan emelkedő bevételt, ugyanis a kereskedelmi társaságok sok esetben regionálisan (több piacra együttesen) készíttetik termékeiket, így előfordul, hogy prospektusaik egy részét a szomszédos országokban, például Szlovákiában vagy Romániában nyomtattatják. Tekintettel arra, hogy a reklámhordozó nyomdai termékeket statisztikailag nem bontják le további szegmensekre, a nyomdaipari szövetségnek nincs arra vonatkozó adata, hogy a kiskereskedelmi prospektusok az évi 250 ezer tonna körüli mennyiségből mennyit tesznek ki, és azt sem tudják megmondani, hogy az itthon postaládába, vagy pultra kerülő (nem mellesleg rendkívül olvasottnak számító) lapok mekkora részét nyomják itthon, illetve külföldön.
A magyar nyomdák sok esetben lemaradnak a fogyasztói termékekre ragasztott reklámmatricák, illetve tájékoztató anyagok nyomásáról is, mert a gyártók - hasonlóan a kiskereskedőkhöz - regionális szinten gondolkodnak. A megrendelők - így az üzlethálózatok is - komoly versenytendereket hirdetnek és a győztes nyomda komplex szolgáltatást nyújthat. Ám információink szerint több nagyvállalat, így például az egyik nagy üdítőitalgyártó több hazai nyomdával is dolgoztat, egyrészt a költséghatékonyság elvét követve, másrészt egy-egy nyomdának nincs akkora kapacitása, hogy a cég igényét a kívánt időre teljesítse.
A reklámhordozó papírok másik nagy szegmense a direktmarketing-termékeké, amelyek legalább olyan hatékonyak, mint a kiskereskedelmi brosúrák.
A nyomdai reklámhordozókra kivetett termékdíj növekedése erőteljesen érinti az összes megrendelőt, de hogy mennyire, azt nehéz lenne kideríteni, hiszen a kereskedelmi láncok az erre vonatkozó adataikat üzleti titokként kezelik. A nyomdák a nyáron fellélegezhettek, mert a környezetvédelmi adó befizetésének terhét levették a vállukról. Nyártól a megrendelőnek kell fizetnie a termékdíjat, többek között a reklámhordozók után is, így a nyomdák méretüktől függően 5-20 millió forint közötti költségtől szabadultak meg.
Az unióban a magyar termékdíjrendszer tekinthető a legszigorúbbnak, miközben a hulladékká váló termékek lakossági visszagyűjtésének hatékonysága továbbra is alacsony. A nyomdászok szerint a környezetvédelmi alapba befolyó termékdíjak nem célzottak, így képtelenség az egyes termékkörökből származó összegeket a felhasználók környezettudatosságának növelésére fordítani. Nem beszélve arról, hogy a környezetvédelmi alap éves előirányzott bevételei fölött befolyó pénz a központi költségvetést erősíti, így gyakorlatilag közönséges adóvá válik.
