Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Mekkora összeggel járul hozzá a csomagolóipar a magyar nemzetgazdasághoz?
- Az iparág forgalma már 2002-ben elérte a 300 milliárd forintot és 5-6 milliárd forint körüli összeget fizet évente termékdíj gyanánt. Az ágazat fejlődése kismértékben meghaladja a gazdaság növekedését, évente nagyjából 4-6 százalékkal erősödik. Túl vagyunk már azon az időszakon, amikor a gazdasági növekedésnél jelentősen gyorsabb volt a csomagolóipar fejlődése, az ágazat immár behozta azt a hátrányt, amelyet az előző rendszerben elszenvedett. A kibocsátott csomagolóanyagok súlya az elvártaknak megfelelően csökken, ám az értékük a fogyasztási termékek árnövekedésénél valamivel gyorsabban nő. Ugyanis a kisebb beltartalmú csomagolás (például a korábbiaknál könnyebb, eldobható műanyag palack vagy fémdoboz) előállítása fajlagosan drágább, mint a korábbi technológiával készítetté.
- Mit gondol, a jövőben marad az árnövekedést generáló technológiai fejlődésen alapuló csomagolóipari erősödés, vagy konszolidálódik a piac?
- A termékeket eladhatóvá kell tenni, ez pedig sok esetben a praktikus, több funkciót ellátó csomagolással érhető el. Tehát úgy vélem, az ágazatban továbbra is marad a technológiai fejlődés vezérelte növekedés.
- Az eredeti tervekhez képest erősen felhígult a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által készített, a termékdíjtörvényt módosító kormány-előterjesztés, amely a napokban került a parlament elé.
- A minisztériumnak volt egy alapkoncepciója, amely lényegét tekintve a súlyalapú termékdíjakról több esetben a darabalapúra tért volna át, például az eldobható, vagyis egyutas palackok és a műanyag hordtáskák esetében. Az indok az volt, hogy ezen csomagolóanyagok növekvő mennyisége jelentős környezetszennyezést okoz. Mindez párosult volna egy bonyolult visszagyűjtési kötelezettséggel, amelynek alapját az eldobható, vagyis egyutas palackokról a visszaváltható, többutas palackokra való áttérés adta volna. Az intézkedés súlyos nehézségeket okozott volna az érintett iparágak számára, ezért a szakma többször is tiltakozott ellene. A minisztérium ennek ellenére tartotta magát az álláspontjához és véleményét egy - szerintünk nem elfogadható - hatástanulmánnyal igyekezett alátámasztani. Ám az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) egy független, uniós szervezetet bízott meg újabb hatástanulmány elkészítésével. E szerint az eldobható palackok nem okoznak nagyobb környezetterhelést, mint a visszaválthatók.
- Többen támogatták az eredeti koncepciót.
- A söripar például arra számított, hogy mentességet kap a visszagyűjtés alól és megszabadulhat a rendkívül olcsó dobozos importtermékektől és a környezetvédők is támogatták a módosító javaslatokat, de nyilvánvaló, hogy az unió semmilyen olyan intézkedést nem támogat, amely gátolja a közösségen belüli szabad áruforgalmat. Németországban hasonló szabályozást vezettek be, de a brüsszeli bizottság felszólította a németeket, hogy semmisítsék meg az intézkedéscsomagot.
- Mennyivel emelkedik jövőre a csomagolóanyagokra kivetett termékdíj?
- Átlagosan 20 százalékkal, amelynek egy része a környezetvédelmi alapba (KÖVICE) kerül. Ebből finanszírozzák a környezetvédelmi fejlesztéseket, beruházásokat, ugyanakkor a csomagolóipar kifogásolja, hogy az általa befizetett összeget nem a saját területének környezeti fejlesztésére utalják vissza. Minden állam igyekszik elősegíteni a hulladékhasznosítást koordináló szervezetek tevékenységét, itthon azonban nehézkesebb a rendszer, bár nálunk több koordináló szervezet is működik, az egyik ezek közül az elsőként megalakult ÖKO-Pannon Kht.
- Változás lesz az ideihez képest a termékdíjmentességgel kapcsolatban is.
- Ez nem egészen egyértelmű, mert a tervezet szűkszavúan fogalmaz. Csak annyit említ, hogy 2005-től újra lehet termékdíjmentességet kérni, ha valamely vállalkozás teljesíti az akkor már 50 százalékos visszagyűjtési kötelezettséget. Az idén azoknak is fizetniük kell - legalább 20 százalékot -, akik teljesítik a normát.
- Sokan bírálják az ÖKO-Pannon tevékenységét, mert multinacionális, így csomagolóipari vállalkozások állnak mögötte és ezek érdekeit szolgálja ki elsősorban.
- Ha nem lenne, nem lehetne róla vitatkozni. Szóval a helyzet bonyolult, hiszen annak idején volt olyan cég, amely pénzt kért azért, hogy az újrahasznosítható hulladékot elszállítsa. Ma már ezen a területen ugyancsak érződik a verseny és a koordináló szervezetekkel megvalósítható a csomagolóanyagok visszagyűjtési arányának megtartása és ma már az sem igaz, hogy az összegyűjtött PET-hulladékot teljes egészében ruházati alapanyagként Kínába exportáljuk. Nemrég jelentős beruházással 10 ezer tonnás kapacitású üzem épült az eldobható PET-palackok újrahasznosítására.
- Ez az évente keletkező palackhulladék mekkora részét képes feldolgozni?
- Nagyjából a negyedét, de ezen kívül kisebb kapacitással több olyan üzem működik, amely granulálja vagy darásítja a műanyagot, vagyis alapanyagot képez az újrafelhasználáshoz.
- Mennyi visszagyűjthető csomagolóanyag keletkezik évente?
- Összesen 800 ezer tonna. Ennek a felét olyan szervezetek bocsátják ki, amelyek tagjai az ÖKO-Pannonnak. Jelenleg az általuk kibocsátott mennyiség 45 százaléka, vagyis valamivel kevesebb mint 200 ezer tonna kerül újrafelhasználásra. A maradék 200 ezer tonna visszagyűjtését más szervezetek végzik. Az iparág számára fontos, hogy jövőre a kormányzattól pályázat formájában pénzt lehet igényelni az újrafeldolgozási kapacitások bővítésére a visszagyűjtés és hasznosítás növelésére.
- Ezért mondta néhány érdekvédelmi szervezet - például az ÉFOSZ -, hogy hajlandóak nagyobb visszagyűjtési arányt vállalni, ha a környezetvédelmi tárca eláll a darabalapú termékdíj, illetve a visszaváltási kötelezettség bevezetésétől?
- Volt ilyen ajánlat, de a koordináló szervezetek a tagoktól beszedett környezetvédelmi licencdíjak emeléséből is pénzhez juthatnak, amelyből növelhetik a hasznosítási teljesítményt.
