Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Fellélegezhet az üdítő- és ásványvízipar, ugyanis az eldobható műanyag palackokra vonatkozó szigorú szabályozási tervek kikerültek a környezetvédelmi termékdíjakról szóló, a kormány által a parlament elé terjesztett módosításból. Az eredeti elképzelés szerint a szénsavas üdítőknél és ásványvizeknél – a kiskereskedelmi forgalom alapján – 2005-től a termékek 30 százalékát visszaváltható, többször használatos palackokba kellett volna tölteni, s ezt az arányt évente növelni. Emellett nincs már szó a csomagban a palackok kötelező visszagyűjtési arányairól sem, kikerült továbbá a műanyag reklámszatyor szabályozása is, amellyel a hipermarketek jártak volna rosszul.
A környezetvédelmi minisztérium az eredeti előterjesztésében rendkívül részletesen foglalkozott az említett két hulladékkörrel, amely ellen az üdítőital-, a kiskereskedelmi és a legerősebbnek számító feldolgozóipari lobbi is tiltakozott. A környezetvédelmi tárca a palackokra kivetett darabalapú díjtól és a gyártók visszagyűjtési kötelezettségétől remélte ezen hulladékoknál a környezettudatosabb gazdálkodást, ám mint kiderült az ötlet az italoknál 9–15 százalékos áremelkedést hozott volna és a gyártóknak jelentős beruházásokat kellett volna végrehajtaniuk. A környezetvédelmi tárca bruttó (táblázatokkal együtt) 70 oldalas javaslatcsomagjából a kormány mindössze bruttó 11 oldalt tartott meg. Szemmel láthatóan a bevételi források váltak fontossá a kormány számára, így központi szerepet kapott a javaslatban a termékdíjak emelkedése és az informatikai eszközök körön belülre kerülése. Az – egyébként ma már pillekönnyű – szórakoztatóelektronikai termékek kilogrammjáért 100, a mobiltelefonok kilogrammjáért 1000 forint környezetvédelmi adót kell fizetni.
