A díszletek elhelyezésének problémája elsősorban a színházakat, azok közül is a nagy repertoárszínházakat érinti, egyeseket sújtja is – derül ki a NAPI Gazdaság fővárosi körképéből. A Vígszínház szcenikusa, Krisztiáni István tájékoztatása szerint a díszletek raktározása náluk egyre súlyosabb gondot okoz, hiszen csaknem harminc előadás díszletével kell – szinte napról napra – rendelkezésre állni. Mindez nemcsak állandó készenlétet, hanem nagyméretű helyiségeket is igényel. Ám a színház raktározási gondja nem lehet akadálya az előadásoknak, ezért kénytelenek máshol raktárt bérelni. Mádi Zoltán, a Vígszínház ügyvezető igazgatója elmondta, hogy e raktár bérleti díja évente hatmillió forint fölötti összeg. További kiadásokat jelent saját raktáraik fenntartása, így a díszletek elhelyezése összesen 10 millió forintot hasít ki a költségvetésükből, ami az egy évre szóló büdzsé kevesebb mint egy százalékát teszi ki. Krisztiáni ismeretei szerint egy új, megfelelő kapacitású logisztikai központ – megfelelő bérleti díjért – különösen a nagy repertoárszínházakon segítene.
A Nemzeti Színház műszaki igazgatója, Kovács Bálint elmondta, egy olyan új színház esetében, mint a Duna-parti épület, sem lehet jó előre megtervezni, hogy mekkora helyre lesz szükség a díszlettároláshoz. Ha sok darab van repertoáron, egy szöget sem lehet leejteni az 1031 négyzetméteres raktárban. A Nemzeti Színház jelenleg 12 darabot tart műsoron, ha átlagot számolnánk, nagyjából 85 négyzetméter jut egy előadás díszleteire. Ez különösen a nagyszínpad méretét tekintve tűnik kevésnek, ám számos produkció a stúdiódszínpadra kerül, amelyeknél többnyire csak néhány bútordarabra van szükség.
Kovács szerint a belső tárolási kapacitásuk a vége felé jár, bár egyelőre még tudják kezelni a helyzetet. Ezt segíti, hogy a színház tulajdonában van egy 572 négyzetméteres külső raktár, amit jelenleg kiadnak, de ha szükség lesz rá, újra birtokba veszik.
Egy olyan kisebb befogadóképességű belvárosi intézménynél, mint a Katona József Színház, a helyszín a raktártereket is meghatározza. Csak néhány díszlet fér el az eleve kis raktári területen, így ha új darab kerül a műsorra, a régitől – bármennyire népszerű is – el kell búcsúzni. A lejátszott díszleteket szétszerelik és megsemmisítik (újrahasznosításuk többe kerülne, mint ha új díszletanyagokkal dolgoznának). Mattyasovszky Bence nem osztja vígszínházbeli kollegája véleményét, szerinte ugyanis egy közös logisztikai bázis leginkább a díszlettervezők ellenállásán bukna meg, ezért nem lenne jó megoldás. A díszleteket ugyanis egyedi műalkotásnak tekintik – ami a darab színpadra állításával születik és a műsorról levétellel hal meg.
A filmgyártásban a díszletek kezelésének gondja elsősorban a műhelyek feladata, hiszen egy-egy filmstúdió vagy -gyártó ezektől rendeli meg a kulisszákat. Az adott műhelyre hárul ezután a díszletek elkészítése, odaszállítása, felépítése, később pedig elszállítása. Garami Gábor, a Cinema Film Kft. producere szerint a díszletek megrendelőjeként csak végfelhasználó, a film elkészítése után ott hagyott díszletelemeket egy darabig tárolja, s csak akkor dobja ki, ha útban vannak, hasznosításukkal nem foglalkozik.
Az egyebek mellett díszlettervezéssel és -építéssel foglalkozó Mafilm Szcenika Kft. munkatársa szerint esetükben szintén nincs utóéletük a díszleteknek, hiszen ha befejezték „pályafutásukat” az adott produkcióban, akkor elbontásuk után – amennyiben az lehetséges – újra felhasználják.
A Magyar Televízió (MTV) – a színházakhoz hasonlóan – helyhiánnyal küzd. Pintér Miklós gyártási igazgató közlése szerint Óbudán, az 1876 négyzetméteres Bojtár utcai, és a csupán 225 négyzetméteres Szabadság téri raktárban a tv-sorozatok komplett díszleteit, valamint a különféle újra felhasználható állványokat tárolják. Összesen 2294 díszletnek kell helyet találni, így egy-egy kulisszára átlagosan egy négyzetméternél kevesebb terület jut. Ezért komoly szervezést, ütemezettséget igényel a díszlettárolás. A Bojtár utcai raktár éves bérleti díja a teljes rezsivel együtt 113,6 millió forint, a Szabadság téri helyiségért 11,4 milliót kérnek, ami az MTV egész költségvetéséhez képest elenyésző összeg.
Az MTV kilátásai azonban – a színházakkal ellentétben – biztatóak, hiszen várhatóan 2005 végéig új székházba költözik az intézmény. Bár az új épületben nem lesznek sokkal nagyobb tárhelyek, de modern, digitális technikával szerelik fel a stúdiókat, így a fizikai díszleteket – ahol csak lehet – virtuálisakra cserélhetik, amelyeket cd-lemezen tárolhatnak.
Haynal Ákos