Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogyan alakult a közel kétezer főt foglalkoztató Friesland Hungária Rt. múlt éve?
– Tavaly 59 milliárd forint árbevételt ért el a cég, amely termékeinek 13 százalékát exportálta. A múlt évben 362 millió liter tejet vásároltunk fel, ezzel a körülbelül 25 százalékos piaci részesedéssel a legnagyobbak vagyunk a magyar tejpiacon. A múlt év az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében telt, több milliárd forintot fordítottunk arra, hogy hét üzemünk és tizennégy depónk megfeleljen az uniós előírásoknak. A tejpiac magas vámokkal védett, zárt és támogatott volt tavaly. Az állami támogatás mellett a Tej Terméktanácsban a termelők és a feldolgozók is képeztek exportveszteség-csökkentő alapot. A múlt év arról is szólt, hogy ha ezek a lehetőségek megszűnnek, akkor mit fogunk tenni. Új árképzési rendszert kellett kidolgoznunk, hiszen megszűnt az államilag meghatározott, a terméktanács által megerősített garantált ár, a tej szabadárassá vált. A szerződéseket azonban tavaly kellett megkötni. A múlt év tehát egy nagy készülődés volt.
– Sikerült feltérképezni a jövőt, figyelemmel a többlettermelésre?
– Sokkal könnyebb megmondani, mi lesz két év múlva, mint azt, hogy mi lesz a következő hónapokban. Annyi egymással ellentétes hatás van a tejpiacon, hogy a közvetlen eredőket nehéz meghatározni. Nagyon sokat költöttünk az EU-számra, a különféle engedélyekre, ami rendkívül megterhelő volt a vállalatnak. Ennek fejében arra számítottunk, hogy akik erre nem költöttek, azoknak abba kell hagyniuk a termelést, tehát a lehetőségeink növekednek, mert a piacuk megszerezhető. Ezzel szemben a valóság az, hogy minderre csak mi költünk, a kis magyar cégek viszont nem, mert haladékot kapnak a higiéniai előírások teljesítésére. Ez foglalkoztatási szempontból indokolt lehet, viszont semmiképpen sem versenysemleges. Amennyiben a kicsiknek nem kell teljesíteniük az előírásokat, a nagyoknak se kelljen! A másik sarkalatos pont a feketén, háztól való értékesítés. Ennek visszaszorulása óriási forgalomnövekedést jelentene a legális szférában, ha viszont nem lépnek fel következetesen ellene és nem szűnik meg, akkor az aránya tovább nő majd, hiszen a legális szektorban egy sor olyan költség jelentkezik, amely növeli az árkülönbséget a szürkén vagy feketén előállítók és a legális piac között.
– Mekkora lehet a fekete- és szürkegazdaság aránya?
– Húsz százalék körüli, ami óriási. Ez a mennyiség egyrészt többletadót jelenthetne az államnak, másrészt a kereskedőknek is forgalomnövekedést hozna, ezzel segíthetne ellensúlyozni azt a piacvesztést, amelyet az unióba történő belépést követően a védővámok megszűnése miatt szenvedett el az ágazat. A tejágazat túltermelési gondjára tehát nem az exporttámogatás, hanem az illegális szektor megszüntetése és a belföldi fogyasztás növelése jelentené a megoldást. Ez utóbbi feltételezi, hogy meg akarjuk tartani a kvótának megfelelő termelést. A belföldi fogyasztás növelésére jó irány az iskolatejprogram. Ezzel kapcsolatban arra számítunk, hogy szeptembertől uniós támogatással folytatódhat.
– Nagy sikerük a Mátészalkán készülő Pöttyös Túró Rudi, ez talán az egyetlen tejtermék, amellyel van kitörési lehetőség az EU-ban.
– Egyik legnagyobb eredményünknek tartom, hogy a Pöttyös Túró Rudi az elmúlt években háromszoros forgalomnövekedéssel egyidejűleg az egyik legerősebb hazai márkává vált. Olyan termékről van szó, amely szinte minden hazai fogyasztó számára erős érzelmi töltéssel bír. Ez az egyedüli termék, amelyet valószínűleg nem hoznak be külföldről, hiszen csak nekünk van és azon kevés termékek egyike, amit ki tudunk vinni, mivel kint még nincs hasonló bejáratott márka. Más kérdés, hogy jellegzetesen magyar, mi azonban bízunk benne, hogy az unió többi tagországában is sikertermékké válhat. Tavaly különösen nagyot léptünk előre a piacon, 20 százalékkal növeltük a Túró Rudi-értékesítésünket.
– Az EU-csatlakozás nyomán viszont nőtt a tejtermékek importja, megjelent a magyar piacon a szlovák tej. Mennyire érezte meg a cég ezeket a változásokat?
– Körülbelül 20 százalékos áresés van a piacon. Mennyiségben nem veszítettünk piacot, mert ezt a változást próbáljuk követni az árakkal, ugyanakkor csak egy részét tudjuk kompenzálni a nyerstej árában. Egyik legfontosabb célunk, hogy a ma már elengedhetetlen kiváló minőség mellett egyre csökkenő költségekkel állítsuk elő termékeinket.
– Amennyiben ez folytatódik, csökken az árbevétel? És hogyan alakul a hatékonyság?
– Árbevételben nem számítunk jelentős növekedésre, hiszen a növekvő forgalomhoz képest stagnáló árakkal dolgozunk. Természetesen végzünk hatékonyságnövelő beruházásokat, ám az EU miatti beruházásaink nem erről szóltak, hanem például arról, hogy ki kellett cserélni a szekrényeket az öltözőben, mert a régiek lapos tetején megáll a por. Az természetesen nem baj, hogy új öltözőink vannak, a gondot az okozza, hogy aki nem költ ilyenre, illetve nem tart be egy sor más előírást sem, az – ahogy már utaltam rá –, egészen máshogy versenyez ugyanazon a piacon.
– Mi lesz két év múlva? Egyes vélemények szerint Magyarországon a Frieslandon és az őt követő 1-2 nagy cégen kívül nemigen marad talpon más tejfeldolgozó. Az EU-ban ugyanis legalább napi egymillió liter tejet feldolgozó cég rúghat labdába, s Európában is ismert magyar tejtermékmárka kevés van.
– Az eddig jelzett bizonytalanságok miatt rövid távon nem könnyű megmondani, hogy mi várható. Hosszú távon azonban valóban csak a nagyok maradhatnak meg. Egyrészt a mérettel együtt járó hatékonyság miatt, másrészt legalább ilyen fontos, hogy a kis cégeknek nagyon gyenge a tárgyalási pozíciójuk a világszerte koncentrálódó kereskedelmi láncokkal szemben. Mi egyébként körülbelül az imént említett napi mennyiségben dolgozunk fel tejet, éppen a termelési hatékonyság szempontjából azonban nem mindegy, hogy hány üzemben.
– Szóval nem árt tovább erősödni. Sikerült például a gyengélkedő Parmalattól piacot szerezni? A Frieslandnál nem gondolkodnak a Parmalat megszerzésén?
– A vásárlás nem magyar szinten dől el. A Parmalat piaca nem értékes, termelési kapacitásból pedig felesleg van az országban. A csődeljárást követően az új tulajdonosoknak – akik lehetnek akár a termelők is – olyan problémákkal kell szembenézniük (például tőke, szakmai tudás, új menedzsment), amely nagy kihívást jelent, ha életben akarják tartani az utódvállalatot.
– Mekkora a magyar tejipar kapacitásfeleslege?
– Nehéz erre válaszolni, mert igazából azt kellene megmondani, hogy mennyi a többletkapacitásuk az EU-számmal rendelkező üzemeknek. Véleményem szerint a magyar tejiparban 30 százalék körüli többletkapacitás van a jelenlegi fogyasztáson felül. Nehéz megbecsülni, hogy mindez mennyire csökkenne, ha mindenki betartaná az uniós szabályokat, akkor ugyanis óhatatlanul csökkenne a feldolgozók száma.
– Mennyire érzékelhető a cégek kereskedelmi kapcsolatában a multinacionális tulajdonosi háttér, gondolok itt például arra, hogy a szállítások mennyire dőlnek el Magyarországon?
– Azoknak a gyártóknak, akik nem tudnak nagy mennyiségben jó minőségű, erős márkájú termékeket gyártani, nincs jövőjük. Májustól folyamatosan indulnak az uniós tenderek. A nagy európai cégeket megversenyeztetik egyféle termék, például UHT tej beszállítására. Ezeken a tendereken nem csak magyar, hanem más uniós gyártók által gyártott árukkal is versenyeznek a termékeink. Külön veszély a feldolgozókra, hogy az egyes európai országokban a nagyon eltérő termékárak kiegyenlítődnek: mindenhol a legolcsóbb szintre állnak be. Az általánosan elterjedt véleményekkel szemben a legalacsonyabb áraknak azonban nem feltétlenül nyertesei a fogyasztók, hiszen a piacot a fogyasztói igényeket teljesítő, új, márkázott termékek mozgatják. Az ehhez szükséges termékfejlesztés, tőkebefektetés azonban elmaradhat az erősen nyomott árak miatt. A fogyasztó pedig az erősödő árnyomás következtében egyre silányabb minőségű termékeket kaphat.
