Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A foglalkoztatáspolitikai szempontok jelenthetik majd a szűk keresztmetszetet a Dunaferr Rt. tervezett privatizációja során - első olvasatban ez szűrhető le a legutóbbi Magyar Közlönyben (2003/22) megjelent, „A Dunaferr Dunai Vasmű Rt. és a Dunaferr-cégcsoport privatizációjáról és a térségben jelentkező problémák megoldásához szükséges intézkedések” címet viselő kormányhatározatból. A vevőnek kötelezettséget kell vállalnia a munkavállalók foglalkoztatására, illetve a munkakörülmények javítására. Egyes vélemények szerint ezzel lényegében megkötik a potenciális befektető kezét a szükséges racionalizálást illetően.
Más értelmezés szerint a megfogalmazás nem törvényszerűen jelenti azt, hogy az új tulajdonosnak a jelenlegi létszámra vonatkozó foglalkoztatást kell garantálnia (bár a határozat arra is felhívja a figyelmet, hogy a cégcsoport reorganizációjánál különös tekintettel kell lenni a foglalkoztatási szempontokra), s a feltételeket majd a privatizációs szerződés előkészítése során állapítják meg. A befektetőnek mindenesetre megfelelő pénzügyi kötelezettséget kell vállalnia a foglalkoztatás kistérségi szintű megoldásának elősegítésére. A munkaügyi kérdések apropóján kormányzati kezdeményezésre alakul meg egy tárcaközi bizottság, amely figyelemmel kíséri a Dunaferrel kapcsolatos problémákat, a térségben várható foglalkoztatási gondokat, és olyan megoldásokat keres, amelyekkel ezeket kezelni lehet. Ezzel párhuzamosan a kormányzati kapcsolattartás szervezésével összefüggő operatív teendők ellátására felelős személyt is kineveznek. A foglalkoztatás azért lehet kiemelt szempont a privatizáció végrehajtásakor, mivel a térségben a Dunaferr-hez mérhető nagy foglalkoztató nem található. A társaság honlapján fellelhető legutolsó üzleti jelentés szerint a társaságcsoport létszáma 2001-ben 8661 fő volt.
A határozat szerint a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. állami részvénycsomagjának értékesítése iránt érdeklődő befektetőnek hosszú távon rendelkeznie kell a működést és a felújítást biztosító pénzügyi háttérrel. Szakmai körök szerint a Dunaferr technológiai megújulásához 2010-ig mintegy 60--100 milliárdos forrásbevonásra lenne szükség. A Dunaferr privatizációjáról szóló határozat arról is rendelkezik, hogy 2006-ra az M6-os autópályának meg kell épülnie Dunaújvárosig. A dokumentumból nem derül ki, hogy az előterjesztő miért vonta be ezt - a kormány gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési programjában elhatározott - beruházást. (Megfigyelők szerint ezzel a kormány kifejezhette a kedvezőbb befektetői környezet garantálását).
A határozat szerint a közlekedési tárca vezetőjének március végéig meg kell vizsgálnia az EBRD által az M6-os út autópályává alakítására tett PPP-rendszerű ajánlat konstrukcióját, illetve feltételeit. A köz-magán társulás (Public Private Parthership - PPP) olyan konstrukció, amelyben a magánbefektetők pénze bevonható tipikusan közfeladatnak számító területek finanszírozásába. Több elterjedt modellje közül az egyikben a befektető felépíti, majd franchise-szerződés keretében üzemelteti a létesítményt a szerződés lejártáig - az üzemeltetésből eddig meg kell térülnie a befektetésnek és a haszonnak -, majd a szerződés lejárta után a tulajdonjog visszaszáll az államra. Létezik olyan konstrukció is, amelyben a tulajdonosi jogok a létesítmény felépülése után átszállnak az államra, amely átadja a magántársaságnak az üzemeltetés jogát. Az is elképzelhető, hogy a magánbefektető felépíti, majd az állammal kötött szerződés keretében üzemelteti a létesítményt, anélkül hogy annak tulajdoni joga az államra átszállna.
