A 2002. évi irodalmi Nobel-díjat elnyerő Kertész Imre neve gyakorlatilag összefonódott fő művével, a Sorstalansággal. Az írót - különösen német nyelvterületen - kiemelkedően fontos kortárs gondolkodónak tekintik. Kertész 1995-ben megkapta a Brandenburgischer Literaturpreis, 1997-ben a Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung és 2000-ben a Welt-Literaturpreis díjakat. A Nobel-díj az erkölcsi elismerésen túl 10 millió svéd korona (1,07 millió dollár) jutalommal is jár.
A szerző műveit német nyelvterületen megjelentető Rowohlt Verlagnál lapunknak elmondták, hogy az utóbbi években Kertész Imrének, Esterházy Péternek, Nádas Péternek és Márai Sándornak köszönhetően megnövekedett a németek érdeklődése a magyar irodalom iránt.
Kertész Imrének jelen pillanatban is kapható minden műve Németországban. Az író tengerentúli kiadója, az amerikai Northwestern University Press eddig 3500 példányt adott el a Sorstalanság angol nyelvű kiadásából, a tegnapi napon viszont kora délutánig 15 ezer kötetre kapott megrendelést.
Kertész többi művének lefordítására és kiadására a illinoisi könyvkiadónak még nem volt ideje tervet készíteni. Az Egyesült Államokban még az értelmiségi nagyközönség körében is alig ismert író munkásságáról holnap minden jelentős lap és hírügynökség megemlékezik, a kiadó alig győzi kielégíteni az érdeklődést - mondta lapunknak Laura Leichum publikációs igazgató.
A Kertész-művek kiadói jogát Magyarországon a Líra és Lant-csoporthoz tartozó Magvető Kiadó szerezte meg. Morcsányi Géza, a cég ügyvezetője lapunknak elmondta, hogy Kertész Imre könyvei soha nem tartoztak a bestsellerek közé, nagyjából annyian keresték, keresik ezeket, mint a kortárs magyar írókat általában. Ez nem meglepő, hiszen Kertész Imrét elsősorban az a szűk réteg keresi, akiket komolyan érdekel a magyar kortárs irodalom. Hasonlóan fogynak könyvei, mint Esterházynak vagy Vámosnak. Ez néhány ezres eladott példányt jelent, ám a kiadó reméli, hogy a Nobel-díj után többen keresik majd Kertész műveit. Amelyekből jelenleg 10, esszéket, novellákat, elbeszéléseket és regényeket tartalmazó kötethez juthatnak hozzá.
Az 1929-ben Budapesten született, zsidó származású Kertész Imrét 1944-ben, tizenéves korában Auschwitzba, majd a buchenwaldi kényszermunka táborba deportálták, ahonnan 1945-ben szabadult. 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt, majd német műfordítással foglalkozott: Nietzschét, Hofmannsthalt, Schnitzlert, Freudot, Rothot, Wittgensteint és Canettit fordított, akik mind hatással voltak az ő műveire is. Első regényét több mint egy évtizeden keresztül, 1960-tól 1973-ig írta. A Sorstalanság végül 1975-ben jelent meg. A mű auschwitzi és buchenwaldi élményeire épül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész maga azt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de nem írt önéletrajzi regényt. A Sorstalanságot először visszautasították. Mikor 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot Kertész A kudarc című művében írta meg (1988). Ezt a regényt egy trilógia második kötetének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság (1975), harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). További szépprózai művei A nyomkereső című elbeszélés (1977) és Az angol lobogó című novelláskötet (1991). 1992-ben jelent meg a Gályanapló, amely az 1961-91-es éveket fogja át. A változás krónikája (1997) folytatja ezt a belső monológot, 1991-95 között vezetett jegyzetek formájában. Előadásai és esszéi A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), valamint A száműzött nyelv (2001) című kötetekben jelentek meg összegyűjtve. Legfontosabb művei megjelentek németül, svédül, dánul, franciául, angolul, héberül, spanyolul és flamandul. A 73 éves író jelenleg új regényén dolgozik, melynek munkacíme Liquidation (Felszámolás).
H. Gy.-T. K.
