A bajorországi meitingeni központú Lech-Stahlwerke GmbH (LSW) 750 embert foglalkoztat, Ózdon 530-an vannak. A németeknél egy főre évente 1600 tonna előállított acéltermék jut, Ózdon 500 tonna, bár a technikai adottságok hasonlóak, hiszen mindkét helyen elektrokemencés miniacélművet működtetnek. A különbség nem szakmai, hanem gazdálkodási, szervezési okokra vezethető vissza - állítja Ernst Bachner, aki szerint persze korántsem lehet ilyen könnyen leegyszerűsíteni azt, amit az LSW-nél másképp csinálnak, mint Ózdon. Az ÓAM-2002 Üzemeltetési és Üzletviteli Tanácsadó Kft. ügyvezetője június eleje óta kontroll alatt tartja az ÓAM pénzügyeit, a termeléshez szükséges hulladékvas és más anyag beszerzését, felhasználva a német cég kereskedői és beszállítói kapcsolatait. Az üzemeltető dolga lett a könyvelés, a minőségbiztosítás, a környezet- és munkavédelem, illetve valamennyi személyzeti ügy kezelése. Az ÓAM Kft. valamennyi vezető munkatársát tanácsadóként támogatja egy partner munkatárs az LSW-től. Így lehet a leggördülékenyebben megoldani az anyacégnél már bevált rendszerek és folyamatok hatékony és gyors bevezetését az ózdi üzemben. Nem a bizalmatlanság, hanem a szükség okán - hangsúlyozza Bachner.
Az 1970-ben az olasz Giusanni-csoport által alapított acélipari vállalat 1977-ben került német tulajdonba. Akkor még kisebbségi része volt Max Aichernak. A nevével fémjelzett vállalatcsoport 1992-ben szerzett 79,9 százalékos többséget az LSW-ben (a másik jelentékenyebb tulajdonos a bajor tartomány). Az építőiparral, környezetvédelemmel és ingatlanfejlesztéssel is foglalkozó Aicher-csoportban az acélipar a húzó ágazat, az LSW-vel az élen. Ez annak köszönhető - mondja Bachner -, hogy azóta szisztematikusan ésszerűsítették a termelést, annak szervezetét, szervezését, és persze korszerűsítettek, ahol lehetett. Az LSW-modell kialakítása tíz évig tartott. Ezt a kicsiszolt modellt akarják „ózdiasítani”.
Mielőtt az LSW-modellt kialakították, a 12 milliós Bajorországba szinte teljes egészében külföldről kellett szállítani az építkezésekhez szükséges vasbetont. Ma ez a függőség megszűnt, sőt újabb ágazat alakult ki: autóipari beszállítókká váltak nemesacélból. Bachnernak meggyőződése, hogy ugyanezt az eredményt és az LSW termelékenységi szintjét öt éven belül elérheti az ÓAM is. Szükség lesz erre a fejlődésre, mert egyrészt már alig van idő Magyarország európai uniós csatlakozásáig, ami mindenképpen élénkülést hoz majd az infrastrukturális fejlesztésekben, másrészt folyamatosan bővül az építőipar, amelynek egyre több betonvasra lesz szüksége. Mindemellett számolni kell az autóipari beszállítók bővülő termelésére.
Az ÓAM 1997-ben került mostani tulajdonosaihoz: 20 százalékban az LSW-hez, 80 százalékban a Max Aicher GmbH & Co.-hoz. A németek két éve adták át a 46 millió márkás beruházással létrehozott, évi 400 ezer tonna minőségi acél előállítására alkalmas elektrokemencés miniacélművet, ahol tízéves szünet után indulhatott újra az acélgyártás. A különféle termékek iránti kereslet akkora, hogy valószínűleg nem kell sokat várni arra, hogy a gyár valamennyi profiljában áttérjenek a három műszakra. Ehhez azonban még további fejlesztésekre lesz szükség - tette hozzá az üzemeltető cég ügyvezetője.
Regős Zsuzsa
Regős Zsuzsa