Lapunk számításai szerint a magyar hadsereg teljes korszerűsítése, egy-két évtized alatt, több ezermilliárd forintot igényelne. Ezt támasztja alá, hogy a Gripen-bérlés, a teljes URH- és a gépjárműtender, illetve a laktanyaprogram összesített keretösszege meghaladja az 500 milliárd forintot. S ezek a következő két évtized alatt szükséges beszerzéseknek csak a töredékét jelentik.
A kilencvenes évek elején a Felhő terv szerint a technikai átalakításhoz 1700 milliárdra lett volna szükség. Csakhogy a forint más valutákhoz képest azóta sokat romlott, például a dollár három-négyszer lett drágább, mint amennyibe 1992-1993-ban került. Közben a nyugati árak nem csökkentek. Ezt figyelembe véve ismét több ezermilliárd forintos kiadás jön ki. Erre az összegre persze nem egyszerre, hanem éves részletekre bontva lenne szükség.
A katonai költségvetés elemzésekor azt sem szabad elfeledni, hogy a GDP-arányos ráfordítás ugyan hozza a NATO-átlagot, de a katonai büdzsé dollárra átszámítva messze elmarad minden tagállamétól. Az egy katonára jutó összeg sem éri el a megkívántat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a védelmi költségvetés reálértékben is alulmúlja az egy évtizeddel ezelőtti szintet, ami a működtetésben okozott gondokat.
Az előző kormányok tehát pénzügyi hibát is elkövettek a beszerzések elodázásával, jóllehet a NATO-tagság előtt azt nem minden esetben lehetett volna nyugati forrásokból megoldani. Ám a tagság megszerzését követően - a szövetségi vállalások miatt - nem lett volna szabad tovább halogatni a szükséges beszerzéseket. Amelyek mégis elindultak, azok a kapkodás és a koncepciótlanság jeleit hordozták magukon, mint a Mistral rakéták beszerzése vagy az idén kényszerűségből parkolópályára tett tenderek.
Hogy pontosan mire is lesz szükség a jövőben, azt csak a NATO-prioritások szerint megfogalmazott katonai stratégiából levezetett szükségletek alapján lehet pontosan meghatározni. A Honvédelmi Minisztérium lapunk kérdésére kifejtette, hogy a jövőben előtérbe kerül a nem háborús műveletek megvívásához szükséges könnyű fegyverzetű, manőverezőképes kötelékek kialakítása. Ezek felszerelésében a többcélúság is fontos szempont lesz. A HM úgy véli, hogy Magyarországnak nem lehet célja a NATO vezető országaihoz hasonló hatékonyságú - valamennyi területen a legfejlettebb eszközökkel felszerelt - hadsereg kialakítása. Így a beszerzések során a költségigényt és a hatékonyságot hangsúlyosan elemzik. A HM tudatta, hogy a haderő felszerelése során a könnyűfegyverzet felől fokozatosan a nehézfegyverzet irányába mozdul el a beszerzés. Addig azonban a régi eszközök korszerűsítése lehet áthidaló megoldás. Azonban fontos, hogy a vásárlásokról és régi felszerelések felújításáról egy időben kell határozatot hozni.
(NAPI)
