- Az új kormány ugyan nemrég nevezte ki jelenlegi posztjára, de nem most ismerkedik a területtel, hiszen amikor még Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak (OMFB) hívták a szervezetet, annak elnökhelyettese volt, s az oktatási tárcához csatolást követően szakmai feladatai gyakorlatilag nem változtak. Mennyire befolyásolja munkáját az aktuálpolitika?
- Közvetlenül kevéssé, de persze a gazdaságpolitikai környezet lényeges. Egyfajta folyamatosság még a nehéz gazdasági helyzetben, a kilencvenes évek első felében sem szakadt meg a tudomány- és technológiapolitikában. Most, a valamikorinál sokkal enyhébb formában, de mégiscsak jelentkező költségvetési hiány mellett különösen merem remélni, hogy töretlen marad a fejlődés.
- A GDP-arányos ráfordítás a kutatás-fejlesztésre 1996-ban még 0,7 százalék körüli volt. Milyen ez az arány ma?
- Tényszámot 2000-re tudok mondani, ez akkor 0,82 százalék volt. Az épp a napokban hozzáférhetővé vált legfrissebb adat szerint pedig ez a szám 2001-ben 0,94 százalékra nőtt. A korábbi 40-60 százalékos megoszlás némileg javult, feltételezzük, hogy mára 50-50 százalékos lett a vállalati és az állami szerepvállalás. Becsléseink szerint idén 1,1-1,2 százalékos lehet a GDP-arányos ráfordítás. Az előző és a mostani kormány szándéka is egyöntetűen a 2 százalékos arány megközelítése 2006-ra. Ez a mai európai uniós átlag. Az unióban 2010-re a 3 százalék elérését tűzték ki célul és a jelenlegi 50-ről 66 százalékra növelnék a vállalatok részesedését a kutatás-fejlesztésben.
- Az említett tényszám meglepően kicsi a nagyközönség irányában kommunikált eredményekhez képest. Mit gondol, a mostani kormány is főként az interpretálásban lesz igazán ügyes?
- Nem hiszem, hogy az én feladatom lenne ennek az értékelése. Tény viszont, hogy a tudományos és technológiai kérdések a jelenlegi kormányzat programjában a gazdaságpolitikai fejezetbe kerültek. Ez azért fontos, mert a most már globálisnak nevezhető versenyképességi célok elérésében, ha lehet mondani, az eddigieknél is nagyobb jelentősége van a TéT (tudomány és technológia) politika értékelő, ellenőrző és visszacsatoló szerepének a gazdaságban. Mi a gazdaságpolitikát az innováció ösztönzésével szolgáljuk. Az európai uniós versenyben való helytállás feltétele a társadalom életminőségének és a gazdaság versenyképességének javítása, ennek szellemében próbálunk mi is tevékenykedni.
- Hogy a szellem szférája mellett a hétköznapi gazdaságban is megjelent a kutatás-fejlesztés, az jó dolog. De mit jelent ez a hétköznapokban? Mit kapnak például többet és mást a kis- és közepes nagyságú vállalkozások? Eddig ugyanis jobbára a multikat szeretgette meg a politika...
- A nagy nemzetközi vállalatok nemcsak idetelepültek az elmúlt 10-12 évben, hanem technológiai transzferjük révén be is illeszkedtek, szervesen be is kapcsolódtak gazdaságunkba. Azt gondolom azonban, hogy a külföldi befektetők szemében az utóbbi időben felértékelődött a nálunk található, a kelet-európai térség átlagához képest képzettebb munkaerő, ami már önmagában is jelzi a külföldi tőkebefektetések extenzív, vagyis mennyiségi fejlődési szakaszakának végét. Elérkeztünk az intenzív, minőségi fejlődés küszöbéhez, amit megint csak a multik lépései, például a kutatási centrumok idehelyezése tesz kézzelfoghatóvá. A továbblépéshez a kutatási infrastruktúra és az emberi erőforrások eddiginél erőteljesebb fejlesztésére lesz szükség. Ezt a mostani kormány felismerte és ennek megfelelő stratégiát kíván követni. Törekszik a kis- és középvállalkozások innovációs forrásainak bővítésére és láthatóan ösztönző részpolitikákat igyekszik követni. Azzal, hogy a kutatás-fejlesztés a gazdaságpolitikai programba sorolódott, óhatatlanul a vállalati működési feltételek javításának, a technológiai modernizációnak, az infrastruktúra előrevitelének szándékát demonstrálja. Mindez a versenyképességet és a gazdasági növekedési készséget erősíti. Azt gondolom, a World Economic Forum legutóbbi, versenyképességet vizsgáló tanulmánya rendkívül pozitívan értékelte az eddig elért eredményeinket, a gazdasági növekedés kilátásait. Ez utóbbit tekintve 75 ország rangsorában a 26-28. helyet foglalja el Magyarország, ami biztató a jövőre nézve is.
- Az idén zárul az Európai Unió 5. keretprogramja, és a jövőre induló, új alapelvekre épülő program előkészítésében már a magyar szakemberek is aktívan részt vesznek. Miben áll a 2006 végéig tartó program újdonsága?
- Az 1998--2002. közötti témák egész Európát átfogóak voltak, és a Magyarország által befizetett 60 millió euró az évek múlásával növekvő mértékben visszajött - magyarán legalább ekkora értékű pályázatot sikerült elnyernünk. A következő négy évben úgynevezett projektkonzorciumok jönnek majd létre, amelyek a globális tudományos-technológiai problémákra igyekeznek megoldást találni. Hozzátenném, a program előkészítésében a már EU-tag országokéval azonos jogokkal vehetünk részt, ráadásul az első évben 30, a másodikban 20 százalékos befizetési kedvezményt kapunk az uniótól, s az így fizetendő összegnek csak a felét kell hazai forrásból fedeznünk, hiszen a PHARE-támogatások erre az ügyre is vonatkoznak.
R. Zs.
Regős Zsuzsa