Az új áramtörvény közüzemi szerepet szán a Paksi Atomerőmű Rt.-nek a jövőre megnyíló piacon. Ezzel egyetért ugyan Baji Csaba, a cég élére több mint egy éve kinevezett vezérigazgató, ám azt szeretné, ha az erőmű exportra is képes lenne. Jól tudja persze, hogy ehhez növelni kell az erőmű élettartamát, teljesítményét, aminek elérése érdekében szinte mindent megtenne. De csak majdnem mindent, hiszen - bár jelenleg nincs ilyen politikai szándék - egy esetleg magánkézbe kerülő atomerőműben már nem szívesen dolgozna. Szerinte egyébként sikerült úgy feljavítani az erőmű működését és vezetését, hogy az már nem személyfüggő. A társaság eredményeit összegző április 5-i éves rendes közgyűlésen erről is szó esik majd.
- Kettős szorításban van. Egyrészt mivel a polgári kormány jóvoltából került a paksi bársonyszékbe, fenyegetőnek tűnhet a választások közeledése. Másrészt, ha nem is személyét, de folyamatosan érték támadások az atomerőművet a fideszes környezetvédelmi bizottsági elnök, Illés Zoltán részéről. Hogy viseli ezt a nyomást?
- Szerintem az atomerőművet ellenzők tábora, még a zöldek körében is, érezhetően fogyóban van. Az atomenergia 2000. évi alkalmazásának biztonságáról szóló parlamenti beszámoló tárgyalásán nemrégiben elhangzott képviselői vélemények ismeretében állíthatom, hogy jelenleg ciklus- és pártsemleges az atomerőmű támogatottsága. Úgy értékelem, hogy Magyarországon nincsenek tömeges ellenzői az erőmű élettartama meghosszabbításának, teljesítménye növelésének. Ez egy hosszú távú kommunikációs stratégia része is, amelyet vezetésemmel indítottunk és erősítettünk meg. Ami a személyemet illeti, a jelenleg megfogalmazott gazdaságpolitikai szándékok megvalósításán dolgozom. Kinevezésem előtt az rt. egy a jelenleginél szerényebb gazdasági teljesítményű társaság volt, ahol a tevékenységek erőteljes átrendezésére és személycserékre volt szükség. Ezt a racionalizálást végrehajtottuk. Az ár-felülvizsgálati kérelmünket például jelentősebb hányadában most először fogadta el az energiahivatal, ami fontos lépés volt a piacnyitás előtt. (Januárban módosította a Magyar Energia Hivatal a paksi áram kilowattórájára jutó eddigi 6,40 forintos árát 7,20-ra.) Úgy látom, hogy életképessé és személyfüggetlenné vált a vezetés. Az igaz, hogy ha változnak a gazdaságpolitikai szándékok Pakssal kapcsolatban, akkor a végrehajtás nem biztos, hogy az én feladatom lesz.
- Milyen esetleges koncepcionális változásra gondol?
- Ha például ismét szóba kerülne az erőmű magánkézbe adása, mint ahogyan öt évvel ezelőtt, amikor egyébként komoly befektetői érdeklődés volt Paks iránt, akkor ennek a szándéknak megfelelő menedzsmentet kell kialakítani. Van egy úgynevezett telephely-variáció, amelynek az a lényege, hogy költségközponttá tennék az erőművi társaságot. Van ilyen jellegű berendezkedés nyugaton, a finneknél és a németeknél. Ott nem önállóak az atomerőművi társaságok, hanem egy-egy gazdasági csoportosulás, például az E.ON, az RWE, illetve a Fortum tagjai, tehát nem közvetlen piaci szereplők.
- Mihez adná a nevét? Korábban például volt olyan elképzelés, hogy az MVM-hez mint áramkereskedőhöz kapcsolódna Paks. Mit szólna most ehhez a változathoz?
- Jelenleg közvetett állami tulajdon van. Szükségszerű, hogy a liberalizálódó piacon partnereink legyenek, és az is szükségszerű, hogy az azonos tulajdonosi körben lévők közösen lépjenek fel, együtt próbálják meg érvényesíteni érdekeiket. Az új villamosenergia-törvény szerint Paksnak elsősorban a közüzemi szegmensen kell fellépnie a megnyíló piacon. A közüzemi igény szerintem hosszabb távon szerényebb mértékűnek látszik, mint a paksi atomerőmű kapacitása. A kettő között keletkezik egy olyan marzs, amelyet a szabadpiacon értékesíthetünk az MVM segítségével, meghatározott konstrukcióban, aminek hasznából anyagilag hozzájárulhatnánk fejlesztési terveink megvalósításához és maga a kereskedő is jól járna. Mindenképpen szükséges, hogy az MVM-mel közösen lépjünk föl, mivel azonos tulajdonosi kört képviselünk. A jelenlegi hatósági árrendszer az új törvény alapján meg fog szűnni, később pedig európai uniós megmérettetés alá esik az erőmű. Ezeknek a komoly kihívásoknak megfelelő vállalati stratégiával eleget tehet, ha állami tulajdonban marad. Ehhez adnám a nevemet.
- Mindenki attól fél, hogy a liberalizáció után az MVM mai monopolhelyzete néhány szereplős oligopóliummá változik, hiszen a magyar kicsi piac. Milyen esélyei lesznek ezen a piacon Paksnak?
- Szerintem csak nekünk lesz igazi esélyünk, mert még mindig a legolcsóbbak vagyunk a piacon és még mindig az áramigények 40 százalékát elégítjük ki. Amikor megszűnnek a hatósági árak, a piaci verseny fokozatosan bontakozik ki. A nyugat-európai börzéken az áramárak ma nem sokkal magasabbak, mint a jelenlegi paksi. Hogy ez a helyzet meddig marad, nem lehet tudni. Mégis azt mondom, hogy ezen a piacon nyugodtan megmérettetheti magát a paksi erőmű, komoly fedezettel dolgozhat és hosszú távon működőképes lesz.
- Meddig? Melyik élettartam-hosszabbítási módszer látszik a legalkalmasabbnak, a leggazdaságosabbnak, a legreálisabbnak? Épp a napokban jelent meg egy tanulmány, amely olyan megoldást kínál, amely 33-35 százalékról 47-55 százalékra vinné föl a paksi erőmű hatásfokát, a blokkok jelenlegi 460 MW-os teljesítményét pedig 1000-1400 MW-ra növelné.
- A jelenlegi műszaki állapotot figyelembe véve a húszéves élettartam-hosszabbítás tűnik reálisnak. A hazai és a nemzetközi hatóságok ellenőrzései elkezdődtek, az eddigi információk birtokában ellenvélemény nincs. A 8 százalékosra tervezett teljesítménynövelés ettől teljesen függgetlen. Ez már megvalósult a finnországi Loviisában, ahol szintén eredetileg szovjet tervezésű erőművi blokkok vannak. Valószínű egyébként a 440 MW-os erőművi blokkok eleve 500 MW-ra voltak tervezve. Ez volt a biztonsági tartalék. A hibrid megoldás, tehát az atomerőmű és a kombinált ciklusú gáz-gőz erőmű összekapcsolásának lehetőségét tanulmányozzuk, s a döntés meghozatala előtt elvégezzük az előzetes vizsgálatokat, konzultálunk a tervezőkkel, mert meg kell győződnünk arról, hogy az elképzelés megvalósítható.
- Mennyibe kerül összességében az erőművi blokkok élettartamának meghosszabbítása?
- A várható beruházási igény 100 milliárd forint, s a mostani elképzeléseknek megfelelően 2007-ig kell a hatóságokhoz benyújtani az erre vonatkozó elvi engedély iránti kérelmet. A felújítás azon berendezéseket érinti elsősorban, amelyek már amortizálódtak az elmúlt időszakban, akár fizikai, akár erkölcsi kopásról beszélünk. Ezek a biztonságot nem érintő berendezések. Elsősorban külföldi szakértők és cégek részvételével számolunk. Ezek mindegyike jelentkezett már nálunk: a Westinghouse, a francia-német Framatome, az EdF, a finn Fortum és az orosz Atomsztrojexport. Szinte biztos, hogy az orosz engineeringet, mérnöki tudást nem szabad kihagynunk ebből a munkából. A berendezések szállításánál azonban elsősorban az európaiak lesznek a meghatározóak, versenyeztetési eljárás keretében.
- Újra és újra felmerül új blokk vagy blokkok építése is. Ezzel kapcsolatban most mi a helyzet?
- Ehhez országgyűlési hozzájárulás kell, környezettanulmányokat kell készíteni, lakossági fórumokat kell szervezni, valamint el kell dönteni, melyik az a reaktortípus, amely már bizonyított biztonságát, teljesítményét illetően. Fontos kérdés az is, milyen anyagbázisra épülne az új blokk, melyik gyártó milyen árkategóriában tudná szállítani a berendezéseket. Véleményem szerint még korai erről gondolkodni, mert nem lehet tudni, hogy az uniós csatlakozás után az erőművi blokkok kizárólag hazai igényeket elégítenek-e ki vagy exportra is képesek lesznek-e. Nagyon fontos eldönteni, hogy ennek a beruházásnak a finanszírozásáról ki gondoskodik, hiszen itt több 100 milliárdos beruházásról lenne szó. Ehhez vagy állami juttatás kell, vagy a piac szereplőinek egységes fellépése, tőkeösszevonása, esetleg az áramkereskedőnek a bevonása merülne fel. Ilyen jellegű tőkekoncentrációra rövid időn belül nem látok esélyt. Viszont a döntés mellett szól, hogy kívánatos lenne oldani Magyarország importfüggőségét. Az üzemanyag behozatala politikai és egyéb szempontból is stabilabb egy atomerőműnél, szemben a kőolajjal vagy a földgázzal. Ennél az üzemanyagnál nincs nagy tárolóhelyre szükség. Jelenleg csaknem kétéves a készletünk. El kell mondjam, hogy a paksi erőművet eleve több blokkra alakították ki, úgyhogy a bővítéshez a telephely és nagyjából az infrastruktúra adott, a szakembergárda úgyszintén.
- A napokban került nyilvánosságra az Orosz Szövetségi Legfelsőbb Bíróság határozata, amely törvényellenesnek nyilvánította a paksi atomerőmű nukleáris hulladékának Oroszországba szállítását, holott nukleáris hulladékot soha, kiégett fűtőelemeket pedig utoljára 1996-ban szállítottak Magyarországról Oroszországba. Mi a véleménye a hulladékelhelyezéssel kapcsolatos pengeváltásról?
- Nálunk kis és közepes aktivitású, valamint nagy aktivitású, tízezer év alatt elbomló hulladékok egyaránt keletkeznek. A kis és közepes aktivitásúak elhelyezésére megkezdett hazai kutatások a végső fázisba értek. A vita a nagy aktivitásúak, elsősorban a kiégett kazetták elhelyezése körül folyik, amihez csak azt a megjegyzést fűzném, hogy bár a megoldás műszaki, technikai szempontból adott, a tényleges megvalósításhoz megfelelő társadalmi elfogadottság és politikai támogatás is szükséges. Regionális megoldás is születhet, amelyben érintett lehet az orosz fél is. Ilyen jellegű kezdeményezés részükről már érkezett. Ami a korábbi magyar-orosz államközi szerződést illeti, most újra megnyitnák a lehetőséget, hogy véglegesen átvegyék a nagy aktivitású hulladékokat tartalmazó kazettákat. Ez azonban csak a teljes mennyiségre vonatkozó garanciavállalás mellett lehetséges, mert nem tehetjük ki magunkat annak a veszélynek, hogy az orosz félnél esetleg bekövetkező politikai kurzusváltás bármilyen módon befolyásolja az atomhulladék elhelyezését.
Regős Zsuzsa
