- Miért van szüksége a Holcim Hungáriának egy újabb gyárra, amikor a cement- és a transzportbetonpiacon egyaránt többletkapacitás mutatkozik?
- A lábatlani gyárunk cementkapacitása korlátozott, mintegy 450 ezer tonnát lehet előállítani, és eddig a valós termelés még ettől is elmaradt, remélem idén sikerül teljesíteni. A gyár nedves technológiával működik, amely a költségek tekintetében - főként az energiafelhasználása miatt - hátrányt jelent egy száraz technológiájú gyárhoz képest, a termelékenysége, s így a versenyképessége is nemzetközi szinten gyengébb. Egy új gyár telepítésénél ezeket a hátrányokat leküzdve termelékenyebb, gazdaságosabb és környezetkímélőbb létesítményt lehet építeni. Emellett bízunk abban, hogy a lábatlani gyár értékesítési területén meglesz a kereslet a cementre.
- Ezek szerint nincs többletkapacitás a cementiparban.
- De igen, jelenleg is több cementet képes előállítani az ágazat, mint amennyire szükség van országszerte. Reményeink szerint azonban várható, hogy az import tovább csökken, a hazai fogyasztás növekedésével egy időben.
- Miből következtetnek az import csökkenésére? Olcsó cementre a kis építő-, vagy betonipari vállalkozásoknak, - amelyek hellyel-közzel a szürke gazdaságban működnek, - továbbra is szükségük van.
- Az import régóta gondot okoz a hazai cementgyártóknak. Az elmúlt öt évben a cementbehozatal növekedése számunkra drámai méreteket öltött, s tavaly már 800 ezer tonnás szintet ért el. Ez a mennyiség több mint a volt bélapátfalvai és a lábatlani gyár tavalyi együttes termelése. Az import csaknem az itthon eladott cementmennyiség negyedével volt egyenlő. Elsősorban Ukrajnából, Oroszországból és Szlovákiából áramlott be a termék, de érkezett Romániából és Moldáviából is, bár ez utóbbi két országból idén már nem hoztak az országba. Az adatok szerint egyébként az év első felében az import a tavalyihoz képest már 15-17 százalékkal csökkent. Ezenkívül a Magyar Cementipari Szövetség kezdeményezésére a Gazdasági Minisztérium foglalkozik a magas importarány visszaszorítási lehetőségeinek mérlegelésével. Az egyeztetések tartanak, s ezért bízunk abban, hogy a cementbehozatal mérséklődése tovább folytatódik. Az, hogy az import cement egy része nem szabályosan jelenik meg az építőiparban, nem a mi dolgunk, bár nem tartom kizártnak, hogy az ország keleti felében előfordulnak ilyen esetek.
- Mennyi cementet képes előállítani a két magyar cementipari társaság?
- A Duna-Dráva Cement Kft.-ről pontos adataim nincsenek. A mi két gyárunk, a hejőcsabai és a lábatlani teljes kihasználtság mellett 2,1-2,2 millió tonna cementet képes előállítani. Úgy tudom, a Duna-Dráva ennél valamivel többet, tehát hozzávetőleg 4,7-4,8 millió tonna az ágazat éves kapacitása.
- Ebből mennyire van szükség?
- Tavaly 3,5-3,6 millió tonna fogyott, s a várakozások szerint az idén ez 3,8 millió tonnára nő. Az év első felében mintegy 5-6 százalékkal növekedett a forgalom. Tavaly 21 milliárd forint konszolidált árbevételt értünk el, az idén 25 milliárdot várunk.
- Hogyan változik a piac, ha a Holcim Hungária a lábatlani beruházás mellett dönt, s növeli a kapacitását?
- A beruházás hosszú távú feladat. Azért is választottuk előbb a megvalósíthatósági terv elkészítését, hogy tisztában legyünk azzal, milyen lehetőségeink vannak. A néhány évig biztosan nem várható drasztikus átrendeződés a piacon. Fontos tényező az is, hogy a gazdasági, politikai környezet mennyire támogató jellegű.
- Terveznek máshol is beruházásokat?
- Az országban máshol nem tervezünk cementipari beruházásokat. Úgy vélem, a meglévő négy cementgyár a magyarországi igényeket tökéletesen kielégíti, illetve az esetleges export lehetőségeknek eleget tesz.
- Exportra is termelnének?
- A lábatlani gyár kedvező helyen fekszik, könnyen elérhetők a külpiacok. De hozzá kell tenni: tavaly a Holcim Hungáriának mindössze 20 ezer tonnás exportja volt, míg a Duna-Dráva hozzávetőleg 580 ezer tonnát vitt ki.
- Mi a véleménye a Gazdasági Versenyhivatal döntéséről?
- Előre leszögezem, hogy körülbelül egy éve dolgozom a cementiparban, tehát a tíz évvel ezelőtti privatizációban nem voltam érintett, de van róla véleményem. Ahogy én ezeket az ügyeket megismertem, a 8-10 évvel ezelőtti szabályoknak, akkori törvényeknek megfelelően történt a privatizáció. A cementipar jelenleg a nehézségek ellenére jól működik, ellátja a piacot, s egészen addig nem is volt szálka senki szemében, amíg a bélapátfalvai gyár leállítására nem került sor. Furcsának és szokatlannak tartom a Gazdasági Versenyhivatal döntését, amely szerint újra vizsgálni kezdi a Bécem-ügyet. Úgy látom, hogy a szervezet mindaddig vizsgálódik, amíg hibát nem talál. A Holcim Hungária is megkapta a GVH határozatát az újabb, két időszakot felölelő, az 1997-es és az 1999-es tulajdonosi szerkezet vizsgálatáról. A Breitenburger 1997 júliusában passzív résztvevő volt a Bécemben, részvényeket nem adott el és nem vett. Érthetetlen, hogy a Holcim Hungáriát miért vonták be az eljárásba, hiszen a vizsgált időszakban a Bécemben nem is volt részvénytulajdona. 1999-ben pedig a GVH által vitatott Bécem-alapszabályt, amely az irányításra vonatkozott, a társasági törvény miatt kellett megváltoztatni. A másik, amit fontosnak tartok az az, hogy a versenytanács elnöke arra panaszkodik: nem kaptak elég információt a Bécemről. Ám figyelmen kívül hagyja azt, hogy az öt hónapos vizsgálati idő alatt kétszer is pótlólagos, részletes adatbekérést rendelt el, így minden információ a hivatal rendelkezésére állt a döntéshez.
Hőnyi Gyula
Hőnyi Gyula