A Magyar Posta régóta szeretne saját bankot, hogy betétet gyűjthessen - amire most csak a hitelintézeteknek van jogosítványuk -, ezt azonban akadályozza, hogy a bankokban a nem szakmai befektetők - néhány, a törvényben tételesen felsorolt kivételtől eltekintve - legfeljebb 15 százalékos részesedést szerezhetnek. A hírek szerint a Postánál az utóbbi években végrehajtott vezetőcserék mellett a saját bank megszerzésének szándéka volt a fő oka annak, hogy a Postabankkal (Pb) tervezett stratégiai szövetség végül nem jött létre, holott erről kormánydöntés is született.
A Pb stratégiájában a konszolidáció után jelentős szerepet szántak a Postával való együttműködésnek. A két társaság 1999 végén kötött elvi megállapodást arról, hogy stratégiai szövetségesnek tekinti egymást. Ennek első lépéseként hozták létre néhány postahivatalban az úgynevezett kék sarkokat, amelyek a Pb-fiókokkal online összeköttetésben vannak és így nemcsak betéti, hanem folyószámla-szolgáltatást is nyújthatnak. Az együttműködésre 2000 márciusában a kormány is rábólintott és hozzájárult ahhoz is, hogy a Posta a jövőben 15 százalékos tulajdoni részesedést szerezzen a Postabankban. (A Posta jelenleg is tulajdonos a Pb-ben, de korábban 5 százalék feletti részesedése a tőkeleszállítás következtében mikroszkopikus méretűre zsugorodott.)
Szó volt egy exkluzív szerződésről is, a Pb kizárólagos postai jelenlétével. Az együttműködés lényege az lett volna, hogy a Posta kis tranzakciós központokat hoz létre, amelyekben be- és kifizetésre, átutalásra és egyszerű betétlekötésre nyílt volna mód, s a Pb betéti termékeinek többségéhez hozzá lehetett volna férni. Mivel a Postabank erőteljesebb jelenléte csökkentette volna a Posta készpénzforgalmát, s így a bevételét is, a banki részesedés kompenzáció lett volna. A Posta a Pb-részvényeket egyszeri vagyonjuttatásként kapta volna meg az államtól, de csak akkor, ha megszületik a megállapodás. A stratégiai szerződésre azonban a mai napig nem került pecsét, holott a kormányhatározat szerint eredetileg 2000. április 30-áig kellett volna tető alá hozni.
Nem csoda, hogy a Pb privatizációs lehetőségeit az állam megbízásából vizsgáló Credit Suisse First Boston (CSFB) Budapest Rt. a bank és a Posta kapcsolatát vizsgálva csalódást keltőnek értékelte a viszonyt, megállapítva, hogy nem használják ki kellően az együttműködésben rejlő hatékonyságjavító lehetőségeket. A kooperáció elmélyítése a tanácsadó szerint növelné a Pb értékét. A bank részvényeinek átadását a Magyar Posta Rt.-nek azonban magas kockázatú, életképtelen megoldásnak minősítette, hozzátéve, hogy a Posta nem felkészült az irányító szerepre.
Mindezek ellenére a Pb-privatizációban elvileg nem zárható ki a Posta főszerephez jutása sem, ha az OTP-vel folytatott exkluzív tárgyalások nem vezetnek sikerhez. Államigazgatási körökben egyrészt sok híve van annak, hogy a Pb a Magyar Postáé legyen. Másrészt a hitelintézet Postának való átadása - akárcsak az OTP Bankkal való részvénycsere - elodázná a konszolidációs költségek összevetését a megtérüléssel, ami közgazdaságilag nem indokolt ugyan, politikai szempontból azonban annál nagyobb súllyal esik latba. A Posta-álmok megvalósulásának legnagyobb kerékkötője a Pb-re pályázó OTP Bank lehet. A hitelintézet ugyanis a Postabankra tett ajánlatában egyebek mellett éppen arra szeretne garanciát kapni, hogy a Posta ne jelenhessen meg saját hivatalaiban - vele párhuzamosan - pénzügyi szolgáltatást nyújtó piaci szereplőként, vagyis ne kapjon pénzintézeti jogosítványokat. Az OTP Bank szeretné elérni azt is, hogy a Postával fennálló hosszú távú szerződése fennmaradjon. Lapunk úgy tudja, hogy a szerződés 15 évre szól, s a futamidő nagyobbik része még hátravan.
B. Zs.
