Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyáron megszokott csendes lefelé morzsolódáshoz képest különösen nagy ingadozásokkal ugyan, de szeptember eleje-közepe óta határozottan felfelé araszolgatnak az állampapírhozamok. Az akkori, évi 5,4 százalék körüli rekordszintről azóta a rövidebb hátralevő futamidejű papírok hozama 6,2–6,4, a hosszabbaké 6,7 százalékig emelkedett, miközben a főleg a legrövidebb futamidők hozamára hatással levő jegybanki alapkamat évi hat százalékon áll.
A folyamatokat azért nagyon drámainak nevezni túlzás lenne, hiszen a mutatók jelenleg alig haladják meg a nyár eleji szinteket. Az alapkamat feletti számok mindenesetre – és az utóbbi hetek elemzői sajtónyilatkozatai is – most azt jelzik, hogy a piacot leginkább alakító intézményi befektetők szakemberei már hozamemelésre számítanak a közeljövőben, még ha nem is túl közelire és nem is nagyon komolyra. A hosszú távú hozamok az utóbbi években rendszerint kisebb-nagyobb mértékben alulmúlták a rövid távú hozamokat, másképpen fogalmazva, a hozamgörbe inverz volt. Ez elsősorban annak volt betudható, hogy a piac éveken keresztül hozamcsökkenésre számított – ami végső soron be is következett, bár egyes időszakokban látványosan nagyot is lehetett bukni az erre alapozó kötvénypiaci stratégiákon, főleg két évvel ezelőtt, az emlékezetes sávszélesítés és drasztikus jegybanki kamatemelés időszakában. Aki viszont a nagyon megugrott, 12 százalék körüli hozamok mellett vásárolt be 2003 végén vagy 2004 elején, az igen jól járt – persze sohasem lehet előre tudni, hol is lesz a gödör alja.
A jelenlegi növekvő hozamszint persze – amíg nagyobb visszahúzó erővel nem hat a gazdaságra, és nem okoz komolyabb válságot – a megtakarítók számára jó hír, hiszen nagyjából változatlan inflációs kilátások mellett magasabb reálkamatot kapnak pénzük után. (A szeptemberi infláció éves szinten 3,7 százalék volt, az MNB „középtávú inflációs célja” pedig három százalék – így még bőven van tartalék a reálkamatban.) Kérdés, mennyire szabad merésznek lenni.
A két évvel ezelőttihez hasonló nagy pánikot, a realitásoktól, például a külföldi hozamoktól vagy a hazai inflációtól nagyon elrugaszkodott árakat azért nem lehet most látni az állampapírpiacon, olyat, amire azt lehetne mondani, hogy a bolondnak is megéri, ezen csak nyerni lehet. Egy biztos, most inkább megéri állampapírba, esetleg banki kötvénybe, jelzáloglevélbe fektetni, mint egy-két hónappal ezelőtt, de a pár hónapnál hosszabb távú befektetéseknek magasabb a kockázata. Ha ugyanis tartósnak mutatkoznak a kamatemelési félelmek, még feljebb mehetnek az állampapírhozamok (ami lejárat előtti értékesítés esetén árfolyamveszteséget okoz).
A világ fejlett tőkepiacain is tapasztalhatók olyan tendenciák, vannak olyan kilátások, amelyek a kamatok emelkedése irányába hatnak, ez természetesen hozzánk is begyűrűzik. (Ha magasabbak a dollár- és eurókamatok, nálunk is magasabb kamat kell, nehogy a külföldi befektetők más országokba kalandozzanak, feltéve, hogy kockázatvállaló készségük alapvetően változatlan.) (NAPI Gazdaság, 2005. október 24., 2. oldal.)
