Az éves szinten immár csak 3,6 százalékos inflációs mutatóra már senki nem szólhat egy rossz szót sem, különösen ha tekintetbe vesszük az üzemanyagok árának nagymértékű emelkedését mint rendkívüli tényezőt. Ráadásul a pénzromlási mutató jobb lett a vártnál, aminek elvileg jótékony hatást kellett volna gyakorolnia az állampapírpiacra. Még az inflációs adat közzététele előtt a jegybank elnöke úgy nyilatkozott, folytatódhat az agresszív kamatcsökkentési politika, s ennek feltételeként többek közt az alacsony inflációt jelölte meg. Adódik tehát a következtetés, hogy a monetáris tanács mai ülésén merész döntést hozhat, magyarán ismét 50 bázispontot vág. Enélkül is sokan úgy gondolták eddig is, hogy ha legutóbb fél százalékpontot csökkentettek, semmi akadálya az ismétlésnek. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy a jegybanki átállhatna a havi 25-ről a havi 50 bázispontos vágásokra, hiszen ez esetben pillanatok alatt elfogyna a kamat... Persze van ennél nagyobb gond is, ami akár már a mostani döntést érintheti, mégpedig a forint árfolyama. Nem mintha az euró 245 forint körüli jelenlegi kurzusa mellett a „gyenge forint” kifejezésnek helye lenne, de intő jel lehet, hogy a forint árfolyama gyengébb, mint korábban viszonylag hosszú időn át volt. Ezért ha az árfolyam jelenlegi szintje aggodalomra nem is adhat okot, egy gyengülési folyamat igen. Márpedig elvben a nagyobb kamatcsökkentés növeli a valószínűségét a gyengülés trenddé válásának.
Egyre zsugorodik az a hozamtöbblet, ami a külföldi befektetőket az eurózónából és az amerikai piacról idevonzza, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy az óvatosabbak kezdenek visszaszállingózni, nem várva meg a lavina elindulását. A forintpiacon az esetlegesen megszaporodó eladások akár komolyabb következményekkel járó pánikot is kelthetnek. A piac persze kezdetben töretlenül optimista volt a fél százalékpontos vágást illetően, gyakorlatilag ez van már beárazva az állampapírok árfolyamába. Elég egy pillantást vetni a három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós átlaghozamára: 5,57 százalék, csaknem háromnegyed százalékponttal a jegybanki alapkamat alatt. Mindez úgy, hogy még meg is emelték a kibocsátott mennyiséget. A kéthetes jegybanki betéti állomány igen magas szinten stagnál. Nehezen mondható meg, vajon mennyiben reagálnának másképp e piaci szegmens szereplői egy 25 és egy 50 pontos kamatcsökkentésre, így a betéti állomány, illetve annak változása talán most nem nyújt fogódzót az esélylatolgatásban. A 25 és az 50 pontos vágás közül egyik sem lenne meglepetés, érvekkel mindkét döntés jól alátámasztható. Növeli a bizonytalanságot azonban, hogy az MNB öt- és tízéves lejáratú kötvényeket értékesített a héten. Ezen nyílt piaci műveletnek akár olyan üzenete is lehet a piaci szereplők számára, hogy a jegybank túl alacsonynak tartja az állampapír-piaci hozamokat, illetőleg fékezni kívánja esetleges további csökkenésüket. Bár hivatalosan portfóliótisztítást jelöltek meg a nem éppen megszokott tranzakció okaként, a gondolkodó piaci szereplők mindig a sorok közt próbálnak meg olvasni – ha van ott valami, ha nincs. Mindenesetre valóban furcsa, hogy éppen most döntött úgy a bankok bankja, hogy megszabadul fölös kötvénykészletétől. Illetve ha nem tartjuk furcsának, bármi is az oka, a lépés ténye és időzítése azt feltételezi, hogy a jegybank most alacsonynak tartja a hozamokat. Az akció meg is hozta a kívánt vagy nem kívánt eredményét, a hosszabb papírok hozamszintje nőtt. Az emelkedést sokkal inkább a pszichikai hatás okozta, mint a piacon ténylegesen megjelent többletkínálat, a hírek szerint ugyanis korántsem volt olyan mennyiségről szó, ami normál esetben elmozdulást okozna. Más kérdés, hogy a jegybank esetében talán jobban lehet számítani az eladások folytatódására (bármi is az ok), mint mondjuk egy távoli ország egyik nagy befektetési alapjának hirtelen eladási döntése esetében, s ez – a vélt vagy valós, de létező üzenetelmélettel együtt – szükségképpen elindítja a lélektani okokra visszavezethető hozamnövekedést. A hozamgörbe most gyakorlatilag teljesen lapos, 5,50 és 5,55 százalék közötti hozamokkal.
