Ma ismét kamatmeghatározó ülést tart a jegybank mellett működő monetáris tanács, ám most korántsem olyan egyértelműek az ezzel kapcsolatos várakozások, mint a korábbi hónapokban. A kamatvágást persze mindenki biztosra veszi, azonban most a jelek szerint többen voksolnak a merészebb, fél százalékpontos csökkentésre. Az utóbbi valószínűségét növeli az is, hogy a múlt héten ismét hatalmas összeget – csaknem 580 milliárd forintot – helyeztek el a jegybanknál a kéthetes betéti konstrukcióban, s ez az összeg majdnem a duplája annak, ami lejárt. Így az állomány tovább duzzadt, 1384 milliárdos jelenlegi értéke újabb történelmi rekordot jelent. A betétállomány egész augusztusban folyamatosan emelkedett, tehát tendenciáról van szó, s ez is azt mutatja, hogy elengedhetetlen a betéti kamat csökkentése, s az sem nélkülözne minden logikát, ha ez most a szokottnál nagyobb mértékű lenne.
Az állomány növekedését valószínűleg két tényező okozza. Az egyik a kamatcsökkentési várakozás, azaz a befektetők elhelyezik még a régi kamat mellett, amit csak tudnak, különösen ha esetleg ötven bázispontos csökkentéstől tartanak. (Ilyen szempontból persze egy fél százalékpontos kamatvágás önbeteljesítő jóslatként is felfogható.) A másik a nagy mennyiségű lejárt állampapír, aminek állampapír-piaci újrabefektetésétől a töretlenül csökkenő hozamok veszik el a kedvet.
A jelenlegi állampapír-piaci hozamszint már komoly kockázatot hordoz, hiszen bár egyelőre tart a piacon az optimizmus, a további csökkenésnek túl tág tere nincs. Egy esetleges emelkedés esetén viszont komoly veszteségeket szenvedhetnek el a hosszabb papírok tulajdonosai, s ennek elkerülésére kiváló eszköz a kéthetes betétbe való befektetés. A forint euróhoz viszonyított árfolyama stabil volt a múlt héten, végig 244 forint körül ingadozott az európai deviza forintban mért értéke. Egy esetleges nagyobb mértékű kamatcsökkentés tehát az árfolyam szempontjából sem hordoz – legalábbis rövid távon – kockázatokat. Elgondolkodtató a jegybanki alapkamat változásának leginkább kitett állampapír, a három hónapos diszkontkincstárjegy hozamszintje. A soros heti aukción 6,14 százalékos átlaghozam alakult ki – annak ellenére, hogy nem volt kimagaslóan nagy a benyújtott ajánlatok volumene –, s a csütörtöki másodpiaci referenciahozam ezen értéknél hat ponttal volt lejjebb. A jegybanki alapkamatnál több mint 60 bázisponttal alacsonyabb három hónapos hozam mellett csak akkor logikus döntés ezt az értékpapírt vásárolni, ha valaki könnyen elképzelhetőnek tartja az ötvenpontos kamatvágást. Úgy látszik, a befektetőknek többévi – különböző, de markáns meredekségű – inverz hozamgörbe után tartósan meg kell barátkozniuk a csaknem lapos alakzattal. Magyarán, az elérhető éves hozam szempontjából nincs jelentős eltérés a rövid és a hosszú (ideértve a leghosszabb, tizenöt éves kötvényeket is) állampapírok között. A legrövidebb és a leghosszabb instrumentum hozama között a csütörtöki adatok szerint kevesebb mint negyed százalékpont a különbség. (Persze ha az összehasonlításra szakmailag alkalmasabb belső megtérülési rátákkal számolunk, akkor nagyjából fél százalékpontot kapunk.) Tulajdonképpen a dologban semmi meglepő nincs, hiszen a hozamgörbén 6 százalék körüli szintek mellett nem várható akkora inverzitás, mint hajdanában volt az ennek két-háromszorosát kitevő hozamok mellett. A hozamok „egyhangúsága” persze nem azt jelenti, hogy akár hasra ütés alapján is lehet dönteni a különböző lejáratok között. Kockázat szempontjából ugyanis korántsem mindegy, melyiket választja valaki, hiszen minél hosszabb egy papír hátralévő futamideje, annál komolyabb az esetleges jövőbeni hozamváltozások következtében kialakuló nyereség, illetőleg veszteség. A kockázattól való félelemről árulkodik, hogy a múlt héten aukcióra bocsátott három- és tizenöt éves kötvények közül az előbbi jóval kapósabb volt. A rövidebb papírból 50 milliárd forintnyit értékesítettek, több mint kétszeres túlkereslet mellett, míg a hosszabból 15 milliárd forintnyit, szemben a 26 milliárdra szóló vételi ajánlattal. A hozamok viszont a két lejárat között mutatkozó tizenkét év különbség ellenére csupán hat bázisponttal tértek el (5,88, illetve 5,82 százalék).
Ádám Zsigmond