Egyedül a forint árfolyamának erősödése mutatta a múlt héten, hogy talán mégsem nyaral az összes befektető. Csütörtök délutánra már csak 244 forintot ért egy euró, pénteken pedig ez alá is becsúszott az árfolyam, de a dollártulajdonosok még rosszabbul jártak (ha forintban számolnak): az euró/dollár keresztárfolyamban tapasztalható változás miatt az amerikai valuta már csak körülbelül 197 forintot ért a hét végén. Ráadásul a piacon elterjedt az a nézet, hogy a forintot pár nappal korábban mesterségesen, egy nagy volumenű opció léte miatt tartották a 245 forint/euró körüli szinten az ebben érdekelt szereplők, ezen ok hiányában az erősödés már korábban bekövetkezett volna. A forint iránt keresletet támasztó külföldi befektetők általában állampapírokat vesznek – legalábbis ez a szokásos forgatókönyv –, ezért ilyenkor az állampapírhozamok is esni szoktak. Igen csekély mértékben akár most is ezt mondhatjuk, azonban ha megfigyeljük a referenciahozamok alakulását, egyrészt azt látjuk, hogy nincs határozott iránya a mozgásoknak, másrészt azt, hogy a napi változások jellemzően csupán néhány (ötnél nem több) bázispontnyira rúgtak. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, tovább tart a stabil piaci helyzet, a hozamok a szokásosnál sokkal kiszámíthatóbbak.
Ebből következően az aukciókon ajánlatot beadóknak is igen könnyű a dolguk: jószerivel csak azt kell eldönteniük, hogy az adott hozamszinten kívánnak-e vásárolni vagy sem, taktikázásra legfeljebb egy-két bázispont erejéig van lehetőség. A három hónapos papírok aukcióján a legügyesebbek az átlagnál (ez 6,32 százalék volt) egy ponttal magasabb hozammal juthattak kötvényekhez, de túlzottan az ilyesmire sem érdemes ráhajtani, hiszen például a konkrét esetben a hajszálnyival jobb hozam elérésének ára az volt, hogy csak az igényelt mennyiség alig több mint harmadát kapták meg a csúcson pályázók. Túlméretezni az ajánlati mennyiséget igen kockázatos, hiszen a maximumhozam melletti kielégítési arány szinte egyáltalán nem jelezhető előre. A hozamokat viszont a mostanihoz hasonló piaci stabilitás idején igen nagy biztonsággal meg lehet saccolni az aukció előtt, az ajánlattevőket legfeljebb az tréfálhatja meg, ha az ajánlatok ismeretében az ÁKK lényegesen megváltoztatja az emisszió volumenét. A gyakorlatban persze tulajdonképpen ez is a stabilitás irányába hat, hiszen a mennyiségek esetleges változtatásával a kibocsátó többnyire tompítja vagy teljesen kioltja azt a hozamváltozást, ami egyébként bekövetkezne. Így még biztosabbra lehet menni, hiszen ha a várhatótól lényegesen eltérő hozam alakulna ki, a kibocsátó közbelépése nagy valószínűséggel megakadályozza ezt. Ilyesmi történhetett a kötvényaukciókon, ahol mindkét sorozatnál (5 és 10 éves papírokat kínáltak) ötmilliárddal emeltek, s így alakult ki a papírformának megfelelő, 6,1, illetve 5,99 százalékos átlagos hozamszint. A maximumértékek itt is csak egy, illetve két ponttal múlták felül az átlagot, s ha ezeket nézzük, 1-2 ponttal vagyunk az előző napi referenciahozam alatt. Szignifikáns mozgások tehát a hosszú lejáratoknál sem voltak. Felvetődik a kérdés, hová kerül a forinterősödésből következtethetően beáramló pénzmennyiségtöbblet. Ezt persze pontosan nem lehet tudni, mindenesetre a kéthetes jegybanki betét állománya a múlt héten több mint 40 milliárd forinttal nőtt, így akár erre is lehet gyanakodni. Ha így van, az azt mutatja, hogy a többlet nem feltétlenül olyan pénz, amelyet tulajdonosaik hosszú távra kívánnak forinteszközökben elhelyezni. Persze ez nem azt jelenti, hogy amilyen gyorsan jött, szükségképpen olyan gyorsan távozik is, hiszen egyrészt a kéthetes betétet lehet rulíroztatni, másrészt bármikor – egy kedvező pillanatban, ha mondjuk egy nagyobb eladó megjelenése miatt a hozamok emelkednek – át lehet csoportosítani állampapírba. Bármennyire alaposan is elemezzük tehát a mostani csendes piac apró rezdüléseit, nem tehetünk olyan felfedezést, ami szilárd útmutatásul szolgálna arra nézve, mi várható a közeljövőben. A várakozások szinte egységesek a tekintetben, hogy a monetáris tanács soron következő kamatdöntése az eddigiekhez hasonlóan 25 pontos csökkentés lesz. A makrogazdasági adatok közül az inflációval nincs gond, a költségvetés helyzetéről érkező hírek pedig, úgy tűnik, különösképpen nem befolyásolják az állampapírokba fektetőket.
Ádám Zsigmond